Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

152 392. országos ülés deczember 1. 1871. lessége a ház elé terjeszteni, s a ház joga elő­terjesztéseit el vagy el nem fogadni. Ezt én tö­kéletesen helyesnek vélem. Átmegyek most beszédem végére és kijelen­tem, hogy utoljára is a fődolog mindig abban fekszik, hogy tulajdonkép mit kell tenni, arra nézve, hogy jövőre nézve megmeneküljünk a de­ficittől. (Halljuk!) T. képviselőház! Én nekem egy igen egy­szerű eszmém van e tekintetben, mely nélkül ugyanis, ha el nem fogadjuk: sohasem fogunk megszabadulni a deficittől; ez nem más, mint a földadó-kataster iránti törvényjavaslatnak mindjárt tárgyalása ós törvénynyé emelése, mert mindaddig, mig az ily törvény hiányában le­szünk, mig az adók terhe egyaránt nem oszta­tik fel r addig — és ideértem még a többi adók reformját is, — hátramaradásunk lesz mindig; (He­lyeslés.) mert mindezek nélkül rendszeres budget elkészítése teljes lehetetlen. (Helyeslés.) E nélkül t. képviselőház a jövő évi budget tárgyalása alkalmával sem leszünk tisztában és kénytelenek leszünk a deficittel küzdeni; s szerin­tem csak akkor lehet deficit nélkül kormányozni: ha tudjuk az erőt, s tudjuk az adófizetők képes­ségét s akkor e tekintetben biztos lesz alapunk, miért nagyon kérem a t. képviselőházat, s ugy hiszem a kormány szigorú kötelességének fogja ismerni a katastralis földadó iránti törvényja­vaslatot alkotmányos tárgyalás végett a t. ház elé terjeszteni. (Helyeslés.) Részemről pártolom a pénz­ügyi bizottság véleményét. (Helyeslés a jobboldalon.) Várady Gábor: T. képviselőház! Költ­ségvetés tárgyalásáról, tehát pénzügyi kérdésről van szó. Pénzügyi kérdéseknél az ígéretek és Ígérvények nagy szerepet játszanak. Nagy szerep jutott ebből a kormány előter­jesztéseinek, a pénzügyi bizottság jelentéseinek is, s igy engodje meg a t. képviselőház, hogy én is ígéretekkel kezdjem. Nem ígérhetem, hogy beszédemben rövid leszek, mert hisz a vita jelen előrehaladt stádiu­mában azt hiszem, hogy a legrövidebb beszéd is hosszú fogna lenni a t. ház előtf. Azt sem ígér­hetem, hogy nem leszek unalmas, mert beisme­rem, hogy midőn bizonyos dolgok gyakran ismé­teltetnek, melyeket mindnyájan ismerünk, tudunk: ez nem nagyon mulatságos lehet sokak előtt, még ha ez magán körökben történik is, annyi­val kevésbé e házban, a melynek mint Dyonisius börtönének sok fülcsatornái vannak, azon különbség­gel, hogy innen nemcsak a zsarnokok hallják meg az igaz szót, hanem meghallja azt az egész világ. Ennek ellenében két ígéretet teszek: ígérem., hogy állításaimat tényekre fogom fektetni és ígérem, hogy ^e tényeket a lehető legnagyobb méltányosság mértékével,fogom megbírálni.\\ Mindenekelőtt a költségvetés legfőbb, legha­talmasb tényezőjéhez, a pénzügyi bizottsághoz for­dulok és őszinte köszönetemet, elismerésemet feje­zem ki a pénzügyi bizottságnak azon nagy és kétség­telenül szép munkáért, melyet élőnkbe terjesztett, és azért, hogy sem közbejött akadályok, sem talán a „vultus instantis tyranni." nem rettenték vissza a pénzügyi bizottságot, hogy oly javaslatot, oly kimutatásokat terjesztett a képviselőház elé, a ] melyekből nem csupán a sorok közt olvashatunk, hanem imitt-amott megtalálhatjuk azokban az igazságot is. Azonban, midőn ezt készséggel, őszintén beismerem: nem hallgathatom el az iránti meggyőződésemet, hogy a pénzügyi bizott­ság talán a kelletén tul legyezgeti a kormány előterjesztését, nem mondom hogy a kormány hibáit elpalástolja, eltakarja, hanem folyvást szé­pítgeti, simitgatja azokat, a mi az előttünk fekvő jelentés igen sok tételéből kitűnik; ez pe­dig nézetem szerint nem lehet a pénzügyi bizott­ság feladata. A pénzügyi bizottság ugy járt el ebben, mint azon gyengéd tanító, nevelő, a ki megrója hanyag tanítványát, titokban talán meg is bün­teti őt; de midőn az apa kérdi, hogy viseli ma­gát a fiu, azt mondja: ez bizony derék, jó fiu, szorgalmas, minden feladatát pontosan teljesiti, vagy legalább igéri azt teljesíteni. Takarékos is, nem csinál adósságot, vagy ha csinál, azt csak a szükségesre fordítja. Szóval megérdemli, uram, hogy tovább is bizalommal áraszd el őt, fizesd ki contóit, nyiss számára uj hitelt. Elismerem, t. ház, hogy a tanítónak ezen gyengédsége tanítványa irányában lehet igen sok esetben igazolható, jogosult, főleg ha a ta­nító attól tart, hogy a tanítványt az apa még külön is meg fogja feddeni, talán külön is meg fogja büntetni és igy a fiu kétszeres büntetés­ben részesül. Azonban ezen gj^engédségnek is meg van a maga határa, és e határ az, a midőn az elhallgatás vagy szépítgetés az önámitás, hogy ne mondjam az ámítás jellegével fogna bírni, midőn tehát leplezetlen beszéd kötelesség. Azért t. ház azon nyilt, férfias, azon őszinte szó, a melylyel a külön véleményben találko­zunk : jól esik lelkünknek; daczára annak, hogy a kép, melyet élőnkbe tár, komor és sötét; mert ezen kép legalább hü kép, és azért nem tudjuk róla levenni szemeinket, és azért nem tud attól lelkünk megválni. Csak nebány példát hozok fel állitásom iga­zolására a pénzügyi bizottság eljárásából. A kép­viselőház számos határozatot hozott, utasítást adott a miniszter uraknak, melyek részben már korábban lettek volna teljesitendők. A minisz­ter urak nem is vették maguknak azon fáradsá­got, hogy a t. ház előtt indokolásukban felfejt-

Next

/
Thumbnails
Contents