Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

jgs 392. országos ölés tatási viszonyokra nálunk, s én ezt mérvadónak tekintem. Ismételve mondom, mindennek értéke emelkedett az országban; — minden háznak, birtoknak jövedelmei nagyobbak. A jövedelem legnagyobb tényezőjének, a munkának értéke nagy arányban növekedett. Mindezen változott viszonyokat nem szabad kétségbe vonni és azt mondani, hogy összeroskadunk a terhek alatt; hanem ellenkezőleg, a szabályos haladást szem előtt tartva, azt kell mondanunk : tegyük azt, a mit az állam iránti kötelesség parancsol becsületesen, és indítsunk mindent, a mi jó, és hasznos, ugy mint az a 19-ik század szellemével megfér; legyünk áldozatképesek, és ne követeljük, hogy az arány, melyben mindenki hozzájárul az állam költségeihez, ne határoztassék azon szolgálatok mértéke által, melyeket az államtól követelünk; ne kívánjunk többet az államtól s egyszersmind azt, hogy megterheltetésünk ott, hol a viszonyok változtak, mégis ugyanaz maradjon, a mi 15 év előtt. Es e tekintetben ugyanazon szavakkal rekesztem be beszédemet, melyekkel Ghyczy t. képviselő ur, hogy nem azért szólaltam fel, hogy egyes tételre nézve nyilvánítsam véleményemet. Tudja azt igen tisztelt barátom, hogy a pénzügyi bizottságban egyes tételekre nézve szívesen szavaztam vele, hogj^ én minden tekintetben a takarékosság eszméjét követtem; de azért szóllaltam fel, hogy kifejezést adjak annak a nézetnek miszerint az egyensúly helyreállítására határozott politika szükséges, azon józan politika, mely azt mondja, hogy mindent erélyesen tegyünk meg, hogy a szükségest, a hasznost megindítsuk az országban ; összekötve azon erélyes politikával, mely az adót igazságosan osztja fel, és szabályszerűen kezeli, s az által a jövedelmet biztosítja. Én a pénzügyi bizottság jelentését, a részletes vita alapjául, elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Móricz Pál: T. ház! Eltekintve attól, hogy az előttem szólott képviselőtársam oly dolgokról is akart nekünk oktatást adni, melyeket mi mindnyájan tudunk, ezeknek lényegére nézve a t. képviselő urnák még sem volt igaza. Mert ha elismerem is azt, hogy például a vasúti kölcsönnél a különbözet a névleges és a valóságos értékben magában foglalja a törlesztést is, de méltóztassanak megengedni, ha adósságainkat számba vesszük: nekünk csakugyan a névleges értéket kell törlesztenünk és ennélfogva Ghyczy Kálmán t. képviselőtársam számítása teljesen helyes. Azt is igen különösnek találtam, hogy a deczeniber 1. 1871. képviselő ur kiemelte, hogy nem érzi az adó terheit. Elhiszem, hisz különös adózási viszonyainkban az a legnagyobb baj, hogy a pénzemberekre nehezedik legcsekélyebb mérvben az adó súlya (Helyeslés bal felől); hanem menjen ki a képviselő ur a pesti palotákból az ország szegényebb vidékeire, és Játni fogja, hogy vannak az országban igen sokan, kik nagyon súlyosan vannak adóval terhelve. {Igaz! bal felől.) Ha idegen ember jött volna e házba, midőn a képviselő ur előadását megkezdette: azt gondolta volna, hogy baloldali tag beszél. Üdvözlöm őt e téren. Elmondotta éles philippicával, a mit én is el akartam mondani, hogy a pénzügyminiszter urnák az a rendszere, hogy nincs semmi rendszere. Elmondotta különösen a tenni valók azon hosszú sorát, melyeket a kormány mind elmulasztott, hanem a képviselő ur a fölállított tételeket nem jól alkalmazta. Ha egyszer bekövetkeznék azon idő, hogy Ghyczy Kálmán, ki szerintem egyedül van hivatva roncsolt pénzügyi viszonyainknak rendbehozására, {Éljenzés bal felől.) — tartózkodás nélkül mondom ki e részbeni véleményemet, — egyszer erre rá szánná magát: bizony nem hiában keresné Wahrmann képviselő ur Ghyczy programmját. {Tetszés bal féld.) Most átmegyek, t. ház, a pénzügyi bizottság többségének véleményére. En üdvözlöm a pénzügyi bizottság többségét azon a téren, melyre lépett. Súlyos vádakat emel a pénzügyi bizottság többsége a kormány ellen: elmondja, hogy a kormány nem veszi figyelembe azon határozatokat, melyeket a képviselőház a múlt budget tárgyalása alkalmával hozott; — elmondja, hogy a ministeriális számvevőszékek között nagy a zavar, és hogy azokat újból kell majd organizálni; elmondja, hogy nincs rendes közigazgatásunk s ezért nincs is rendes budgetünk; — hisz ez az, t. ház, mit mi koronként felemiitettünk és elmondogattunk, — és ismétlem e téren, csak üdvözölhetem a pénzügyi bizottság többségét. A pénzügyi bizottság többsége felemlíti, hogy a határőrvidék, mint Magyarország kiegészítő része, most jelenik meg először a magyar budgetben. Erre nézve csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én szívesen hozzájárulok a kért költségekhez ; hanem mindenesetre megvárom a kormánytól, hogy e tekintetben bővebb felvilágosítást nyújtson, mert nekünk képviselőknek akkor, midőn az országra uj terheket rovunk az ügyekről bizonyos tudomást kell szereznünk. T. barátom Széll Kálmán egész előadásának fősulyát arra fektette, hogy rendes bevételeink körülbelől 32 millióval szaporodván, messze