Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-393

SS3. országos ülés deczember 2. 1871. 177 és különösen azok, a kik Magyarországban a hajózással foglalkoznak; de hogy ez lehető legyen, szükséges ez az előfeltétel; szükséges, hogy a folyam medre oly helyzetben legyen, hogy a lánczhajózást alkalmazni lehessen, és ez a Dunára nézve nem áll. A mi Dunánk oly szabálytalan, a mi folyóink annyira el vannak hanyagolva, hogy a ki hajózással foglalkozik, szégyenli! Ha latba vetjük, hogy 100 és 100 milliókat elköltünk utakra és vasutakra, mig a Duna szabályozására a szükséges 40 — 50 milliót sem adjuk meg, és nem vesszük tekintetbe, hogy egyetlen egy vontatóhajó annyi terhet huz, mint egy egész vasúti vonat: nem lehet másként, mint hogy figyelmébe ajánljam e körülményt a tisztelt háznak. Elég az hozzá, hogy a Duna oly helyzetben van Gönyő és Pozsony közt, hogy a lánczhajózást akkor sem lehetne életbeléptetni, ha a kormány ott is megengedte volna és igy a concessiónak nem alkalm nemcsak onnan ered, hogy a kormány nem engedte ott meg a láncz lerakását, hanem onnan van, mert ott a zátonyok okozta kanyarulatok oly gyorsak és erősek, hogy a visszaeső láncz nem esnék a folyam mélyébe, hanem sekély vizbe vagy a szárazra. Ezért nem kérte a szabadalmazott gőzhajótársaság a lánczlerakását ott; hanem kérte a Duna többi részein, és ugy látszik, hogy a magyar közlekedési minisztériumnak e tekintetben megbizott közegei elfelejtették azt, hogy Komáromtól lefelé egész Pestig van számos oly hely — mindjárt Komáromtól nem messze a keszi malmok alatt, Esztergom mellett az úgynevezett szamárhegynél, Helembáaál, Pest felett Margitsziget felett fekvő fürdőzátonynál, lefelé Patánál, Duna-Földvárnál és Paksnál, Gerjénnél oly keskeny a hajókázható meder, hogy két szabadon úszó hajó is alig képes — sekély vízállás mellett — kitérni egymásnak és a zátonyra szorulás a mindennapi dolgok közzé tartozik. Most méltóztassék megengedni, hogy elmondjam eredményét, hogy ha egy lánczon felvontatott hajó, mely az uszályokat viszi maga után, ily szoros helyen egy szabadon úszó hajóval összejő: mi történik a szabadon úszó hajóval, mely lefelé úszik? Vagy oly szerenesés, hogy meglátja a vontató hajót, mely 7 — 8 uszályt huz maga után, s akkor horgonyt vet a széles vizén és várni kell, mig a lánczhajó elhalad, vagy összeütközik a vontatóhajóval s ez annál veszedelmesebb, mert most nem szabadon úszó, a vizben szintén engedő hajóval ütközik össze, hanem olyannal, a mely erősen hozzá van kötve a lánczhoz, a mely nem enged, és igy veszélyeztetése sokkal nagyobb. Mi történik azon hajókkal, melyek felfelé xvtY. H. HAW.6 18**. rnn, mennek és gyorsabban akarnak haladni. Azoknak addig, mig ezen lánczhajó a canálison keresztül nem ment, be kell szüntetni gyorsabb járásukat, és igy ezáltal a szabad közlekedés a Dunán, azokra nézve, a kik a lánczhajózást használni nem akarják: gátolva van. De nem elég még ez sem. A lánczhajózás engedélyének megadására leszek bátor egy kis világot vetni. Egy magánzó folyamodott a közlekedési minisztériumhoz azon engedélyért, hogy ő a lánczokat a Dunába lerakhassa. Ezen magánzót megnevezni nem akarom. Megkapta az engedélyt, ós átruházta a szabadalmazott cs. k. Dunagőzhajózási társulatra. A szabadalmazott cs. k. Dunagőzhajózási társulat megszerzett magának a lánczlerakásra nézve egy kizárólagos a Dunára és a Ekenusra 30 évre szóló privilégiumot. Ezt kérem, azért kell itt megemlítenem, mert a mai lapokban azt olvasom, miként tegnap a deákpárt coníerentiájában (Halljuk) Paczolay János képviselő urnák azt felelte volt a közlekedési miniszter ur, hogy ebben az engedélyben semminemű privilégium sincsen. Figyelmeztetem azon urakat, a kik a közlekedési minisztérium részéről netalán jelen volnának, hogy vegyék elő az 1870-ik évi június 3-án tartott cs. k. szabadalmazott Duna gőzhajózási társulati gyűlési jegyzőkönyvét, vegyék elő az elnöki jelentést és olvassák el ott ezen szavakat: „Um eben desshalb auch Versuche mit der Drahtseilschifffahrt zn machen, die in dieser und anderer Beziehung — Vortheile in sich schliessen soll, habén wir uns jenes Privilegiums versichert, welehes durch die belgische Central-Seilschifffahrts-Gesellschaft auf das anerkannt beste System der Maschinen für die Donau und ihre Nebenflüsse in österreich und Ungarn erworben war, und welehes eben dieselbe auf dem Ebein besitzt, wo es demnaehst in Ausfübrung kommen soll." Tehát a gőzhajózási társalat magát biztosította egy oly privilégiummal, mely, ha jól tudom, 30 évre szól a Dunára, és a magas közlekedési minisztérium megadja az üzleti engedélyt* ezen privilégium alkalmazására anélkül, hogy ilyen lényeges kérdésben a 15 — 20 millió értéket képviselő többi hajóbirtokost is meghallgatta vagy csak megkérdezte volna; továbbá anélkül, hogy az egyezményt a helybenhagyás előtt a hírlapokban közzétette és ez által némi polémiát idézett volna elő, és a nélkül, hogy a képviselőháznak bejelentette volna. {Igaz, Igaz!) T. ház! A kormány a Sinkpatak szabályozásáról — ki ismeri azt a Sinkpatakot? — törvényjavaslatot terjeszt a ház elé, {Derültség a baloldalon) holott itt elmulasztja ily fontos 23