Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-392
892. országos ülés deczember 1. 1871. 147 zat szerint Magyarország pénzszükséglete, de egyszersmind pénzerejének ezen három előirányzata. T. ház! A következő három év, melyről szólok. azaz 1870, 1871 és 1872-ikévek. 1870-re a rendes kiadás 137 milliót tesz és a rendkívüli 39 milliót, 1871-ben a rendes kiadás 150 l A millió, rendkívüli kiadás 58 millió, 1872-ben rendes kiadás 158 millió, rendkívüli kiadás 77 millió; mindösszesen ezen három évre rendes kiadás 444 millió, rendkívüli kiadás 174 millió; és ha az átlagot veszszük: a rendes kiadás 148 millió, a rendkívüli 58 millió, együtt 206 millió. Ha ámítani nem akarjuk magunkat; ha el nem akarjuk hitetni magunkkal, hogy ezen rendkívüli kiadás, mely 3 évvel ezelőtt megjelent a budgetben, a második évben szintén megjelent, és a legközelebbi évben szintén megjelenik, el fog tűnni egyszerre : akkor az emiitett átlagot a legközelebbi 5 — 6 év átlagának lehet venni, s azt feltenni, hogy ezen 5 — 6 évben Magyarországnak szükséglete minden évben lesz: 206 millió és rendes utón 149 milliót teremt elő, 57 milliónyi hiányt kell számítani. Szomorú ezen helyzet, de rémitőnek nem találom; mert azt hiszem, hogy ha határozott programm szerint járunk el, és ha valóban hasznos befektetésre fordittatik ezen pénz: akkor lesz Magyarországnak elég ereje megfelelni ezen szükségletnek és elbírja az abból folyó terhet. S itt mindenekelőtt tiltakoznom kell t. ház az ellen, hogy talán a hiány fedezetét a közterhek felemelésében keressük, — gyökeres adó reformokban. A terhek, az adók igazságosabb, czélszerübb felosztása által mindenesetre nagyon könuyithetjük a nép terheit. Meglehet, sőt nagyon valószínű, hogy ezen reformok által a jövedelem szintén nagyobbittatni fog; de nem hiszem, hogy erre egyenesen törekedni szabad lenne. Mint épen most látjuk, a kiadás már 200 milliót túlhalad; a mi annyit tesz, mint 13 forint fejenkint, vagy körülbelül minden család után 60 forint. E szerint pedig, tekintve Magyarország nemzetgazdasági hátramaradását, tekintve készpénzbeli szegénységünket, Magyarországnak népessége már Európa egyik legterheltebb népei közzé tartozik, és azért én azt gondolom, hogy ezen kiadást túlhaladni, — legalább hosszú évek során, — nem szabad, tehát adó fölemelésről szó sem lehet. Takarékosságról szintén volt már szó ezen vita folyama alatt. Hangsúlyozta ezt főkép a külőn-vélemény, hangsúlyozta szintén a pénzügyi bizottság előadója, és a nagyon t. pénzügyminiszter ur azt monda tegnap, hogy ő csak a fukarságot ellenzi, de nem a takarékosságot. A külön-véleményben 3V» milliónyi törltés történik. Elfogadom ezt nagy részben; mondom, nagyrészben, mert van olyan megtakarítás, mely bizony a külőn-vélemény előadóinak szellemében és szándékában is szintén csak elhalasztás egy vagy két évre; de minthogy én normális budgetet veszek tekintetbe, minthogy több évi — ugy szólván normál — budget felállításáról van szó: ezen halasztás elesik és marad három millió, mely valódi törlés lehet. Lehet azonban ezenkívül más törléseket is keresztülvinni. Hogy csak egyet említsek: a központi igazgatás költsége három év óta kettőről három millióra ugrott fel, és tudja mindenki, hogy ha a hivatalnokoktól nagyobb munkásság kívántatnék: számukat tetemesen alább lehetne szállítani. De ezenkívül még két törlésre, két nevezetes megtakarításra volnék bátor felhívni a t. ház figyelmét. Első azon kiadás, mely az érczpénz beszerzésére fordittatik. Több hónapja már, lehet mondani több éve, hogy az igen t. pénzügyminiszter ur igéri a bankkérdés rendezését, melytől én azt remélem, hogy a valuta helyreállítása azzal karöltve fog járni. Nem tudom, mi szándéka e tekintetben a t. miniszter urnák: csak azt említem fel, hogy csak a minapában ismételte azon igéretét, hogy még ez év folytában a ház elé fog kerülni a bankkérdés; de az év vége felé jár, és ugy látszik a bankkérdést ez évben nem fogjuk tárgyalhatni. De akármiképen álljon a dolog: annyi bizonyos, hogy most minden évben 11 milliót fizetünk Bécsbe érczpénzben, és annak beszerzése két millió néhány százezer forintba kerül; a törlesztési járulék szintén 30 ezer frtba kerül, és ez együtt körülbelül 2 X A milliót tesz, és ez rendes évi kiadás. Van a közösügyi kiadásokban is nagy rész, mely szintén külföldre kerül, mint például a követek és a consulok fizetése, fegyverek beszerzése, szóval a közösügyi kiadások az agió által szintén jelentékenyen felcsigáztatnak, annyira, hogy mindezt összevéve ez úton legalább is 4 milliót lehetne megtakarítani. Van még egy harmadik megtakarítás is — nem akarok oly dologról szólani, mely ellenzéki, s átalában pártkérdést idézne elő, tehát a delegatióról, mint ilyenről, és a közösügyek eltörléséről nem is szólok, de a most fennálló delegationalis rendszerrel is bizonyos vagyok benne, | — és ezt a delegatió jelenlevő t. tagjai is elis19*
