Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

160 392. országos ülés deezemiser 1. 187!. rültség.) De szerénységének és önismeretének — nem tisztelt személyét, de pártját illetőleg — még nagyobb jelét adta akkor: midőn azt mondta,, hogy ha Árpád óta függetlenül kezeltük volna pénzügyeinket, legalább volna annyi adósságunk, mennyit 1867-ben átvettünk; mert Magyarország pénzűgyeit oly módon, hogy adósságot kössön, csak 1867. óta gyakorolja, tehát neki az 1867-ki időtől származó tapasztalásból kellett a következtetést levonni, és ebben tökéletesen egyetértek vele, hogy csakugyan, ha Árpád óta külön állólag kezeltük volna pénzügyeinket, ugy, mint 1867. óta, azon gazdálkodással, mit 1867. óta méltóztatnak folytatni: nem annyi, de sokkal több adósságunk volna. (Derültség.) De épen mert ez igy van, óhajtjuk és kívánjuk, hogy valahára már egyszer határ szabassék a programúi és megfontolás nélküli eljárásnak. Különben én részemről abban, hogy egy ország, mely zilált viszonyok között van, elmaradt államgazdászati helyzettel bir: nem fog soha helyrejönni csupa takarékosság által, tökéletesen egyetértek vele; de ezt senki soha kétségbe nem is vonta; de méltóztassanak viszont megengedni azt, hogy csupa takarékosság és a befektetéseknek túlfeszitése között igen nagy különbség van, fokozatos befektetésektől, midőn megvárja az állam, hogy az első befektetés jövedelmezni kezdjen, és ugy létesiti a további befektetéseket, a melyek szükségesek és czélszerüek, igen távol van azon eljárás, annyic fektetni be egyszerre, hogy az azon befektetések folytán viselendő teher elnyomja az államot, és deficitet képezzen az államháztartásban, mig a befektetéseknek jövedelme nincsen. Ez nem meggondolt, nem programmszerü, hanem veszélyeket maga után vonó eljárás, és ezen eljárás az, melyet eddig követtünk. Csak a vasúti biztosítás 9 millióval szaporítja évi kiadásainkat. Mindenki tudja, a pénzügyminiszter ur maga állította, hogy a közelebbi időben talán 15—16 millió felfog menni az évi garantiára, mielőtt még ezen vasutak elseje is oly helyzetbe jönne, hogy a garantiát többé igénybe ne vegye. Epén ugy, mint látjuk Magyarországon, hogy az utóbbi időben a magánbirtokosok kölcsönzött tőkékkel mind jó befektetéseket akartak tenni, de ezáltal oly terhet vettek magukra, melyet nem birván meg addig, mig a befektetések jövedelmezni kezdettek volna, megbuktak; épen ugy megeshetik ez az államnál is; és ha van is különbség egyes ember és állam között: — természetes, hogyha egy állam is azon utat követi, hogy számítson kiadásaival, és azután gondoskodjék azoknak fedezetéről, nem tekintve semmi másra, mint arra : vajon a kiadás valóban igazolható-e vagy sem? a mely állam, mondom, ezen utat követi: épen oly roszul fog járni, mint azon magánember; mert utoljára meg van határa annak is, mivel az államo lehet terhelni. Igen jól tudjuk, miszerint nagyon furcsa helyzet az, hogy ha tőkeszegény államban még az adók felemeltetnek. Az adók emelése ugyanis csökkenti a tőke szaporodását, és ha a tőke nem szaporodhatik: ismét nem szaporodhatik az állam jövedelme, és igy azon circulus vitiosusba jutunk, hogy midőn az egyik lépést megtesszük, a másikat nem elősegítjük, hanem akadályozzuk. Megengedem, sőt tudom, hogy az adóreformra nálunk igen nagy szükség van; de viszont nem látom át, hogy csak azáltal, mit némelyek hangsúlyoztak, hogy az adók igazságosabbakká legyenek, hogyan fog valamely nagy jövedelemnövekedés eléretni, — értem azokat, kik azt mondják, hogy nem kell emelni az adót, csak igazságosabbá tenni; mert ha igazságtalan az adó, — fölveszem a földadót — és azt mondjuk, hogy mi nem emeljük, hanem jsak igazságosabbá tesszük, ugy hogy a hol túlságosan van kivetve a fennálló kulcs szerint: ott lejebb szállítjuk, hol pedig nincs kivetve ugy, mint kellene, azon határig emeljük: — ez igazságos; de azért az állam pénztárába aligha fog csak egy krajczárral is több befolyni: mig ellenben a jövedelemszaporitás igenis eszközölhető akkor, ha felvévén azon vidékeket, melyeken az eddigi kivetési kulcs szerint túlságos az adó, ahhoz fogjuk emelni a többi vidékek adóját is: ez is igazságos lesz, de egyszersmind adóemelés is az ország legtöbb vidékén. (Felkiáltás jobb felől: Igazsága van!) Én, t. ház, kívánom ezt különösen megjegyezni azért, mert nem szeretném, hogy az adóreform eszméjével vagy szavaival megint egy oly eszme dobassék az országba, melyről azt higyjék, hogy majd segíteni fog bajunkon anélkül, hogy egy krajczárba is kerülne. Nem fog segíteni. Igazságosabb lesz ugyan az adó: de az államjövedelmet oly kicsivel fogja emelni, hogy ezen emelkedés tekintetbe sem vehető. Éber képviselő ur felemiitette, hogy mily terhes a jövedelmi adó, s hogy minden 8 évben kell, hogy egy egész év jövedelmét odafizesse az illető az államnak. Én nem mondom, hogy csekély ; tudom, hogy például Angliában az annál határtalanul csekélyebb jövedelmi adó is mindig nagy nehézséget szült; de viszonyaink közt alig remélem, hogy kevesebb lehessen. Meg kell pedig jegyeznem, hogy ha ki akarta mutatni a tisztelt képviselő ur, hogy milyen terhes egyik vagy másik adó, akkor nem a jövedelmi adót kellett volna választania; nem először azért, mert annál az adó-alap elvonása a legkönnyebb és leggyakoribb; de másodszor azért sem kellett volna a jövedelmi adót választania: mert nálunk nem az a legnagyobb.