Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

392. országos ülés deozcmber 1. 1871. 151 megoldani, de hogy azon számok helyességéről jót lehetne állani; azt kereken tagadom. Én ugy hiszem t. ház, hogy mindnyájunk kívánsága az, megtudni, hogy tulajdonképen hogy állunk; és akár a pénzügyi bizottság, akár annak kisebbsége véleményét nézem, akár a miniszter ur tegnapi beszédét olvasom és tanulmányozom : egyátalában nem vagyok megnyugtatva. Egyátalában nem. Ha tehát mégis némi nyugalomban érzem magamat, annak okának kell lenni, és van is oka és pedig igen egyszerű oka. Ha nekem valami bajom van, vagy ha nem tudom, hogy állok budgetemmel: szomszédomat kérdezem meg, és azt tapasztalom, hogy az mindig jobban tudja, hogy állok, mint én magam. (Derültség és helyeslés.) Tessék elhinni, hogy ugy van, és ne méltóztassék azt hinni, hogy Magyarországgal és annak bugettével nem törődik senki: igen is sokat törődnek, és kik törődnek 1 Azok, kiktől mi pénzt kérünk, és méltóztassanak elhinni azon igen hideg, rideg megfontolásu emberek, azok számítás után mennek; de nem oly számok után, melyeknek positiv alapjuk nincs; hanem melyek tettleg mutatkoznak. És ha ezek azt mondják, hogy pénzügyi állásunk jó, még ez akkor sem ér semmit; de ha mi pénzre szorulva hozzájuk fordulunk és tőlük pénzt kapunk: ez bizonyára ér valamit. (Helyeslés jobb felől.) Én azt mondom, hogy ne ámítsa magát Horn képviselő ur, nem nézünk bukásnak eléje koránt sem. Megmondom okát is, tisztába vagyok magammal. Azt, mit az ember lát, tagadni nem lehet; azt pedig minden ember látja, hogy daczára annak, hogy volt vasúti kölcsönünk, volt sorsolási, most ujabban 30 millió kölcsönt kötöttünk és minden későbbi kölcsön sokkal kedvezőbb feltételek közt köttetik, mint az előzők. Ez magában még nem volna minden ; mert ezen eredmény a börze manipulatiónak eredménye is lehet, de tovább megyek és azt mondom, hogy a mi papiraink kedveltek, nem nálunk, mert erre semmit sem adnék, hanem a világ piaczán. (Felkiáltások a szélső bal oldalon: A világon!) Igen a világon. Még tovább megyek. Azt állítom, hogy nemcsak ujabb papiraink örvendnek jólétnek, hanem ezáltal emelkedik régi papírjaink értéke is, és bebizonyítom, hogy vasúti kölesönünk, mely tagadhatatlanul veszélyes combinatiók közt jött létre és igen különösen volt elhelyezve: most mindenütt a legkedveltebb európai papírok közé sorolható, és daczára a roppant krízisnek, legkisebb 103, rendes 109, 110, 111 a eursusa. Ez nem azt tanúsítja, hogy pénzügyi viszonyaink vagyoni állásunk rósz; hanem azt, hogy azok, kiknek ítéletére legtöbbet adok, — minden tisztelettel egyéb vélemény irányában — hogy ezen pénzemberek azt mondják, Magyarország jó viszonyban van, annak lehet hitelezni, ott lehet investitiálni. De van még egy argumentum, mely engem megnyugtat. (FöíkiáÜások a bal oldalon : Van elég. Szóló felteszi ekkor szemüvegét. Hosszas derültség.) Igenis t. ház, szeretem, ha tudom, kit kell kapacitálni, (Helyeslés és derültség a jobb oldalon:) hallani, hogy ki mivel nincs tisztában, (Halljuk !) mert akkor jobban elmondom és meg fogja érteni. (Egy hang balról: Ez nehéz dolog lesz!) Ez felfogás dolga. (Hosszas derültség, helyeslés.) Épen igy áll, t. ház, a dolog a vasutak ügyében. Ez kényesebb "kérdés, de bizonyít. Nem tagadhatja senki, hogy a 60-as évek elején mily mozgalom uralkodott a vasutak kérdésében, mindenki hangoztatta, hogy elmaradt Magyarország, és elmaradt Ausztria a vasutak dolgában s a levegőt azon eszme töltötte be, ha nincsenek közlekedési eszközeink : építenünk kell mindenütt, még ott is, hol rósz lesz s rósz marad az állapot örökké. Ezen eszmének hódoltunk mi is s építettünk vasutakat, s építettünk még olyanokat is, melyekre nem volt oly nagy szükségünk; de melyeknek építését politikai helyzetünk parancsolta, s igy törtónt, kérem, hogy a garantiák, melyeket tőlünk követeltek, irtózatos magasra emelkedtek, oly annyira, hogy vannak bizonyos vasutak, hol mértföldenként körülbelül 100 ezer forintot kellé fizetnünk. Ez megtörtént. Vasutakat építettünk, vannak jók s roszak is. De később azt tapasztaltuk, hogy a mit a pénzvilág előbb mértföldenként fizetendő 100 ezer forintnyi garantia mellett sem akart építeni, azt most kész 60, 52, 48, sőt 38 ezer mellett is kiépíteni. Ennyire mentünk akkor le. S mit tapasztalunk most. Azt, hogy daczára állítólagos szomorú helyzetünknek, daczára annak, hogy azt mondják ott a bal oldalon, hogy bukás felé indulunk: azt tapasztaljuk, hogy míg egykor 125 ezernyi garantiát kívántak: most már garantia nélkül is akarnak építeni. És ha már ez igy áll; (Felkiáltások a bal oldalon: De ez nem áll igy!) bocsánat, ez igy áll, ez bebizonyított dolog; és ennélfogva nekem azon megnyugtatásom van, hogy egyátalában ügyünk nem áll oly roszul, mint azt némelyek hiszik és hirdetik. Én teljes megnyugvással vagyok e tekintetben s egyátalában nem is várok el többet a kormánytól, minthogy tegye meg mindazon előterjesztéseket, melyeket ő szükségesnek s jónak gondol s ezt megkívánhatom a kormánytól; mert mindig hatalmamban van azokat elfogadni, a melyek helyesek és jók : hatalmamban lesz ismét azokat el nem fogadni, a melyek szerintem nem helyesek. A kormánynak kötelessége initialni, köte-