Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-393

398. országos ölés deczember 3. 1871. lt)5 vagyonos polgári osztálynak megsemmisítése, sőt az e részbeni kiáltvány szavai szerint magának az Istennek is trónusától való megfosztása. (Nagy nevetés). A földmunkások közül a szolgák utasíttattak, a birtok jövedelmeit már most figyelemmel tanulmányozni, hogy adott alkalommal, a birtoknak közös gazdászat alá vétele alkalmával, felvilágosításokat adhassanak. ; Nevetés.) Pesten alakult úgynevezett „fejmunkások

8 osztálya is, mely lázító iratok s kiáltványok terjesztését tűzte feladatául. Hasonlóan alakult úgynevezett soL'ialista clubb is, melynek feladata volt apostolokat nevelni, kik a vidéken a soeial-demoeraticus elveknek propagandát csinálni voltak hivatva, ilyenek Pestről a központból ki is küldettek, kik munka szüneteléseket (Stricke) rendezvén, lázítottak. A lefoglalt iratok szerint a pesti munkásegylet több vádlott tagjai levelezésben állottak Londonban és Genfben az internationál szövetséggel, New-Yorkkal, Bruxellessel, Zuriehehel, Cairóval, Berlinnel, Braunschweiggal, Hamburggal, Eisenachchal, Reichenberggel, Graczczal, Wienerneustadttal, illetőleg az ott létező internationál agitátorokkal, Magyarországon pedig a fennt körülírt tervek elérése végett fiók-egyleteket alakítottak Ó-Budán, Uj-Pesten, Kaposvárt, Szigeten, Oraviczán, Temesvárt, Aradon, Sárospatakon, Pozsonyban, Sopronban, Kolozsvárt és Eszéken. A letartóztatott huszonnyolez munkás ellen befejezett vizsgálatok szerint a vizsgálat alatt levők három osztályba sorozhatok és pedig az 1-ső osztályhoz tartozDak azok, kik a genfi internationalnak központi tagjai, s mint ilyenek magukat az internationál elvek elfogadására kötelezték és a házmotozás alkalmával feltalált felvételi okmánynyal birnak: ilyen volt 5, kik közül egy időközben az orvosi látlelet tanúsága szerint előhaladott tüdö-gümőkórban meghalt. A második osztályhoz tartoznak azok, kik ellen bár nem bizonyult be okmányszerüleg, hogy a nemzetközi szövetségnek központi tagjai, de mégis a központi szövetség elveinek terjesztőivel részint levelezésben állottak, részint az elvek terjesztésében tevékenyen közreműködtek. Végre a harmadik osztályhoz sorozhatok azok, kik az egyletnek tagjai levén, ezen tüntetésekben és gyűlésekben részt vettek, és kik a vezetők által a czél elérésére, mint eszközök használtattak fel, és ezekre nézve, kik számszerint 15-en voltak, a királyi ügyek igazgatósága a vizsgálat befejezése után azonnal elrendelte a szabad lábra helyezést. Ezen idő szerint tehát 12-en ülnek megfogva, kikre nézve az 1715, VII, 1723. IX. és 1790—1791, LVI. törvényezikkek alapján a vádkereset levelek legközelebb a királyi táblához be fognak adatni, és a királyi táblának mint illetékes bíróságnak lesz feladata, egyszersmind azon kérdés felett is határozni: vajon ezen befogottak közül végérvényes ítélet meghozataláig szabad lábra helyezhetők-e néhányan, és kik! (Helyeslés a jobb oldalon.) Helfy Ignácz : Mindenekelőtt a t. háznak szíves elnézését kell kikérnem, mert ma egy kis torokfájásom lévén, nem vagyok képes, igen fenhangon szólani. (Halljuk!) Megvallom, hogy ennyi idő után, mint a mennyit a t. belügyminiszter ur magának ezen felelet megadására engedett; én sokkal kimerítőbb választ vártam volna. A t. miniszter ur körülbelül, sőt sokkal kevesebbet mondott, mint a mennyit az itteni rendőrség annak idejében az újságokba igtattatott; de én főképen elvártam volna azt, hogy a t. miniszter ur nekem bebizonyította volna, hogy mennyiben alapos a rendőrség amaz állítása; másrészről pedig ne érte volna be azzal, hogy csak általában egy tényt hozott volna fel, a mely egy távolabb fekvésű városrészben történt, hanem előadta volna tüzetesen a dolog eredetét és fejlődését. Ezt előre bocsátva, engedje meg a t. miniszter ur, hogy egy megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Ha nem csalódom, múlt május 16-dikán, mikor a t. miniszter ur Simonyi Ernő t. barátomnak egy hasonló interpellatiójára válaszolt: azt méltóztatott kiemelni, hogy „a rendőri eljárásnak főelve a gyorsaság először a végből, hogy az illető befogottak netán hiába szenvedjenek, másodszor, hogy az elitélés, a büntetés rögtön történjék azért, hogy példa statuáltassék." Igen szép szavak ezek, és miután a mindjárt rákövetkező hónapban eoy hasonló eset állott be: én méltán megvártam volna a t. miniszter úrtól, hogy ezen szép és egy államban mindenesetre igen fontos elvet azonnal gyakorlatilag érvényesítette volna. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Mit láttunk azonban ? azt, hogy az igen tisztelt miniszter ur csak ugy elsikamlott e kérdés fölött, elmondván, hogy volt egy közgyűlés, mely ellen a polgármester tiltakozott ugyan, az azonban a munkások által mégis megtartatott, mondattak azután ott izgató beszédek, s e miatt az illetők elfogattak; de hogy miért maradtak az illetők körülbelől negyedfél hónapig itélec nélkül fogságban: arra egy árva szóval sem reflectált a tisztelt miniszter ur. (Felkiáltások jobb Jelöl: Be hogy nem reflectált!) Távol légyen tőlem, t. ház, védelem alá venni azon embereket, kik, mint a t. miniszter ur mondja, azon beszédekben éltették a commu-