Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-393

166 393. országos ülés í'.oezember 2. 1871. net épen azon napokban, midőn ama vérlázitó események folytak. Kik az állam felforgatásáról szólottak: bűnhődjenek, ha igy van; de először, ki hallotta ezen beszédeket? Pesten igen sok ember van, igen sokkal találkozunk, én is, a t. miniszter ur is, mások is, de azért én fogadni mernék, hogy nem találkozik senki Pestéi, ki ezen beszédeket hallgatta volna, ha csak Thaisz Elek ur hivatalához nem tartozik. (Gúnyos felkiáltások bal felől: elég az!) Tehát mondom, miután én nem hallottam azon beszédeket, jelen nem voltam: nem akarok védelem alá venni oly dolgot, miről semmit sem tudok; fel akarom azonban tenni egy perezre, hogy csakugyan ugy történt a dolog, a mint mondatott, tudniillik tartattak ezen beszédek, miknek folytán a rendőrség kötelességének ismerte az illetőket elfogni, hogy a közrendet biztosítsa. Ez legfölebb fedezi a rendőrséget, de nem menti ki a kormányt. Én nagyon jól fel tudom fogni, hogy ha a rendőrség oly rövidlátó, hogy nem lát egyebet, mint azon aprólékos dolgokat, mik körülötte történnek és megragadja nagy mohón az alkalmat, hogy bebizonyíthassa szolgálatkészségét; de egy kormány férfitől sokkal többet követelek és sérteni vélném a t. belügyminiszter műveltségét, éi'telmiségét, ha feltennem róla, hogy egy cseppet sem gondolkozott azon okokról, mik ezen mozgalmat előidézték {Helyeslés a szélső bal oldalon) és beérte azzal, mit neki tisztán csak a kapitányság mondott. Mert ne feledjük, hogy ugyanazon körülmény, — mely némileg menti a rendőrségnek akkori szigorú eljárását, mit én szem elől akkor sem tévesztettem, midőn interpellatiómat a t. miniszter úrhoz intéztem, hogy t. i. épen azon időpontban történt, midőn egész Európa, ugy szólván, fel volt riadva azon esemény által, melynek szomorú szinhelye Paris volt, — ugyanazon körülmény enyhítő a vádlottakra nézve, mert ez természetes utón megmagyarázza, miként rántattak be ezen mozgalomba. Föl nem merem tenni a t. belügyminiszter úrról, hogy fontolóra nem vette, hogyan származott, miként fejlődött ezen mozgalom ? s mert ezt föl nem tehetem: megvártam volna tőle, hogy járjon el ugy, mint eljárt nem régiben egy igen hatalmas és értelmes miniszter, — Angolország minisztere, ugyancsak e kérdésben. Nem kétkedem, hogy a tisztelt belügyér ur ismeri Gladstonenak e tárgyban mondott hires beszédét , melyet Greenwiehben tartott. S mily körülmények között tartotta ő ezen beszédet? Oly körülmények közt, midőn két hónapon tul tartott a munkásmozgalom New-Castleban támogatja s izgatva ép azon internationale által, mely a continensen a rendőrséget oly ijedelembe hozta, de a mely Angolországban nyugodtan, szabadon működik. Hogy fogta fel Gladstone ezen mozgalmat, holott neki bizony sokkal több oka volna tartani a munkásmozgalomtól azon országban, hol százé zerenként hemzsegnek a munkások, mint nálunk, hol nevetséges tartani a munkásmozgalomtól, midőn tudva van, egyik főbajunk épen az, hogy igen kevés a munkáskéz. {Felkiáltások: oh oh! Derültség.) Miképen fogta fel ezen mozgalmat G-ladstone ? Bevallotta az igazat; nem ugy fogta fel azt, mint állam-felforgató törekvést, hanem tanulmányozván a kérdést: ugy állította azt fel, mint a társadalmi jólét méltányosabb elosztására czélzó mozgalmat, {Felkiáltások: de hogy ?) a mely igen természetes irány, benne van az emberi társadalomban századok óta, mióta csak fejlődik. {Felkiáltások: Nagyon szép !) Akkor rósz néven kellene vennünk, hogy a szabadelvű világ századokon át küzdött, hogy a földművelők felszabaduljanak, hogy a jogok egyenlően, méltányosan legyenek elosztva. Ez nem forradalmi, ez nem felforgatási törekvés. (Felkiáltások: Hát mi egyéb.') Ezt az Isten maga adta az ember természetébe. (Derültség, oh! oh!) Bocsánatot kérek, én azt nagyon jól értem, hogy a viriiis szavazatok megalapítói igen furcsának találják ezen elméletet. {Huszár Imre közbeszól: én is annak tartom.) De bizom abban, hogy a részrehajlatlan szabadelvű emberek véleménye mellettem van. (Flénk ellenmondások jobb s közép bal felől.) Nagyon nagy haszna lett volna Magyarországnak, hogy ha kormányunk is igy fogta volna fel a dolgot. {Halljuk, halljuk!) Mert ne felejtsük el. {Halljuk, halljuk! Zaj.) Engedelmet kérek, hadd fejtsem ki azt, a mit mondani akarok. (Halljuk!) Mert ne felejtsük el, hogy jelenleg ezen mozgalom oly állapotban van, hogy egy kis erőszakkal elnyomhatjuk; remébm, hogy az nem fog többé alkalmaztatni: de tény az, hogy nincs az a hatalom a világon, mely megállítani bírjon egy mozgalmat, mely egy eszmén alapszik — és hogy e mozgalom egy eszmén alapszik, nem tagadhatjuk, elég körülnéznünk. (Felkiáltások: látjuk!) T. ház, nem akarok itt leczkét tartani a munkás kérdésről; hanem, mert hasznosnak és szükségesnek tartom épen a közrend és csend érdekében, hogy hazánk munkásai meghallják, mikép fogják fel a szabadelvű emberek e kérdést, (Halljuk, halljuk!) engedje meg a t. ház, hogy e pontot egy kissé bővebben fejtegessem. {halljuk!) Mindenki tudja, hogy a munkás mozgalom egyidejűleg született a gépek és különösen a gőzgépek feltalálásával; tudjuk, hogy első és igen természetes következménye annak az volt, hogy a gépipar elnyomta a kézi ipart, mi által a munkások sorsa tetemesen s két szempontból gyö-