Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-393

176 398. országos ülés deczember 2.1871. tehát'-a verseny szükséges, azt itt hosszabban fejtegetni nem kell. De miután 1867-ben megszületett a magyar kormány: méltán azt várták a magyar gőzhajó­zási társulatok, hogy immár tekintve azon nagy segélyt, melyben részesítette az osztrák kormány az osztrák társulatot, bekövetkezett azon idő, midőn a magyar gőzhajózás érdeke némi figye­lemre fog méltatáatni. A terhekkel megrótt társulatok ennélfogva — a fusió létesítésére nézve — segélynyújtás végett folyamodtak a kormányhoz és ezt meg is kapták. Hogy mi mértékben; bátor leszek ezt a t. háznak néhány szóval előadni: Megengedtetett, hogy az újonnan kibocsátott | részények és prioritások után bélyeget ne fizes­sen, ne fizessen pedig azért, mert ugyanazért a tőkeért, a melyet az uj társulat képvisel, meg­fizették a bélyeget már akkor, mikor az eredeti társulatok alakultak; megengedtetett, hogy az állam a kibocsátandó elsőbbségi kötvényekre, me­lyeket zálogba tettek a minisztériumnál, 750,000 írt kölcsön nyujtassék az állampénztárból, meg is adatott oly felvétel alatt, hogy egy banknak kellett jót állani a társulatért, a mely banknak azután busás provisiót kellett fizetni e jót­állásért. Ennyire szorítkozott eddig a magyar társu­latoknak nyújtott állami segélyezés, azon segé­lyezés ellenében, melyet elébb az osztrák kor­mány eljárására nézve ecsetelni bátor valék. Ha itt megállott volna a magas kormány, hálával fogadta volna a társulat, mert hiszen a szegény ember a neki nyújtott fillért is hálával szokta fogadni. Azt is elismerjük, hogy a pénzügyminiszter ur kezei kötve voltak, és hogy mindent megtett — a mit az akkori perczben tehetett; mert hi­szen létezik egy pont az egyezségben, mely ek­ként hangzik : Dass allé Begünstigungen, welche wáhrend der Zeitdauer des mit dem projectirten Ueber­einkommen ausser Kraft gesetzten Garantiever­kaltnisses Seitens der ungarischen Regieruug anderenDonau-Dampfschifffahrts-Unternehmungen ím administrativen Wege zugestanden oder aus der Initiative der Regierung bei der Gesetzgebung in Antrag gebracht werden würden, auch der ersten k. k. priv. Donau-Dampfschitffahrt-Gesell­schaft gewáhrt oder beziehungsweise auch für dieselbe in Antrag gebracht werden. Ebből tehát az következik, hogy a minisz­tériumnak keze meg volt kötve, mert minden oly segélyt, melynek netalán nyújtására ösztö­nözve érezte volna magát a magyar társulatok irányában, még azon roppant áldozatokon felül is, melyeket az első szab. cs. k. dunagőzhajózási társaságnak már ugy is hozott az ország: kény­telen lett volna még ennek is megadni. Termé­szetesen ezen felfogás a magyar hajózási társu­latokat odaszorította, hogy most már kénytele­nek az amerikaiak alapelveit követni, és azt mondani: haladj előre, ne tekints se jobbra se balra, hanem segits magadon. És így e társula­tok együtt az érdeklett magyar hajóbirtokosok­kal, kénytelenittettek egyszerűen a képviselőház­hoz folyamodni, mert a magyar kormány initia­tivájától nem nyerhetvén meg semmit: — csak akkor kaphatnak segélyt, ha a törvényhozás adja meg részükre a megélhetés lehetőségét. Tehát mondom, megnyugodtak volna e tár­sulatok: ha az imént emiitett segélyezésnél meg­állapodott volna a kormány; ámde szerencsélte­tett még egy atyai gondoskodással, mely tökéle­tesen elég arra, hogy a magyar társulatokat tönkre tegye és azok egész vagyonát rövid idő alatt a pusztulásnak adja át. Ez ajándék semmi más, mint azon üzleti engedély, — melyet né­hány nap előtt a közlekedésügyi minisztérium a lánczhajózás tekintetéből az első szab. cs. k. gőzhajózási társulatnak adott. Leszek bátor t. háznak néhány szóval el­mondani a lánczhajózás természetét, mert lehet­nek itt többen, kik e tárgygyal nem foglalkoz­ván, nem tudják, hogy miről van szó. A láncz­hajózás, illetőleg sodrony-kötélhajózás abból áll, hogy a Duna, illetőleg a folyam medrében két nagy város vagy két végpont közt láncz raka­tik le, s e caélra külön épült hajók állíttatnak, melyek ezen lánezokat felveszik a gőzmozdony által hajtott torombára, s maguk után ismét visszaejtik a lánczot a folyam medrébe. Az ered­mény az, hogy ugyanazon hajó, mely 25 lóerő­vel bir, oly fokozódott férőt fejt ki, mint egy száz lóerővel biró szabadon úszó hajó, a minek természetes következése, hogy a szállítás olcsóbb lesz, ós ez az összes közönség és a kereskedelem javára szolgáland. Egyszerűen elmondva, ugyan­ez a hatása van a lánczhajózásnak, mintha va­laki ladikon menve, horgonyhoz kötött kötélen felhúzza magát, ezt méltóztassék gőzgéppel ap­plicálva képzelni: a fogalmat rövidebben elmon­dani nem lehet. De mi ennek természetes követ­kezménye 1 Természetes következménye az,' hogy a lánczon felmenő hajó, jobbra-balra csak annyira térhet ki, a mennyire a vizbe lerakott láncz súlya engedi, és ez a tapasztalás szerint, nem több, mint jobbra-balra 3 öl. Már most ott, a hol az előfeltételek meg vannak a lánczhajózásra, s a folyammedrébe több lánczot lehet lerakni a többi forgalom gát­lása nélkül, „annak hasznosságát kétségbe vonni, és azt mondani, nem kívánjuk, hogy létez­zék : — őrültség volna. Mindnyájan óhajtjuk ezt

Next

/
Thumbnails
Contents