Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

140 392. országos ülés deczemher 1. 1871 leend szó, higgadtan tudok beszélni. Ha a pénzügyminiszter ur elkölti saját pénzét, jól vagy roszul: — az nem tartozik mi reánk; de ha elkölti az én pénzemet, képviselőtársamét, ha elkölti az ország többi adófizetőiét meg pedig ügyetlenül; ha a meglevő activákat zálogba teszi és adósságot szed reánk: az ilyen dolgot már nyugodt kedélylyel megbeszélni nem lehet. {Helyeslés bal felől.) És méltóztassék megengedni, de ón arról másképen, mint a legnagyobb indignatio hangján szólani nem tudok, és ezen indignátió — higyjék el: — majd minden adófizetőnél viszhangra fog találni. Ennyit akartam czáfolatul mondani; most engedje meg a t. miniszter ur, hogy körülbelől elősoroljam t

azt, hogy mit tett mint pénzügyminiszter. Én egy évvel ezelőtt kijelentettem a pénzügyminiszter urnák, hogy pénzügyi tekintetben eljárását bírálat alá nem vehetem. Mert pénzügyekben pár hónap alatt nagy eredményeket nem lehet elérni, és igy a múlt esztendőben szót sem szóltam pénzügyi politikájáról; de ma már, miután másfél év gördült le és a következmények súlyosabbak, mint valaha : kénytelen vagyok elmondani nézetemet. {Halljuk !> Én már muít alkalommal emiitettem azt, hogy pénzügyi bajainkon csak az adóreformok által lehet segíteni ; és pedig nemcsak magam voltam e véleményben, hanem Lónyay Menyhért ur is, ki pénzügyminisztersége korában átlátta az adóreformok fontosságát és szakbizottságokat küldött ki különböző adónemek megvitatása ezéljából. Ezen bizottságok be is adták munkálataikat, a melyek azután le is tétettek a ház aszIgaz, hogy ezek közül például a dohányügyben kiküldött bizottság igen silány munkálatot adott be; de volt ott egy kisebbségi vélemény, mely igen jeles volt. (Derültség jobb felől.) Bocsánatot kérek, én nem voltam azon bizottságban. Engedelmet kérek, hogy folytassam {Halljuk) A czukor és a szeszadó tárgyában igen becses munkálatok érkeztek be, és én a múlt évben fel is említettem, a szász szeszadó törvényt, melynek folytán az ottani birtokosok ezen saját gazdaságuk javítása tekintetéből folytatott iparágban igen nevezetes eredményeket nyertek, ós ebből nem az következett, hogy az állam jövedékei csökkentek; hanem inkább növekedtek, egy szóval akkor is kimondottam, hogy miként képzelem én, hogy Magyarország pénzügyi viszonyain gyökeres reformokat miként lennénk képesek létesíteni. Azonban mit tett a pénzügyminiszter ? A meglevő kész munkákat nem volt képes az állam és pénzügy hasznára fordítani; hanem szorgalmasan behajtotta az adókat, és az adóhátralékokat, elköltötte a meglevő activákat, kibocsátott kamatozó kincstári utalványokat, gondoskodott, hogy legyen mit jövőre elkölteni, telepitvényes és regale kötvényeket, de quid tunc? Elmondhatja a pénzügyminiszter, mint mondta magáról Metternich: hogy utánam pedig özönvíz. És hogy mindezen pénzmüveletekre a koronát feltegye: behozta most a Duna-gőzhajó társulattal kötendő egyezséget. Tisztelt barátom, Széll Kálmán a pénzügyi bizottság jelentése nyomán kifejtette, hogy azon garantiák, amelyeket mi vasutak és egyéb vállalatok után elvállalunk: csak előlegek, amelyek az államnak 4 százalékkal mentül hamarább visszatérülnek. Tisztelt barátom, G-hyczy Kálmán felfejtette, hogy mi különbözet van a 7 és 4 százalékos kamat közt, hogy mi hétért vesszük a pénzt, ós négyért adjuk ki, de még ez csak hagyján; hanem amikor elérkezik az idő: akkor lemondunk ezen kamatgarantiáról, és eladjuk az előbb tett befektetéseket. Már, engedelmet kérek, de kétségtelen, hogy ily gazdálkodás mellett nem fog Magyarország virágzani. Csak még egypár szót akarok szólani arra nézve, hogy miképen szokta a t. miniszter ur a ház határozatát respeetálni. {Halljuk'.) A háznak egy, a múlt budget tárgyalása alkalmával keletkezett határozata azt mondja, hogy minden tanintézet átadandó a eultusminiszter felügyelete alá. A pénzügyminiszter ur erre azt mondja, hogy a selmeczi akadémia az enyém, azt nem adom át. A ház egy másik határozata azt rendeli, hogy minden miniszter egy schematismust tartozik készíteni, a szakába tartozó hivatalnokokról. Erre a pénzügyminiszter ur azt mondja: majd beadom, ha a határőrvidéki hivatalnokokat is belefoglalhatom: mintha bizony ezek lajstromát utólag nem terjeszthette volna be. De van ezekenkivül az országgyűlés egy határozata, és ez igen fontos. E szerint ugyanis a dohány-egyedáruság megszüntetése tárgyában a pénzügyminiszter köteles volt volna törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé, és a pénzügyminiszter készíttetett egy törvényjavaslatot, de nem a dohányegyedáruság megszüntetésére, hanem fentartására. Kiknek képzel bennünket a t. pénzügyminiszter ur ? Azt hiszi, hogy bennünket tévútra le| bet vezérelni? Méltóztassék tehát a t. miniszter ! ur a ház előbbi határozatának megváltoztatását 1 kérni, és ha e határozat megváltoztattatott: aki kor lehet neki a dohány-egyedáruság fentartá-