Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

39'2. országos ülés deezeuiber 1. 1871. 139 túlhaladják azon terheket, melyekkel kiadásaink növekedtek. Épen ez volt főpontja Ghyczy Kálmán t. barátom beszédének, midőn a zárszámadásokból kimutatta, hogy azon nevezetes többlet nem annyi, hanem csak 13 millió, kiadásaink pedig tulajdonképen 28 millió írttal növekedtek, tehát kétszerte nagyobb összeggel szaporodtak rendes kiadásaink, mit sajátlag szaporodtak bevételeink. Méltóztatnak tudni a t. képviselő urak, hogy a mi pénzügyeink igen nagy homályban vannak, és hogy mi ezek felderítésén mindenkép igyekeztünk és szorgalmaztuk azt; szerencsére azonban van a képviselőháznak egy igen szorgalmas tagja, ki mindazt, mire a minisztérium öt év alatt képes nem vala: oly annyira tisztába hozta, hogy nincs az az alkotmányos számvevőszék, mely pontosabban állította noha össze azon kimutatást, mely az ország pénzügyállapotát deríti föl. Ezen pénzügyi táblázatok mutatják, hogy évről évre miként sülyed mélyebben Magyarország pénzügyi állapota; tisztán kimutatják a mostani helyzetet, mely olyan, hogy örvény előtt állunk és a deficit összecsap fölöttünk. Azon t. képviselő uraknak, kik ezen táblázatot készítették, kétségkívül köszönettel tartozik az ország, bárha azzal az országnak örömet nem szereztek, mert a végeredmény az, hogy adósságaink az 1213 milliót haladják meg. T. képviselőház! Ha valamelyik képviselő a kormány pénzügyi politikáját meg akarja ítélni: lehetetlen, hogy azért legelső sorban felelőssé a pénzügyminisztert ne tegye, mert ha a pénzügyminiszter a minisztertársai által tenni kivánt tulkiadásokat elfogadja, ezzel azt jelzi, hogy ezen kiadások mellett is tud kormányozni, és én ennélfogva az egész pénzügyi állapotnak terhét és hátrányait magának a pénzügyminiszternek rovom fel. Bn is ugy vagyok, mint Wahrmann képviselő ur, hogy nagyon tisztelem a pénzügyminisztert és mindenkinek, a ki a pénzügyminiszter ur rövid, de csillámos politikai pályáját figyelemmel kisérte, lehetetlen tőle a tehetséget megtagadni, s ha azon talpra esett feleletre emlékezünk vissza, melyet nekünk a múlt budget tárgyalása alkalmával adott: lehetetlen elvitatni tőle szorgalmát és azt, hogy ő valamit megtanulni képes. Itt a főhiba: a rendszeretlensóg; és méltóztassanak megengedni, ezen rendszeret lenségnek tükre volt a miniszter ur tegnapi beszéde. Ezen szegénységre már utalt Wahrmann képviselő ur is és méltóztassanak csak visszaemlékezni, hogyan ment át a miniszter ur majd a részletekre, majd ismét visszament az átalános tárgyalásra; a számokat gruppirozta, de épen ugy, a mint a pénzügyi helyzetnek eredménye deficit, ugy beszédjének is eredménye a tagadhatatlan deficit. A pénzügyminiszter ur méltóztatott nekem egy pár feleletet adni. Midőn ugyanis Ghyczy azon állítására, hogy bizonyos összegek elköltettek, a pénzügyminiszter azt jegyezte meg, hogy meg vannak a kisbéri, a gödöllői és a fogarasi uradalmak értékében. En akkor azt feleltem: elég rósz! Erre a pénzügyminiszter ur azt monda, hogy én nem vagyok hivatva a képviselőház határozatát birálni. Ez sajátságos alkotmányi fogalom. Nemcsak énnekem, de minden alkotmányos polgárnak van joga birálni a képviselőház határozatait. Hiszen ha rósz törvényeket hozunk: holnap nyilvánosan kikelünk azok ellen, holnapután pedig a szószékről megváltoztatásának szükségét tolmácsoljuk — és ha a képviselőház az előtti eljárását bírálat alá nem vehefcnők: sohasem változtathatnánk meg törvényt. Ez tehát oly uj államtan, melyet a pénzügyminiszter ur talált fel, de a világon senki se követ. {Helyeslés bal felől.') S épen igy van ez államgazdászati és pénzügyi szempontból az államjószágok vásárlásánál. Most is határozottan állítom, hogy államgazdászati és pénzügyi szempontból az államjószágok vásárlása teljesen rósz és szükségtelen is. Hiszen az már felülhaladt álláspont: az állam jövedelmeit fiskálitások által növelni akarni. Az régi dolog, hogy az állam nem bir ugy gazdálkodni, mint az egyesek, s ha egyebet nem is veszt el, bizonyára elveszti adót, melyet különben az egyesek fizettek. Ezt Smith Ádámtól Steinig minden nemzetgazda igy tartja és ha a pénzügyminiszter ur az ellenkező tant állítja fel: bizonyos, hogy ezt is ő találta fel, de ebben sem akad neki senki követője. Bár nem szoktam rethoricai figurákkal élni, mégis megtörtónt rajtam a múlt alkalommal, hogy annyira fontosnak tartottam igazságügyünket, hogy azt mondtam, ha a pénzügyminiszter urnák arra nincs pénze, adja zálogba a koronagyémántjait és szerezze meg rajta a szükséges pénzt. Azt hiszem, a képviselőháznak minden tagja megértette, mit akartam ezzel mondani, csak a pénzügyminiszter ur nem, mert azt hitte, hogy én azt akartam mondani, hogy vegye hóna alá a koronát s adja zálogba; mert azt adta nekem feleletül, hogy az ő rendszere szerint meg fog maradni a korona gyémántja is. Ugyanakkor azt mondta a pénzügyminiszter ur, hogy pénzügyekről nem kell emphásissal beszélni. Bocsánatot kérek, be fogom bizonyítani a pénzügyminiszter urnák, hogy ha számokról 18*