Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-392
392. orsüágos ülés deozemlíer 1. 1S71 161 A földadó, ugy, mint jelenleg létezik, 30 %-ot tesz; de megengedem, hogy mióta a kivetés történt, megkétszereztetvén a jövedelmek, most csak 15 %, de ha még 15°| 0-ot veszünk is, azon adókulcs szerint, nem 8 év, de körülbelül 5 nem egészen 6 év alatt fizettetik be egy évi jövedelem az állam kincstárba. Midőn tehát az adók összehasonlittatnak: nem szeretném, hogy téves eszméket ébreszszünk és azon adót mutassuk ki legterhesebbnek, melyről, ha igazságosak akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy, mert mind u / 0-a tetemesen kisebb, s mind alapja kétes, mert sok tekintetben kijátszathatik és ki is játszatik az állam: sokkal csekélyebb is, mint az, melyet emliték. (Helyeslés.) Én nem szeretném, t. ház, hogy a rendes bevételek közé vétessék az állam törzsvagyonának eladása is: csak azt kívánom megjegyezni, hogy ha ez oda vétetnék, mint Éber t. képviselő ur monda, és fordíttatnék nem kamatozó befektetésekre, de más szükségletekre; ez oly eljárás lenne, mely oda vezetné az államot, hova magánosokat vezet. Számtalan embert lehet felmutatni, ki mindenét eladván, rendes évi kiadásait ebből fedezte: de aztán lassan lassan azon vette magát észre, hogy nemcsak eladni valója nincs, de élni valója sem maradt. Ez oly eljárás volna, melyet nemcsak államnál, de magánosnál is minden józan ember elitéi. Én nem azt mondom, hogy nem lehetne az állam birtokát eladni; sőt azt mondom, hogy bizonyos előfeltételek teljesítése mellett sok részben el lehet adni azokat; de hogy az ily eladásokból befolyó jövedelmek a rendes évi kiadások fedezésére fordíttassanak, a helyett, hogy vagy befektetések tétessenek, vagy az állam terhei alább szállíttatnának: ezt pártolni nem vagyok képes. Én azt hiszem, t. ház, hogy bár meddig vitatkozunk e tárgy felett, azt nem fogja senki tagadhatni, még azon t. képviselő ur sem, ki a legrózsásabb színben tüntette fel pénzügyi helyzetünket, indokolván azzal, hogy milyen könynyen kaptunk kölcsönt, nem fogja tagadhatni, hogy feladatunk az : nem ijedni meg a helyzettől, de komolyan gondolkodni felőle. Mert, ha nem érkezett is el a veszély órája ; de már azon az utón vagyunk, melyen, Hogy ha meg nem állapodunk, el fog az érkezni. En azt tartom, kötelességünk nem az, hogy bevárjuk a vész óráját; nem az. a felett vitatkozni, hogy közelebb vagy távolabb van-e egy-két évvel a veszély: de az, hogy be ne várjuk, hogy most, midőn még időnk van rá. akadályozzuk meg j azt, s ne a? utolsó perczben verjük félre a ha| rangokat, mikor a ház már ég. Ezen szemponti ból indulva* ki: én helyeslem a kisebbségi véle| menyben kifejezett azon nézetet, mely, mint ! mondám, nem azt mondja, hogy kétségbe essünk ! de azt mondja, hogy vigyázzunk, — nem azt mondja, hogy nem lehet a bajon segíteni, de azt mondja, hogjr segítsünk amig lehet; ily szellemben pártolom én a kisebbség véleményét, majd a részleteknél előadom azokra vonatkozó nézeteimet. Elnök : Azt gondolom, t. ház, hogy mára be lehet rekeszteni a tanácskozást. A holnapi napirendre nézve bátor vagyok előterjeszteni a t. háznak, hogjr miután holnap szombat van: legelőször a kérvények jönnek tárgyalás alá, azután az igazságügyminiszter ur külön kérésére vagyok bátor előterjeszteni, hogy a ma kiosztott központi bizottsági jelentés a birói végrehajtókról — igen csekély levén a különbség a két ház szövegezése közt, tehát rövid időt vevén igénybe: — fog felvétetni, ha a t. ház belenyugszik. (Helyeslés.) Az után következik a költségvetés átalános tárgyalásának folytatása. (As ülés végződik d. u. 3 órakor.) MtPT. s. »nó 18J4. xnn. rí
