Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

146 39S. országos ülés deezember 1. 1871. feladatát igen tágnak, igen magasnak veszi; azt hiszi, hogy az állam, főkép a modern culturállam van hivatva, a népesség minden érdekei felett őrködni, s megtenni mindazt, a mi az összesség anyagi, szellemi, erkölcsi, pénzügyi s társadalmi érdekeit előmozdíthatná; egy szóval: az államból majdnem földi gondviselést csinálnak. T. ház, én azt hiszem, hogy főképen olyan országban, a hol a szervezés csak kezdődik, mint mi nálunk: választani kell a kettő között. Vagy elfogadjuk az amerikai, a köztársaság felfogását, s azt mondjuk : a magyar állam csak negatív szerepre van hivatva, s tegye azt, mi kötelessége leend ennek következtében. De akkor fel kell hagyni egyszerűen és határozottan minden hasznos befektetésekkel, minden ilyféle közhasznú intézkedésekkel, az államnak feladata lesz a közigazgatás, a jó igazságszolgáltatás, a rend fentartása s a hon védelmezése; de az utak építése, a folyók és csatornák szabályozása, a lótenyésztés elősegítése, a vasutak építése, — mindezeket mind Helvetiában, mind Angliában, mind Amerikában a magánosok vállalkozási szellemére fogja bizni. Ha azt hiszi pedig a kormány, hogy az állam feladata nemcsak negatív, hanem positiv természetű is, hogy az állam az országnak gondnoka: akkor lépjen határozottan és egészen e térre; akkor ne szóljon rendkívüli dolgokról, mikor hasznos befektetésről van szó; akkor valljuk meg, hogy Magyarországnak szüksége van rá nem ez évben és nem más évben; ne ámítsa a közönséget azzal, hogy ezen 40 milliónyi kölcsön rendkívüli kiadás, mivel csak ez évben volna szükség rá, hogy kölcsönt kössön, mert a másik évben újra fordulnak elő rendkívüli kiadások, újra kölcsönt kell kötni, harmad évben szintén ; legyen tehát öntudata az ő feladatáról, mondja ki határozottan, mi az állam czélja itt, a mit minden tekintetben előre akarunk mozdítani: erre pedig ennyi és annyi költségre van szükség. Ez nem rendkívüli, ezt vegyük be a rendes budgetbe, ezt tekintsük rendes azaz kötelező kiadásnak és ennek következtében gondoskodjunk előre a rendes, biztos, folytonos fedezetről. A mi engemet illet, elméletileg én az aniekai rendszer mellett vagyok, mert szeretem .az önkormányzatot, a vállalkozói szellem kifejlődését, a magán kezdeményezést; hiszem azonkívül, hogy mindig veszélyes az államtól sokat követelni, mert akkor a kormány is sokat követel: a kormány munkálkodásának kiterjedése rendesen az átalános szabadság megszorításával jár karöltve. De gyakorlatilag, azaz tekintve Magyarország óriási hátramaradását, tekintve a sürgős eladatok egész halmazát, tekintve mennyire gyönge minálunk még e vállalkozói szellem, a magán kezdeményezés, mennyire hiányzik még a tőke és munkaerő, mindezt tekintetbe véve én nyíltan kimondom, hogy bármi nagy legyen rokonszenvem az amerikai rendszerhez: azt hiszem, hogy Magyarországon a kormánynak még nem lehet ezen negatív szerepre szorítkoznia; kötelessége nemcsak minket a kártól megóvni, hanem az ország kifejlődését minden tekintetben előmozdítani. Talán merésznek fogják találni némelyek, ha az ember nyíltan mondja ki, hogy nemcsak a hasznos befektetéseket pártolja, szereti s elősegíteni kész, hanem hogy még nagyobb mértékben szükségünk is volna, hogy nem is kell ezeket a rendkívüli dolgokba tenni, hanem be kell azokat venni a rendes budget keretébe. Kimondani nyíltan: Magyarországnak ennyire van szüksége és előteremteni, nem kölcsönt kölcsön után, nem elidegenítést elidegenítés után, nem esperimentatiót experimentatió után, hanem egyszerűen előteremteni legalább egy bizonyos év sorozatra ezen nem rendkívüli, hanem rendes, mivel kötelező folytonos kiadásokra a szükséges fedezetet. Én, t. ház, nem riadok vissza a kötelezettségtől, mely azt az ország vállaira fogja róni. Azt gondolom, hogy azt el lehet viselni, hogy sokkal kevesebb költségbe fog kerülni, sokkal jobban meglesz csinálva: ha határozott programm, megállapított terv után dolgozik a kormány; mintha mindig ámítjuk magunkat, mintha mindig esak foltozunk és darabokban haladunk előre. Hanem a kérdés nézetem szerint az, ha határozottan kimondjuk, hogy azon 40, 50 millió, mely a múlt évben mint rendkívüli budget felvétetett, ha azon 60 millió, mely az idén mint rendkívüli kiadás szerepel, ha ezt fölveszszük a rendes budgetbe, ennek egy alkatrészekint: van-e Magyarországnak elég pénze reá mindezen szükségeknek megfelelni? Én, t. ház, azt gondolom, hogy legigazságosabb legrészrehajlatlanabb módon állapítom meg Magyarország pénzerejét és pénzügyi hiányát, ha nem egy évet veszek fel, hanem az utolsó három év átlagát. Hallottam tegnap nagyon t. képviselőtársam Ghyczy Kálmán részéről részletesen vitatni az előirányzat és az előbbi budgetek főalkatrészeit: ez már azt gondolom feleslegessé teszi ezeknek taglasásába újra belebocsátkozni. Én ugy veszem az adatokat, mint az előirányzatban vannak; mert azt gondolom, hogy a legközelebbi években talán a jövedelem felmegy, a kiadás szintén fel fog menni; de az arány ugyanaz lesz, a milyen az előbbi három előirány-