Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

392. orszíigos ülés deezember T 1871. 157 Például felveszem a jövedelmi adót. A jövedelmi adó átalábaii véve 3 0 százalékra van számítva, vannak ugyan, akik kevesebbet fizetnek, de mégis átalában fel lehet venni a 10 százalékot. Hogy kívánhatja bárki, hogy egy egyén minden 8 évben — mert a kamatokat is hozzá kell számítani — egész jövedelmét az államnak odaadja, midőn azonfelül neki évenkint azon forrásokból, melyekből jövedelme ered, még adóznia kell; azaz ha földből van jövedelme, a földbirtokból kell adóznia, ha értékpénzekből van, a kuponok által, s igy két-három módon is kell adóznia. Az én véleményem szerint ezen rendszert kell átvizsgálni, azaz inkább ezen rendszer nélküli adókat kell rendszerré átváltoztatni. A főtekintet itt a figyelmet azon arányra irányozni, a me]y a direct és indireet adók közt létezik, s ez minálunk oly kirivó, mint talán sehol másutt; mert az államvagyont kivéve, indireet adókból legalább 50 százalékot várunk az egész adózásból. Nem akarom magunkat hasonlítani oly államokhoz, mint például Angolország, hol 75 — 80 százalék jő ki indireet adókból; de mégis csak mindenki át fogja látni, hogy ez oly kirivó aránytalanság a kettő közt, hogy azon mindenesetre segiteni kell. Felveszem magukat az indireet adónemeket. Ott van legelői is a vámrendszer. 1861. vége felé vagy 1862. elején —nem emlékszem már tisztán — szerencsém volt Colidennel találkozni, ki ép akkor az Angol- és Francziaország közti kereskedelmi szerződést megkötötte. Miután elmondta az egész szerződés lényegét, monda : „most uram a sor önökre fog kerülni," ő t. i. engem identificált Ausztriával, bár Londonban laktam akkor. Azt kérdé: „Mondja meg nekem, mennyi körülbelül a vámjövedelem a birodalomban?" azt mondtam — hogy ha jól emlékszem -- hogy 11-—12 millió. Erre ő összecsapta kezeit, s igy szóla: „mit? 6 millió lakosság és csak 11 —12 millió vámjövedelem ? hisz ez nevetséges! hogy ha én kezembe veszem a dolgot, 5 év alatt megháromszorozom a jövedelmet." Én is látván azon eredményeket, a melyeket a vámrendszer átdolgozása Angolországban előidézett; magam is azt gondoltam, hogy ez irányban sokat lehet tenni, de, hogy ennyire lehetne menni, ezt soha sem hittem volna. De volt alkalmam meggyőződni, hogy bizony Cobdennek igaza volt, t. i. volt egy idő nem sokára azután, mikor a körülmények által arra voltam utalva, hogy az osztrák csempészetet tanulmányozzam. (Derültség.) Remélem nem fog azért roszul vélekedni rólam a t. ház. ha erre térek, (Halljuk!) — mondom — egy és más oknálfogva arra voltam utalva és főként a nyugati, a déli és a keleti oldalról való összeköttetést az osztrák birodalom és a külföld közt némileg szemügyre vettem: azt találtam, hogy ott azon mennyiségek, melyek a könyvekben találtatnak, nem teszik — keveset mondok — nem teszik Vg-ad részét annak, a mi valóban behozatik. A dolog igen egyszerű. Nézzük például Sebveiznak akármelyik részét, vegyük például Züriehet vagy Sehaffhausent. Akármilyen csekély árut, értékest vagy kevésbbé értékest vesz az ember azon meghagyással, hogy küldjék azt Prágába vagy Pestre, — azt kérdé az illető. Beszámítsam a biztosítást? Minő biztosítást? Azért, hogy az áru a vámon keresztül menjen a nélkül, hogy érte fizessen. Es mennyivel számítja ezt % 10 százalékkal. Tudva levő dolog, hogy ezt senki sem fogja olcsóbban csinálni. Ez a rendszeres biztosítás. Igy van pl. ha Galaczon is be akarnak valamit vinni Erdélybe. Galaczon van akárhány ember, ki 10—12 százalék mellett a szállítást vámmentesen eszközli. Akkor természetesen még a vámok sokkal magasabbak voltak, mint azóta. Azóta leszállittattak, de leszállittattak annyira, hogy névleg az átlag 20 — 25 százalék, de tényleg miután a súly után, nem az érték után történik a fizetés: 50— 60 százalékot is tesz a vám. r En azóta nem foglalkoztam a csempészettel; (Derültség) tehát nem tudom fennáll-e azon arány, melyről szóltam, vagy nem ; de annyit tudok, hogy a mig valamely áru vámmentesen 10 százalékkal beszállítható: igen nagy kísértés bárkire nézve, hogy ne fizesse a 25 százalékot, En tehát e tekintetben nem azon az utón indulnék, mint a múlt kormány, hogy t. i. emeljük fel a fennálló adónemeket; de éppen ellenkező utón. szállítsuk le a vámot, és nagyobb lesz az eredmény. Az eredményt, melyet e részben az utolsó évek mutattak: egyenesen annak tulajdonítom, hogy a vámok leszállittattak, és meg vagyok győződve, hogy e tekintetben még sokkal többet lehet tenni. Vegyünk még egy más ily adó-nemet: a sót. Nekünk talán a leggazdagabb aknáink vannak e tekintetben az egész világon, és elláthatjuk sóval fél Európát, és pedig oly olcsó áron, mint semmi más ország. A systema eddig az volt — hogy, és talán nem csalódom — ha mondom, hogy mindig 1000 százalék nyereséggel akartuk a sót eladni. Mi következett ebből? Vannak más államok is körülöttünk, a melyeknek sóaknáik vannak, például Oláhország. Oláhországban a sónak árát a szerint szokták mérni, a milyen a só ára nálunk, csak hogy mindig