Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-393
S9í. ersíágoí ülés deexemfeer 2. 1871. 179 takarékoskodni, hanem beruházni, magát minden szükségessel jóval ellátni, s ha birja az adósságfizetést: jó, ha nem birja: — majd megfizeti a nagy harang. (Derültség.) Ez volt körülbelül a Wahrmann képviselő ur tegnap tartott beszédében elmondott szavak értelme. Már most t. ház! énnekem szintén hasonló, de nem épen ily fogalmaim vannak; én azt hiszem, hogy ha a nemzet becsülete egyszer engagirozva van: akkor nem szabad odáig menni, hogy a tartozást a nagy harang fizesse meg. Akkor, midőn arról volt szó, hogy az osztrák államadósságot átvegyük: akkor mi, táblabírák s nem a magas financierek azt mondottuk, hogy reducálni kell azt államadósságot annyira, a mennyit megbuunk és ezt azután meg is fizessük becsülettel; akkor lehetett reducálni, még nem volt az alkotmányos aera, még nem volt a magyar nemzet becsülete engagirozva: most már engagirozva van, s én ily körülmények között holmi nagy harangféle theoriákat nem fogadok el. Nem fogadom el ezt az ország által elvállalt adósságoknál, de nem fogadom el egy oly intézménynél sem, mint a mely most szóban forog, és a melyben a nemzet becsületét szintén engagirozva látom. En becsületben járó dolognak tartom, hogy legyen Magyarországon belföldi, a magyar lobogó alatt evező, tekintélyes, versenyre képes magyar hajózás. (Igaz! Igaz !) Ha ez elmarad: a már létező megbukik. En ezt a magyar nemzetre nézve gúnynak tartom. Bár befejezhetném már előadásomat; (Halljuk !) megvallom nagyon félek azon egyezménytől, melyet emiitettem, s melynek átalános közzététele előtt épen azok, kiket érdekel, nagyon fáznak; félek tőle azért, mert mint emiitettem, a cs. kir. szabadalmazott dnnagőzhajózási társulat igazgatósága és vezértagjai, kik az én dicséretemre ugyan nem szorulnak, igen ügyesen tudtak szerződni, — a mint mutogattam — különböző időben az állammal. Félek, hogy lesznek oly stipulatiók az engedélyben , melyeket az első olvasásra jónak tart az ember , és na azokat közelebb megnézi: akkor tűnik ki a „lóláb*. így például az előttünk fekvő törvényjavaslatok között ott van az, hogy a mohács-pécsi vasútvonal viszszaváltási feltételei megváltoztassanak; hogy miként változtassanak : az hogy a kormány beválthatja félévi felmondással az ország részére bármikor, oda változtassák, hogy a dnnagőzhajózási társulat 30 évre kapja meg a tulajdon jogot az országtól, és csak az utáa lépjen az állam vissza előbbi jogába. Hiszen kérem, ha egyszerűen vesszük a dolgot: ugy látszik e változtatásban semmi sincs. De hát mit jelent a mohács-pécsi vasút birtokolása ; azt jelenti, hogy az összes hajói czélokra Magyarországban létező széntelepek közt legkedvezőbben Pécs mellett fekszik az s lehet mondani, hogy a pécs-mohácsi vasút csakis azért készült el, hogy onnan jutányos áron kiszállittassék a szén a Dunára. Jelenleg a cs. k. szabad, dunagőzhajózási társulat körülbelül 2 V« millió mázsa szenet szállit ki saját szükségeire. Az egyesült magyar gőzhajótársuíat 17a millió mázsa szenet szállított ki ez idén, és jövő esztendőben 2 milliót akar szállítani; méreg drága ennek szállítása, mit be is fogok bizonyítani. Méreg drágán szállítják mondom, mert a 77» mértföldnyi vasúton 11 kr. a szállítási bér egy másza szénért, tehát másfél krajczár egy mértföldre, miglen más vasutakon egy mértföldre egy mázsa után 6 /ío-ed vagy fél krajczár fizettetik. De végtére is: szállítják és legalább ott van a szén. Mi fog akkor történi, ha a nagy gőzhajótársulat maga lesz a gazda: nem elég azt tudni: mit fizetünk ? de a szállítás biztosítására is van szükség, mert ha a szén kellő időben nem érkezik a Dunához: azzal még nemcsak az a baj, hogy nincs szén, de azzal lesz baj, hogy a hajók megszűnnek a Dunán mehetni, s ekkor méltóztattak átadni a magyar hajózást a császári királyi szabadalmazott gőzhajózási társaság grátiájának. Hogy ily körülmények közt a hajótulajdonosok kénytelenek voltak felszólalni, hogy felszólaltak azok, kik akkor, midőn a hires financierek túladtak részvényeiken, azokat összeszedték és ládájuk fenekére tették, azt mondván: nem adom el, ha nem jövedelmez egy fillért sem, mert azt akarom, hogy legyen magyar hajózás a magyar Dun ác, az természetes ; — s most azt kérik, hogy méltóztassék bizottságot kiküldeni, melynek a minisztérium a lánczhajózásra vonatkozó szerződést vagy engedélyt bemutassa, meh r kihallgassa az érdekletteket minden oldalról pro et contra, és mikor ez jelentését megteszi: csak akkor méltóztassék a tisztelt háznak a refundatió és a pécs-mohácsi vasút kérdésében határozni, azt hiszem, hogy ez oly igazságos kérelem, melyet megtagadni e háznak a igazságszeretete nem enged. (Élénk helyeslés^ bal felől.) Ürményi Miksa: Engedje meg a t. ház, hogy az előttem szóló képviselő úrral szemben védjem a kérvényi bizottság javaslatát. Ez talán különösnek hangzik, miután formailag nem támadta meg azt, de kénytelen vagyok azt állítani, hogy lényegileg megtámadta. A kérvényi bizottság elég fontosnak tartotta ezen ügyet arra, 23*
