Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

150 392. országom ülés deezember 1. 1871. jó szántából, hanem elkölt annyit, a mennyit a t. ház ráparancsol, és valljuk meg, igen sokat parancsolunk rá, és e részben a mea culpát nem csak mi ez oldalon mondhatjuk el, hanem elmondhatják a túloldalon is. És hogy ez igy van: azt illustrálni fogom egy példával. (Halljuk!) T. ház! Mielőtt átmennénk a példára és azon nézetekre, melyeknek kifejezést adni óhajtottam : méltóztassék megengedni, hogy kis észrevételt tegyek barátom Wahrmann Mór beszédére, kinek ma nem akart sikerülni a baloldalnak némi — hogy is mondjam — lelkesülésre adni alkalmat. (Derültség.) Talán praegnansabban is kifejezhettem volna magamat; hanem ez is jó. (Derültség.) Azt állítja a t. képviselő ur: elvárta volna a minisztertől, hogy három — egész öt óráig tartó exposéval terjeszsze elő az illető budgetet; de hogy ezt a miniszter elmulasztotta és igy a miniszternek nincsen programmja. Pedig én tudom, hogy mily programmja van a miniszternek, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon) pedig én nem vagyok sem miniszter, sem bizottsági tag; hanem azt nem tudom, hogy ha a miniszternek nincs programmja és ha azt a pénzügyi bizottság tudja: miért tanácskozik vele 8 napig, mért nem csinál vele programmot? (Derültség.) Én tudom programmját, s ez az, hogy a pénzügyminiszter jelenleg kénytelen megküzdeni minden módon azon rettenetes terhekkel, melyeket a t. ház reá rótt ; és minden fáradságát, minden tehetségét oda kell fordítani és irányozni, hogy lehetőleg fentartsa az országot azon állásban, melyben van. Azt mondotta továbbá beszédje folytán a t. képviselő ur, hogy nagyon félt attól, hogy a kisebbségi vélemény majd igazságot fog mondani a miniszternek; de midőn ő ezen igazságokat maga mondotta el: akkor nem félt, a mikor azokat elmondotta. És igen szépen mondotta el, hogy az ország érdekében mindent el kell követni ugy, hogy egy uj paradicsomot varázsolt szemeim elé, és én már egy uj Pestet láttam magam előtt. (Halljuk!) Csak egyről feledkezett meg a t. képviselő ur, és ez az, hogy ha gazdálkodni akarunk, költenünk nem szabad. Végül azt mondotta — a mit egyátalában nem hagyhatok szó nélkül, — hogy a kisebbségi vélemény nem a haladás, hanem a hátramaradás programmja. En nem vagyok e nézetben, szemben a pénzügyi bizottság véleményével, mert ha a kisebbségi vélemény hátramaradást jelez: akkor a pénzügyi bizottságé is azt jelzi, mert a kisebbségi vélemény és a pénzügyi bizottság véleményezése között csak 3 millió differentia van; töröl az egyik, törül a másik; az egyik kevesebbet töröl, a másik többet, de alaposan segíteni egyik sem tud, mert az egyátalában a körülményektől függ. Igen különös dolgok történtek itt tegnap, t. képviselőház. A pénzügyi bizottságnak t. előadója nagyon ügyesen összeállított egy számtani példát és bebizonyította azt, hogy az 1872-ik évre szóló előirányzat tulajdonképen nem oly nagyon terhes ránk nézve, nem annyira nehezül a nép vállaira, mint az 1870. vagy 1871-ki. És én igazán megvallom, ugy a mint hallottam okoskodását, majd meg lettem győződve, hogy ugy van. Erre constatálja a kisebbségi vélemény előadója szintén alaposan és még több számokkal, hogy ez nem igy áll, hanem sokkal roszabbul, sőt még a múlt éveknél is milliókkal roszabbul állunk, ós ez is teljesen számokkal bebizonyíttatott. Ma már Horn Ede képviselő ur nem elégszik meg ezzel; hanem előhozza, hogy a pénzügyminiszter ur a rendesre és rendkívülire osztja a budgetet; és csinál itt egy 5 évi programmot, és még sötétebbnek, rosszabbnak festi a helyzetet. És t. ház! mind a háromnak igaza van. (Derültség.) Ez emlékeztet egy esetre, mely velem történt. (Halljuk!) Én egy társulatnak tagja voltam; melynél több részvényem volt. (Felkiáltások a bal oldalról: A Szt.-István társulatnál!) A társulat élén elismert capacitások állottak. (Derültség.) Kérem, én nem állottam az élén. (Hosszas derültség a bal oldalon.) Azon pénzügyi capacitások tehát t. ház összehívtak minket a közgyűlésre és előterjesztettek egy szép kimutatást hosszú beszéddel; mondom hosszú beszéddel kimutatták, hogy 8% osztalékot fizethetnek, hogy nekik annyi °/

0 provisio jut és az üzlet nagyon jól megy. Én azonban bele néztem a könyvekbe és azután azon szerény indítványt tettem, hogy bár az ügyek igy jól állanak, mégis jó lenne — — liquidálni; (Derültség. Halljuk! Halljuk!) mert a mennyire én a helyzetet ismerem, még is csak jobb lenne a liquidálás. A. pénzügyi capacitások azt mondották, hogy én a dologhoz nem értek és igy a liquidálás elmaradt. De mi lett a dologból ? Az lett, hogy ezen általam tett indítványt, melyet elvetettek: később a részvényesek egy millió forinttal voltak kénytelenek megfizetni. A társaság megbukott. Pedig méltóztassanak elhinni, a számok olyan szépen voltak odaillesztve; hogy öröm volt reájok nézni. (Felkiáltások a bal oldalon: Mi az applicatió!) Ennek az az appiicatiója t. képviselőház, hogy mindaddig, a míg birtokunkban nincsenek a zárszámadások, mig nem tudjuk, hogy állunk tettlegesen, hogy állanak a kiadások és bevételek: addig méltóztassék megengedni, igen szépen fognak számtanilag problémákat ide terjeszteni és