Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

•i cg 392. országos ülés vagy minden 3—4 évben kerülhet ugyan elő, vagyis inkább rendkívüli tételek kerülhetnek elő; de egy rendkívüli budgetet minden évben a budgetbe beletenni, mint Horn képviselő mondta, csak zavarra vezethet. Meg vagyok győződve, hogy ha nem azon rendszer szerint állíttatott volna össze a budget, hanem ellenkezőleg azon számítás szerint, melyet tegnap az igen t. pénzügyminiszter ur előadott: akkor mi most egészen tisztában lennénk állásunkkal. Tudniillik a pénzügyminiszter csak azon tételeket vette ki a rendes budgetből, melyek egy különös czélra szánt kölcsönből és annak hováforditásából eredtek; a többit ő — a mennyire legalább én értettem előadását, — egészen ugyanazon categoriába számította és azon számításban, melyet Ő előadott, ezen számítási rendszert követte. Felfogásom szerint ez a helyes rendszer, és kívánnám, hogy a jövőben e rendszer követtetnék. Tudniillik én mindazt, amit az állam évenként saját erejéből teremt, legyenek azok közös activák, legyenek azok bérlet- vagy adóhátralékok, de tovább megyek, legyen ingó, legyen az ingatlan vagyon eladásából: én azt mindazon évnek jövedelmeként tekintem. Méltóztassanak megengedni, hogy e nézetemet kimagyarázzam. Én nem látok különbséget az úgynevezett állam-vagyon és az adózók zsebe közt. Ha teszünk, csak ismét illusiók felé indulunk, kiveszünk az egyik zsebből, hogy a másikba tegyünk, vegyük föl bármelyik nemét az ily rendkívüli forrásoknak, p. o. veszem a legroszabbat, azaz az ingatlan vagyon eladását: ha mi erre szorulunk, a kérdés igy áll előttünk, hogy vagy el kell adnunk az ingatlan vagyont, vagy az adózók zsebéből másképen teremteni elő azon sommát, mely szükséges, lesz tehát belőle — véleményem szerint egyszerű financziális kérdés, mi czélszerübb az államra nézve, hogy ő az adózók által fizettesse meg azon szükséges összeget, vagy pedig az ingatlan államvagyont eladja? Véleményem szerint mind a pénzügyi bizottság mind a különvélemény némileg túlzásba ment. A külőn-vélemém

r annyiban, hogy ő mindazon forrásokat, mint rendkívülieket oda állította; a pénzügyi bizottság pedig, véleményem szerint, mert beleszámította a speciális czélokra kötött kölcsönök eredményét is, amit nem kellett volna odaszámítani, ha akartuk, hogy tisztába legyünk állásunk iránt. De akár az egyik, akár a másik jelentést vegyük alapul, mint mondám, a helyzet komoly és illusio azt gondolni, hogy azon segíteni fogunk, hogy kiadásainknak azon gyarapodása meg fog csökkenni. Az sehol sem csökkenik, s nem is fog csökkenni, nézzünk meg bármely államot, mindenütt a kiadások az utolsó tiz év óta tedec/ember 1. 1871. temesen szaporodtak; szaporodnak nálunk még inkább a tudva levő okoknál fogva, melyeket alig szükséges fölemlíteni, t. i. a szükséges beruházások által. A főkérdés, melyre visszajövök, tehát épen az, hogy mi módon lehet ezen segíteni. A külön-vólemény e tekintetben három módot ajánl, azaz azt mondja: vagy jelentékenyen fel kell emelni az ország polgárainak adóját; vagy évenként ugy, mint eddig, részint ujabb és ujabb kölcsönöket felvenni, részint nagyobb mennyiségben elárusítani az állam vagyonát ; vagy mindaddig, mig a már tett, vagy megkezdett beruházásoknak sikere az állam jövedelmét a nemzetgazdaság fokonkénti fejlődése folytán nagyobbitandja, az állami bevételek öregbítése egyéb, imént emiitett forrásainak mérsékelt használata mellett, módot, mértéket tartani beruházásaiban, egyszer-másszor nemcsak a hasznost, hanem a szükségest is megtagadni magától. Bocsássanak meg a különvélemény t. benyújtói, hogy én egy negyedik módra utaljak, mely mód itt csak megpendittetett, t. i. az adóreformra. Kétséget sem szenved, hogy igen sokat lehet tenni az által, ha a létező adónemeket tanulmányozzuk és azoknak reformja iránt valami tervet csinálunk; de, véleménj^em szerint, azt alig lehet adóreformnak nevezni nálunk. Egy adóreformnak alapja egy adórendszer. Vélekedésem szerint, nálunk adórendszer nem létezik. Megmondom, hogy miért. Mi azon adónemeket, melyek most léteznek, a volt korináirytól vettük át. Ezen kormány csak azon elvből indult ki, melyből a vén asszony kiindult, kinek tulajdona volt a lud, mely aranytojást tojt, t. i. pénzre volt neki szüksége, és hogy minél gyorsabban juthasson pénzhez, felvágta a ludat. Az osztrák kormány is igy járt el, és hogy ha a ludnak oly erős constitutiója nem lett volna, meg is ölte volna. Ha pénzre volt szüksége, vagy a létező adókat fölemelte, vagy ujjakat keresett, hogy a hiányt pótolhassa ; és ennélfogva semmiféle rendszerről szó sem lehetett. Tehát nem egyes adónemek megvizsgálásában keresem én az adóreformot, hanem ellenkezőleg abban, hogy az egyes adónemeknek egymásközti viszonyát és visszahatását az egész nemzetgazdászatra tanulmányozzuk és vizsgáljuk, s annak következtében egy adórendszert találjunk ki. Csak egyes eseteket hozok föl, hogy kimutassam, miszerint a mostani adórendszer — ámbár megengedem, hogy nagy gyarapodás történt 3 év alatt, de még ennek daczára is — menynyire hátra van, hogy azt jövedelmezze, a mit jövedelmeznie kellene.