Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

158 S92. országos ülés dec ember 1. 1871. néhány krajezárral olcsóbban adják, és ez elég arra, hogy ezen egész határon igen virágozzék a csempészet. Én magam szemeimmel láttam, hogy ha az ember a túlsó oldalon van, azon völgyekben, hova a sóaknák vezetnek. Pl. Okna völgye felé lát az ember majdnem minden nap és rendesen két-háromszor hetenként reggelenként 30—40—50 mindenféle alakot megjelenni, egyik mnen másik onnan jön, de mind egyszerre jelenik meg, mindenik zsákkal ellátva. Délután ugyanazon egyéneket láthatják visszamenni, s ezek nem egyebek, mint sócsempészek, és ugyanazon emberek, kik előtt ott fekszik a só, kimennek Oláhországba, hogy azt onnan keritsék. Midőn ily körülmények léteznek, véleményem szerint, a fődolog az, hogy ezeu adórendszer tüzetesen átvizsgáltassék, nemcsak az egyes adónemeket, hanem az egész rendszert, annak egész összeköttetését, annak egész összefüggését tanulmányozzuk, és e szerint dolgozzunk ki egy rendszert. Erre hivom fel az igen tisztelt pénzügyminiszter urat. Meg vagyok győződve, hogy ha valaki e tekintetben útmutatóul szolgálhat, ő lesz az, és meg vagyok győződve, hogy akkor egészen más helyzetben lesz finanezialis állásunk, mi jövedelmeinket nem 7—8, hanem 15 — 20 millióval fogná évenként növelni. (Helyeslés jobb felől.) Schwarcz Gyula: Elállók a szótól. Jókai Mór : Elállók a szótól. Tisza Kálmán: T. ház! En csak igen röviden szándékozom a kérdéshez szólni, miután azok által, melyeket mások elmondottak, lényegében azt ugy is bőven kifejtve találom. (Halljuk !) Ha mégis szót emelek, teszem azt azért egy felől, hogy constatáljam, hogy miként fogom én fel a két véleményt, s az eddigi vita alapján a helyzetet, s azután hogy némelyekre, mik itt elmondattak, pár szóval reflectáljak. {Halljuk í) A mi a helyzetet illeti, elkezdve a pénzügyminiszter úron, és a pénzügyi bizottság előadóján, a túlsó oldal tisztelt szónokai mind megtámadták a kisebbségi véleményt; de mind ugyaz azzal végezték beszédeiket, mit ama megtámadott kissebbségi vélemény és annak indokolása mondanak, hogy a helyzet nem kétségbeejtő, de komoly, és hogy a takarékosságra legnagyobb szükség van. Ennél többet sem Ghyczy Kálmán sem a kisebbségi vélemény nem mondott. Mert midőn beszéltek egyes szónokok arról: hogy mily helytelen lenne teljesen megakasztani a beruházásokat, minő kár háramolnék abból, beszéltek igen helyes és okos dolgokat, de nem olyakat, melyek Ghyczy Kálmánt vagy a kisebbségi véleményt megczáfoíták volna ; mert azok soha és sehol sem mondották, hogy minden beruházást mától holnapra fel kell függeszteni ; hanem mondották azt: hogy nem lehet — hacsak a legnagyobb veszélyt előidézni nem akarjuk — ugy minden terv nélkül folytatni a beruházást, mint eddig történt. Mindamellett hogy a kisebbségi vélemény megtámadtatott: ezt mindenki megengedte; alig lehet tehát egyebet hinni, minthogy az volt nézetük, hogy bár igaz az. a mi abban mondatik; de mégis meg kellett támadni, mintha abban más mondatnék, és a mi abban mondatik, azt ugy mint saját nézetünket kell feltüntetni. A t. pénzügyminiszter ur nem először most egy éles distinctiót is volt szives tenni, vagy tán nem jól fejezem ki magam „éles", inkább mondhatnám találékony vagy engedjen meg e szóért — talán furfangost. Ugyanis ezen distinctiót állítja fel jövedelem és költség, kiadás és bevétel, a mi persze már lehetetlenné lesz még azok nyilatkozata szerint is, kik a túlsó oldalon is beismerik, hogy helytelen a költségeket oly módon elválasztani rendesekre és rendkívüliekre, mint ez eddig szokásban volt, s valóban roszul eshetik a pénzügyminiszter urnák, hogy saját támogatói egy ily kedvencz okoskodását, érvelését akarják lehetetlenné tenni. De rám nézve akár maradjon a rendkívüli budget, akár nem, — nem mondom, hogy mindegy, mert tökéletesen helyeslem azon nézeteket, melyeket e tekintetben először Horn Ede barátom elmondott, de ezen szempontra nézve ezen distinctiora semmi súlyt nem fektetek, sőt azt mint olyant, mely az eszméket nem tisztázza, hanem összezavarja, helytelennek tartom, s erre nézve nem tesz előttem különbséget: van-e vagy nincs rendkívüli budget? Mert, kérdem, utoljára is, mi különbséget tesz az, ha mi jövedelemnek vagy bevételnek nevezünk valamit? hiszen minden bevételt lehet jövedelemnek nevezni, az pedig, hogy a jövedelem bevétel, kétségtelen. Csak hogy ha igy distingváljuk a dolgot, hogy a rendkívüli kiadásokat fedeznünk kell, nem a jövedelem, hanem a bevételekből, és miután akkor bevétel minden tőkeelköltés, vagy kölcsön vett pénz is: akkor természetesen nincs is egyszerűbb, mint mindig deficit nélküli budgetet előállítani, mert hiszen ha nem győzzük a jövedelemmel: akkor azt mondjuk, ezek a költségek rendkívüliek, ezek pedig nem a jövedelemből, hanem a bevételből fedezendők. E bevételek közzé tartozik pedig azon 30 vagy 60 millió kölcsön is, s e szerint nincs deficit és minden rendben van. Csakhogy ezen megkülönböztetés s ezen ily módú eljárás folytán igaz, hogy a bevételek fedezni fogják a kiadásokat egy bizonyos ideig, de