Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-392
152 392. országos ülés deczember 1. 1871. lessége a ház elé terjeszteni, s a ház joga előterjesztéseit el vagy el nem fogadni. Ezt én tökéletesen helyesnek vélem. Átmegyek most beszédem végére és kijelentem, hogy utoljára is a fődolog mindig abban fekszik, hogy tulajdonkép mit kell tenni, arra nézve, hogy jövőre nézve megmeneküljünk a deficittől. (Halljuk!) T. képviselőház! Én nekem egy igen egyszerű eszmém van e tekintetben, mely nélkül ugyanis, ha el nem fogadjuk: sohasem fogunk megszabadulni a deficittől; ez nem más, mint a földadó-kataster iránti törvényjavaslatnak mindjárt tárgyalása ós törvénynyé emelése, mert mindaddig, mig az ily törvény hiányában leszünk, mig az adók terhe egyaránt nem osztatik fel r addig — és ideértem még a többi adók reformját is, — hátramaradásunk lesz mindig; (Helyeslés.) mert mindezek nélkül rendszeres budget elkészítése teljes lehetetlen. (Helyeslés.) E nélkül t. képviselőház a jövő évi budget tárgyalása alkalmával sem leszünk tisztában és kénytelenek leszünk a deficittel küzdeni; s szerintem csak akkor lehet deficit nélkül kormányozni: ha tudjuk az erőt, s tudjuk az adófizetők képességét s akkor e tekintetben biztos lesz alapunk, miért nagyon kérem a t. képviselőházat, s ugy hiszem a kormány szigorú kötelességének fogja ismerni a katastralis földadó iránti törvényjavaslatot alkotmányos tárgyalás végett a t. ház elé terjeszteni. (Helyeslés.) Részemről pártolom a pénzügyi bizottság véleményét. (Helyeslés a jobboldalon.) Várady Gábor: T. képviselőház! Költségvetés tárgyalásáról, tehát pénzügyi kérdésről van szó. Pénzügyi kérdéseknél az ígéretek és Ígérvények nagy szerepet játszanak. Nagy szerep jutott ebből a kormány előterjesztéseinek, a pénzügyi bizottság jelentéseinek is, s igy engodje meg a t. képviselőház, hogy én is ígéretekkel kezdjem. Nem ígérhetem, hogy beszédemben rövid leszek, mert hisz a vita jelen előrehaladt stádiumában azt hiszem, hogy a legrövidebb beszéd is hosszú fogna lenni a t. ház előtf. Azt sem ígérhetem, hogy nem leszek unalmas, mert beismerem, hogy midőn bizonyos dolgok gyakran ismételtetnek, melyeket mindnyájan ismerünk, tudunk: ez nem nagyon mulatságos lehet sokak előtt, még ha ez magán körökben történik is, annyival kevésbé e házban, a melynek mint Dyonisius börtönének sok fülcsatornái vannak, azon különbséggel, hogy innen nemcsak a zsarnokok hallják meg az igaz szót, hanem meghallja azt az egész világ. Ennek ellenében két ígéretet teszek: ígérem., hogy állításaimat tényekre fogom fektetni és ígérem, hogy ^e tényeket a lehető legnagyobb méltányosság mértékével,fogom megbírálni.\\ Mindenekelőtt a költségvetés legfőbb, leghatalmasb tényezőjéhez, a pénzügyi bizottsághoz fordulok és őszinte köszönetemet, elismerésemet fejezem ki a pénzügyi bizottságnak azon nagy és kétségtelenül szép munkáért, melyet élőnkbe terjesztett, és azért, hogy sem közbejött akadályok, sem talán a „vultus instantis tyranni." nem rettenték vissza a pénzügyi bizottságot, hogy oly javaslatot, oly kimutatásokat terjesztett a képviselőház elé, a ] melyekből nem csupán a sorok közt olvashatunk, hanem imitt-amott megtalálhatjuk azokban az igazságot is. Azonban, midőn ezt készséggel, őszintén beismerem: nem hallgathatom el az iránti meggyőződésemet, hogy a pénzügyi bizottság talán a kelletén tul legyezgeti a kormány előterjesztését, nem mondom hogy a kormány hibáit elpalástolja, eltakarja, hanem folyvást szépítgeti, simitgatja azokat, a mi az előttünk fekvő jelentés igen sok tételéből kitűnik; ez pedig nézetem szerint nem lehet a pénzügyi bizottság feladata. A pénzügyi bizottság ugy járt el ebben, mint azon gyengéd tanító, nevelő, a ki megrója hanyag tanítványát, titokban talán meg is bünteti őt; de midőn az apa kérdi, hogy viseli magát a fiu, azt mondja: ez bizony derék, jó fiu, szorgalmas, minden feladatát pontosan teljesiti, vagy legalább igéri azt teljesíteni. Takarékos is, nem csinál adósságot, vagy ha csinál, azt csak a szükségesre fordítja. Szóval megérdemli, uram, hogy tovább is bizalommal áraszd el őt, fizesd ki contóit, nyiss számára uj hitelt. Elismerem, t. ház, hogy a tanítónak ezen gyengédsége tanítványa irányában lehet igen sok esetben igazolható, jogosult, főleg ha a tanító attól tart, hogy a tanítványt az apa még külön is meg fogja feddeni, talán külön is meg fogja büntetni és igy a fiu kétszeres büntetésben részesül. Azonban ezen gj^engédségnek is meg van a maga határa, és e határ az, a midőn az elhallgatás vagy szépítgetés az önámitás, hogy ne mondjam az ámítás jellegével fogna bírni, midőn tehát leplezetlen beszéd kötelesség. Azért t. ház azon nyilt, férfias, azon őszinte szó, a melylyel a külön véleményben találkozunk : jól esik lelkünknek; daczára annak, hogy a kép, melyet élőnkbe tár, komor és sötét; mert ezen kép legalább hü kép, és azért nem tudjuk róla levenni szemeinket, és azért nem tud attól lelkünk megválni. Csak nebány példát hozok fel állitásom igazolására a pénzügyi bizottság eljárásából. A képviselőház számos határozatot hozott, utasítást adott a miniszter uraknak, melyek részben már korábban lettek volna teljesitendők. A miniszter urak nem is vették maguknak azon fáradságot, hogy a t. ház előtt indokolásukban felfejt-