Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

892 országos illés deczemlter 1 1871 ] fjg sék, hogy mit teljesítettek a határozatokból, mit nem, és miért nem? A t. pénzügyi bizottság át­veszi a vallató, faggató, a -benevolisáló tisztét, kiszorítja a miniszter uraktól, hogy mit, miért nem teljesítettek és mindazt saját jelentésébe veszi be, a minek a miniszter urak indokolásá­ban kellett volna helyt foglalni. És midőn a tanítványok elmaradt pensumát a pénzügyi bi­zottság hűségesen feldolgozta : akkor csak ugy távolról engedi nekünk sejteni, hogy hiszen ö volt kényszerítve ezen tetemes mulasztások­nak kiegészítésére. Azonban a pénzügyi bizottság gyengédségé­ben tovább megyén. A miniszter urak mint már emlitém, határozatokat, utasításokat kaptak a háztól és ezek egy része nem teljesíttetik. A mi­niszt urak egy része nem adja be idejében az állam számvevőszéknek a nyugdijasok jegyzékét, az államszámvevőszék nem képes a ház rendelete következtében a nyugdijasok jegyzékének meg­birálását elkészíteni. A közművelődési tanintézetek közvetlen a közoktatási miniszter felügyelete alá helyezendők. Az országos közalapok kezelésére nézve, az or­szágos levéltár, az államépületek felállítása tár­gyában, és több ehhez hasonló tárgyakban figyel­met érdemlő határozatok hozattak; a miniszter urak vagy épen nem, vagy csak részben telje­sitik e határozatokat, és a pénzügyi bizottság az őt megillető bíráló, figyelmeztető, vélemé­nyező joga, kötelessége mellé még átveszi a kor­mány eljárásának védelmét is, és igyekszik ezen mulasztásokat a lehető legkedvezőbb színben ter­jeszteni a ház elé. Ugy tesz a pénzügyi bizott­ság, t. ház, mint az a gazdatiszt, a ki a tulaj­donos jöttének hirére, csupa figyelemből a talán roskadozó ház nagyon megrepedezett falait hirte­len bevakoltatja, a szúette gerendákat befesteti, nehogy urát azon kellemetlen hirrel keljen meg­lepnie, hogy „bizony Uram, nagyon roskadozó, düledező ezen ház, talán ujat kellene helyette építeni. * Azonban mindemellett ismétlem őszinte elismerésemet a pénzügyi bizottság eljárásáért, mindazon nagy és szép munkáért, melyet élőnkbe terjesztett, a mely ily terjedelemben és szellem­ben először fekszik kezeink között. Ismétlem ezt annyival inkább, mert nem szabad ignorálnom, hogy bizony — legalább én így sejtem, — nagy önmegtagadásába, küzdelmébe kerülhetett, hogy csak ennyit is papírra tett, mint a mennyit va­lósággal tett: tudva, hogy a pénzügyi bizottság­nak négy ötöd része a kormánypárt híveiből áll. A mi már most, t. ház ! magát a költség­vetést illeti, én teljesen helyeslem, és magamévá teszem azon okokat, melyek mint a deficit nö­vekedésének, az államháztartás hanyatlásának EÉPV. H. KAP1Ó. 18® ! XVHI. okai a külön-véleményben előadattak; csak azt teszem hozzá, hogy ott, hol a ház határozatai nem kellően respectáltatnak, hol a legüdvösebb intentiók gyakran irott malaszt maradnak, a hol a törvényhozás akaratának végrehajtása, akár az ehhez szükséges érzékhiány, akár más ok miatt igen gyakran akadályokba ütközik : ott ez nem kisebb factor az államvag} r on mérlegének alábillentésében, mint a rósz gazdálkodás. (Igaz! ugyvan! hal felől.) íme, t. ház! Hatodik éve már, hogy a költ­ségvetést megszavazzuk, és még mindig nincse­nek előttünk az államszámvevőszékileg megvizs­gált zárszámadások, — mit az előttem szólott képviselő ur is hangsúlyozott. A pénzügyi bizott­ság hivatkozik ugyan a közelebbi évek zárszám­adásaira, azonban az előttünk még mindig „ig­nota quantitas." Igen sok milliót kellend most megszavaznunk ; tudom, igen sok milióra fog a t. ház hitelt nyitni, és a múlt évek sáfárkodá­sainak eredménye még mindig nem áll nyilt könyvként előttünk. A képviselői meggyőződés érvéuyesitése he­lyett, még mindig hittannal kell foglalkoznunk, a tapasztalat nyújtotta bizalom helyett a vak bizalomhoz kell folyamodnunk: ha azt nem akar­juk, hogy a jövő évre költségvetés nélkül álljon az ország. (Igás ! Ugyvan ! bal felől.) T. ház! a pénzügyi bizottság a takarékos­ság elveit, a jó állam háztartás tanait igen szé­pen adja elő. Különösen szép és igaz jelentésé­nek 18-ik lapján az, hol azt mondja: „a hasz­nos beruházások az adóképességet emelik, uj adó­tárgyakat teremtenek, uj jövedelemforrásokat nyit­nak, anyagi és szellemi téren jótékony mozgalmat idéznek elő, és ez által a haladást biztosítják, mind oly eredmények, melyek nemcsak magasabb államczélok miatt kívánatosak; de az ország anyagi erejének és adóképességének emelésére, bevételeinek szajDoritására is szükségesek." „Mindemellett a kiadások ezen téren is csak akkor üdvösek, és csak ugy lesznek gyümölcsö­zők igazán: ha az erőknek tulfeszitése nélkül történhetnek; mert különben nemcsak nem hoz­zák meg a várt eredményeket, de teljesen czélt is tévesztenek." Igaz. De a pénzügyi bizottság ugy állítja élőnkbe a dolgokat, mintha a kormány a lefolyt években és most is ezen tanokhoz, ezen elvek­hez hü maradt volna; sőt az igen tisztelt elő­adó ur, tisztelt barátom, tegnapi beszédében még kedvezőbb színben tünteti elénk az ország pénz­ügyi helyzetét, mely beszédjével — már enged­jen meg a triviális hasonlatosságért — ugy tűnt fel nekem, mint azon ember a színházban, kinek az a febitada, hogy a szipadon a holdat tolja fel a láthatárra, kinek tehát mindig arra kell 20

Next

/
Thumbnails
Contents