Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

146 39S. országos ülés deezember 1. 1871. feladatát igen tágnak, igen magasnak veszi; azt hiszi, hogy az állam, főkép a modern culturál­lam van hivatva, a népesség minden érdekei felett őrködni, s megtenni mindazt, a mi az összesség anyagi, szellemi, erkölcsi, pénzügyi s társadalmi érdekeit előmozdíthatná; egy szóval: az államból majdnem földi gondviselést csinálnak. T. ház, én azt hiszem, hogy főképen olyan országban, a hol a szervezés csak kezdődik, mint mi nálunk: választani kell a kettő között. Vagy elfogadjuk az amerikai, a köztársaság fel­fogását, s azt mondjuk : a magyar állam csak negatív szerepre van hivatva, s tegye azt, mi kötelessége leend ennek következtében. De ak­kor fel kell hagyni egyszerűen és határozottan minden hasznos befektetésekkel, minden ilyféle közhasznú intézkedésekkel, az államnak feladata lesz a közigazgatás, a jó igazságszolgáltatás, a rend fentartása s a hon védelmezése; de az utak építése, a folyók és csatornák szabályozása, a lótenyésztés elősegítése, a vasutak építése, — mindezeket mind Helvetiában, mind Angliában, mind Amerikában a magánosok vállalkozási szel­lemére fogja bizni. Ha azt hiszi pedig a kormány, hogy az ál­lam feladata nemcsak negatív, hanem positiv természetű is, hogy az állam az országnak gondnoka: akkor lépjen határozottan és egészen e térre; akkor ne szóljon rendkívüli dolgokról, mikor hasznos befektetésről van szó; akkor vall­juk meg, hogy Magyarországnak szüksége van rá nem ez évben és nem más évben; ne ámítsa a közönséget azzal, hogy ezen 40 milliónyi köl­csön rendkívüli kiadás, mivel csak ez évben volna szükség rá, hogy kölcsönt kössön, mert a másik évben újra fordulnak elő rendkívüli kiadá­sok, újra kölcsönt kell kötni, harmad évben szin­tén ; legyen tehát öntudata az ő feladatáról, mondja ki határozottan, mi az állam czélja itt, a mit minden tekintetben előre akarunk mozdítani: erre pedig ennyi és annyi költségre van szükség. Ez nem rendkívüli, ezt vegyük be a rendes bud­getbe, ezt tekintsük rendes azaz kötelező kiadás­nak és ennek következtében gondoskodjunk előre a rendes, biztos, folytonos fedezetről. A mi engemet illet, elméletileg én az anie­kai rendszer mellett vagyok, mert szeretem .az önkormányzatot, a vállalkozói szellem kifejlődé­sét, a magán kezdeményezést; hiszem azonkívül, hogy mindig veszélyes az államtól sokat köve­telni, mert akkor a kormány is sokat követel: a kormány munkálkodásának kiterjedése rende­sen az átalános szabadság megszorításával jár karöltve. De gyakorlatilag, azaz tekintve Magyaror­szág óriási hátramaradását, tekintve a sürgős eladatok egész halmazát, tekintve mennyire gyönge minálunk még e vállalkozói szellem, a magán kezdeményezés, mennyire hiányzik még a tőke és munkaerő, mindezt tekintetbe véve én nyíltan kimondom, hogy bármi nagy legyen ro­konszenvem az amerikai rendszerhez: azt hiszem, hogy Magyarországon a kormánynak még nem lehet ezen negatív szerepre szorítkoznia; köte­lessége nemcsak minket a kártól megóvni, ha­nem az ország kifejlődését minden tekintetben előmozdítani. Talán merésznek fogják találni némelyek, ha az ember nyíltan mondja ki, hogy nemcsak a hasznos befektetéseket pártolja, szereti s elő­segíteni kész, hanem hogy még nagyobb mérték­ben szükségünk is volna, hogy nem is kell eze­ket a rendkívüli dolgokba tenni, hanem be kell azokat venni a rendes budget keretébe. Kimon­dani nyíltan: Magyarországnak ennyire van szük­sége és előteremteni, nem kölcsönt kölcsön után, nem elidegenítést elidegenítés után, nem esperi­mentatiót experimentatió után, hanem egysze­rűen előteremteni legalább egy bizonyos év soro­zatra ezen nem rendkívüli, hanem rendes, mivel kötelező folytonos kiadásokra a szükséges fe­dezetet. Én, t. ház, nem riadok vissza a kötelezett­ségtől, mely azt az ország vállaira fogja róni. Azt gondolom, hogy azt el lehet viselni, hogy sokkal kevesebb költségbe fog kerülni, sokkal jobban meglesz csinálva: ha határozott programm, megállapított terv után dolgozik a kormány; mintha mindig ámítjuk magunkat, mintha min­dig esak foltozunk és darabokban haladunk előre. Hanem a kérdés nézetem szerint az, ha ha­tározottan kimondjuk, hogy azon 40, 50 millió, mely a múlt évben mint rendkívüli budget fel­vétetett, ha azon 60 millió, mely az idén mint rendkívüli kiadás szerepel, ha ezt fölveszszük a rendes budgetbe, ennek egy alkatrészekint: van-e Magyarországnak elég pénze reá mindezen szük­ségeknek megfelelni? Én, t. ház, azt gondolom, hogy legigazsá­gosabb legrészrehajlatlanabb módon állapítom meg Magyarország pénzerejét és pénzügyi hiá­nyát, ha nem egy évet veszek fel, hanem az utolsó három év átlagát. Hallottam tegnap nagyon t. képviselőtársam Ghyczy Kálmán részéről részletesen vitatni az előirányzat és az előbbi budgetek főalkatrészeit: ez már azt gondolom feleslegessé teszi ezeknek taglasásába újra belebocsátkozni. Én ugy veszem az adatokat, mint az elő­irányzatban vannak; mert azt gondolom, hogy a legközelebbi években talán a jövedelem felmegy, a kiadás szintén fel fog menni; de az arány ugyanaz lesz, a milyen az előbbi három előirány-

Next

/
Thumbnails
Contents