Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

39'2. országos ülés deczember 1. 1871 141 sara vonatkozó törvényjavaslatot beadnia; de mindaddig, mig ez meg nem történt: ez nem egyéb, mint a ház határozatának megszegése. (Helyeslés bal félül.) Tiszteit ház! Kétségtelen, hogy a mostani budgetért a miniszterelnököt felelőssé tenni nem lehet. A miniszterelnök ezelőtt 9 —10 évvel, 1861-ben egy erősen philippikát tartott az osztrák pénzügyi kezelés ellen. Ezen osztrák pénzügyi kezeléshez igen hasonlít most már a miénk : és ha a miniszterelnök ur figyelemre méltatja állapotainkat; igen sok hasonlót fog ezekben találni az egykori elitélt és kárhoztatott állapothoz. Azon alkalommal mostani miniszterelnök, Lónyay Menyhért ur akkor egy találó német közpéldabeszéddel végezte beszédét, a mely szabadon fordítva körülbelül így hangzik : „Az országokat számok kormányozzák, vagy ha nem kormányozzák, legalább mutatják, azok miképen kormányoztatnak." Tekintsen bele akárki a mi budgetünkbe, és ugy fogja találni azt, hogy mi jelenben miképen kormányoztatunk. A pénzügyminiszter urnák még csak egy ellenvetésére akarok felelni, és ezzel be is fogom bizonyítani, hogy emphasis nélkül tudok beszélni. (Halljuk!) A pénzügyminiszter ur a tegnapi napon összehasonlította a magyar állam átalános kiadásait az osztrák állam átalános kiadásaival. En Magyarország átalános kiadásait az osztrák államéival soha össze nem hasonlítottam, mert nagyon jól tudtam, hogy a mi megyei kezelésünk kevesebbe kerül, mint az osztrák burocratia, és hogy igazságügyünk szervezetlen állapotában szintén kevesebbe kerül, mint az osztrákoké. A két évvel ezelőtt lefolyt költségvetési tárgyalás alkalmával igenis összehasonlítottam a minisztériumok centrális költségeit az osztrák állam centrális költségeivel, és ennek alapján állítottam, hogy a mi centrális költségeink, — kivételt akkor csak a pénzügyi kezelés képezett, — magasabbak, mint az osztrákoké voltak, amihez most hozzátehetem, hogy amióta Kerkapoly miniszter ur átvette a pénzügyminiszteri tárczát: azóta azon 120,000 frt, melylyel a mi pénzügyi kezelésünk kevesebbe került: elenyészett, sőt a pénzügyminiszteri központi kezelés az osztrákokénál már 72 ezer forinttal többe kerül. (Helyeslés bal Jelöl.) És ha összehasonlítjuk a két fél budgetjeinek tételeit: azt találjuk, hogy Magyarország összes rendes kiadásai 157 milliót, és összes rendes bevételei 152 milliót tesznek, tehát együtt körülbelül 310 millióra rúgnak; az osztrák állam rendes kiadásai tesznek 297 millió frtot, az osztrák állam bevételei pedig 280 millió frtot, és ha ezen tételeket összeadjuk, ugy az osztrák állam összes bevételei és kiadásai körülbelül 577 milliót tesznek, mig a mieink vagy 310 millióra rúgnak. A mi centrális pénzügyi kezelésünk 2 és fél százalékot, odaát pedig egy és fél százalékot tesz Maróthy szerint. (Igaz! Igás! a bal oldalon.) Ezek után, t. ház, nincs egyéb hára, minthogy kijelentsem, hogy én a kisebbség véleméuyét pártolom. (Helyeslés bal felől.) Ennek elfogadása esetében nem fosztjuk mi meg az országot az investitióktól a jelenben, hanem csak sorrendet akarunk azokba hozni; nem fosztjuk meg ez által a jövendőt, hanem ellenkezőleg biztosítjuk a jobb jövőt, mert megtakarítjuk a nemzet filléreit a jövő számára, miért is én a költségvetést az átalános tárgyalás alapjául elfogadom, de minden egyes tételnél a kisebbség véleményét fogom pártolni. (Helyeslés bal felől.) Zichy Nándor gr.: T. ház! Engedje meg a t. ház, hogy bevezetésül néhány észrevételt tehessek az előttem szóló t. képviselő ur előadására. Én mindenkor sajnálom, ha egy nagyfontosságú, messze kiható horderejű kérdés tárgyalása alkalmával egyes részletek olyformán vitattatnak, hogy magát a tárgy főérdekét mintegy mellőzni látszunk ; kiválólag fájlalom pedig, ha ezen kérdések oly tárgyra vonatkoznak, mely a jövőre nézve semminemű fontossággal nem bír. Ily kérdésnek tartom én azt, amelyet az előttem szólott t. képviselő ur némely fekvőségek aquisitiójára nézve fölhozott. Én azt hiszem, hogy elvi szempontból sem a pénzügyminiszter ur, sem a t. ház, sem akárki közülünk nem óhajtotta azt, hogy az ország vagyonából fekvőségek vásároltassanak, kivált pedig nem akkor, midőn pénzzel nem rendelkezünk. E vásárlások oly esetenkénti indokból történtek, mely ezen egyes esetekben kivételes eljárásként igazolta azt, mit elvi szempontból ajánlani egyikünknek sem jutott eszébe, jövőre pedig sem a jelen budgetben, sem a pénzügyminiszter előadásában, sem egy financziális programúiban ilynemű vásárlás, szerintem, helyet nem foglal; sőt inkább azt látjuk, hogy a jelen költségvetés alkalmával bizonyos birtokrészleteknek eladása van javaslatba hozva. Egy más észrevételt is bátor vagyok ez alkalommal fölhozzi. Ez pedig az, hogy az előttem szóló t. képviselő ur a miniszter urnák adott válaszában azon kérdést vitatta, hogy a ház határozatait bírálat alá venni nem lehet; én pedig azt hiszem, hogy ez oly állítás, melyet tagadásba sem vonhat senki: hanem egyenesen csak szavak körüli vitatkozás lehet. A kérdés