Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

148 892. országos ülés deczeinber 1. 1871. merik, legalább 4 milliót lehetne levonni abból, a mi most kiadatik, főkép ha azon határozottan békés szellemű köriratot tekintem, melyet gróf Andrásy Gyula e napokban közrebocsátott. Mindössze könnyű volna minden politikai változás nélkül — melyet e perczben félre teszek — 15 — 20 milliót levonni, azon 57 milliónyi hiánybői, melyet felmutat a különbség a 206 millió kiadás, s a 149 millió bevétel közt. Megmarad tehát 40 millió deficit; és, mint mondám, én nemcsak a jövő évről, a legközelebbi évekről szólok : hanem szeretném, hogy a kormány határozott programmal, határozott terv szerint dolgozzék, s legyen elég bátorsága bevallani az országnak, hogy e deficit nemcsak 1872-re létezik, hanem hogy 5—6 éven keresztül lesz még mindig szükségünk 40 — 50 millióra, melyet a rendes utón elő nem lehet teremteni. Vegyük fel, hogy öt évre gondoskodunk, akkor az évenkénti 40 millió megüti a 200 milliónyi deficit öszszegét. De, van még szép hátralék a már felvett kölcsönökből; meg van még az egész 30 milliónyi kölcsön; van még valami a sorsolási kölcsönből; van valami a vasúti kölcsönből; mindezt összesen, ugy gondolom, 45 — 50 millióra lehet tenni, s igy még 150 millió marad, melyet másképen kell fedezni. T. ház! Tudom, hogy legkönnyebb dolog volna mondani : jól van, más kölcsönt veszünk fel. Csak azt vagyok bátor megjegyezni először, hogy a kölcsön nehezebb leend napról napra; ha azt tudják a bankárok, hogy mi mindig és minden évben kölcsönhez akarunk fordulni a hiány fedezésére. Más részről, mindenesetre drágább lesz a pénz, ha igen gyakori a kölcsön. Azt sem szabad felejteni, hogy ha 200, vagy csak 150 millió kölcsönt veszünk fel: akkor felvesszük szintén a 30—40 millió kamat terhét, s ez által természetesen megnehezítve leend az egyensúly helyreállítása is. Az ország kezében van egy eszköz e hiány teljes fedezésére, az adózó nép minden terhelése nélkül; ezen eszköz pedig az államjószágok és az államerdők tervszerinti, nem teljes, hanem nagyobb részbeni elidegenítése. Lesz talán alkalmam, t. ház, a pénzügyi budget tárgyalásánál bővebben visszatérni ezen kérdésre. E perczben szabadjon csak annyit mondanom, hogy az előttünk fekvő előirányzat szerint az államjószágok, az államerdők és bányászat eredménye a következő : Az államjószágoknál a bevétel 4.719,000 ft, a kiadás 2.519,000 frt, marad különbözet vagy tiszta jövedelem körülbelül 2.200,000 frt. Az államerdőknél a bevétel 10.223,000 frt, a kiadás 9.131,000 frt, a különbözet vagyis a tiszta jövedelem 1.091,000 frt. Végül a bányászatnál a bevétel 15.014,000 frt, a kiadás 14.944,000 frt, a különbség 55,000 frt. Összesen mind a három ág után a bevétel kerek számban 30 millió, a kiadás 26.600,000 frt, s a tiszta jövedelem 3.346,000 frt. Tehát egy oly forgalomból, mely 30 milliónyi bevételt ad: a tiszta jövedelem vagyis a nyereség csak 3 millió vagyis 10%, azaz a regié 90%-ot emészt fel a jövedelemből ! Rosszabb gazdálkodás alig képzelhető. De nézzük a dolog más oldalát. Mi átalában a jövedelem a tőke értékéhez számítva? Nagyon t. miniszterelnök ur két évvel ez előtt igen érdekes müvet bocsátott közre az államvagyonról. Ezen könyv szerint az államvagyon — eltekintve a határőrvidéki erdőktől, melyek 1 millió holdat túlhaladnak, és melyek az előttünk fekvő előirányzatban már részben bele vannak vonva, — eltekintve tehát a határőrvidéki erdőktől — a Magyarország területén levő államjavak túlhaladják a 3.556,000 catastralis holdat. Minthogy pedig ezen 3.500,000 catastralis hold föld exploitátiója csak 3.346,000 frtnyi jövedelmet hoz, abból az tűnik ki, hogy minden hold után még egy egész forint jövedelem sincs! Azt hiszem, hogy ez eléggé megmutatja miszerint minden tekintetben sokkal jövedelmezőbb volna ezeknek részbeni és tervszerinti eladása. Elismerem, hogy itt nemcsak nemzetgazdászati tekinteteket lehet szem előtt tartani, hogy vannak más érdekek is, melyek bizonyos mezőgazdasági uradalmaknak és főkép bizonyos erdőségeknek az állam kezeiben való megtartását kívánják. Ezt elismerem és nem lehet szándékom követelni, hogy valamennyi javadalmait eladja az állam. De nagy mérvben történhetik ez és ezáltal nemcsak a hiányokat lehet fedezni, hanem előmozdítani a közgazdaságot és a nemzeti jólétet; mert elismert dolog az, hogy a magán-kezelés sokkal jövedelmezőbb, sokkal termékenyebb, mint az állam gazdálkodása; s annál jogosultabbnak látszik ez: ha látjuk, hogy az állami gazdálkodás, minden catastralis hold után alig egy forintot nyer. Elnök: (leszáll, és helyét Bánó József alelnök foglalja el.) Horn Ede : T. ház! ismerem az ellenvetéseket, melyeket az államjavak eladása ellen felhoznak; nem akarok most ezek taglalgatásába bocsátkozni. (Halljuk!) Csak egyetlenegy pontot említek fel; ez épen azon ellenvetés, melyre a nagyon t. miniszterelnök ur akkori pénzügyminiszter emiitett könyvében a legnagyobb súlyt fekteti, és ez az, hogy az országban ma a földek értéke évről évre felébb megy, tehát nagyon reskirozott dolog most eladni az erdőket,