Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

392. omágos ülés deezenttoer I. 1871. 137 a pénzt érette? (Nevetés a bal oldalon.) Méltóztassanak akkor Ítélni, ha mondatomat bevégeztem. Nem azért nem kaptuk azt a pénzt, mert elsikkasztották: de az értnem, mert az összegben benne van a magasabb kamatoztatásnak törlesztési quotája is ; hogyha 5 %-al kaphattunk volna pénzt, akkor okvetlenül 101 milliomért be kellett volna vennünk 101 milliót; de minthogy nem hiszem, hogy a t. ellenzék tagjai közül is bárki képes lett volna akkor és ma is 5 %-kal pénzt kapni: okvetlenül szükséges volt a nagyobb kamatnak tőkéveli felcserelését hozzá tenni azon összeghez és ez emelte azt 101 millióra, daczára, hogy ez ősszeg be nem folyt. Ez a 20 millió különbség minden esztendőben fizetendő lesz részletekben és pedig 5 %-kal a kamat és 3% a tőke törlesztési kamat fejében; e 3% a hátra levő 44 vagy 45 év alatt megteszi a 23 milliót. Ezt számba nem vehetjük, mert ezt ténylegesen még nem fizettük ki, hanem csak a jövőben fogjuk kifizetni. . Egészen igy áll ez a sorsolási kölcsönnel is. Ott is nem tudom, hol történt a hiba. Midőn azt mondja a t. képviselő ur, hogy 24 millió folyt be; s abból 8 millió áll még rendelkezésünkre. Vagy kihagyatott a kölcsönnek azon része, mely még sorsjegy formájában az állam pénztárában létezik; vagy ez vétetett számításba és akkor sokkal nagyobb az összeg, mely még rendelkezésünkre áll. Hozzá kell számítani azon összeget, melyet a közmunka-tanács kölcsön és előleg gyanánt kapott, és akkor igen nagy része ezen állítólagos deficzitnek megszűnik. Marad még egy igen jelentékenj^ összeg hátra és arra áll tökéletesen, amit tegnap a pénzügyminiszter válaszolt, hogy ezek rendkívüli kiadásokra lettek fordítva, olyan kiadásokra nevezetesen, és olyan befektetésekre, melyekre pénzt nem lehet ugyan teremteni, de melyek mégis gyümölcsözők. Ilyenek például a honvédség felszerelése, ágyuknak stb. beszerzése, mint az tegnap említtetett ; (Halljuk!) ezeket az igaz zálogba adni nem lehet, de a mint igen helyes volt a pénzügyminiszter ur tegnapi észrevétele, hogy ezek oly szükségletek, melyeket nem a rendes kiadásokból, hanem az adó-hátralékokból fedeztünk, mert ha ezek előbb folytak volna be, ezek már évek előtt ugyanazon czélra fordíttattak volna. Ez tehát reánk nézve nem olyan súlyos és aggasztó, mert nagy része annak a kölcsönnek most is megvan, megvan annak értéke a vasutakban is, ámbár megvallom, ott van egynehány vasút, mely nem éri meg a befektetett értéket, KÉPV. H. NAM.Ő 1854 XVIII. mely azért kiadatott, de van olyan is, mely megfelel a kiadott összegnek, sőt ennél ma már többet is ér. Ott vannak azon birtokok, melyek szintén többet érnek, mint akkor értek. De még egy harmadik factoruk is van a pénzügyi viszonyoknak, (Halljuk!) és ez a pénzügyi helyzet megítélésére sokkal fontosabb, (Halljuk!) ez az, hogy mit eredményeztek ezen kiadások az ország viszonyainak fejlesztésére és az ország adóképességének emelésére. (Halljuk!) Mert valamely országnak gazdagsága nem abban fekszik, hogy mennyi az adósság, mert ha ezt mondanók: akkor Angolország nagyon szegény ország, akkor Belgium nagyon szegény ország. Volt, és pedig igen sok éven át Angolországnak is deficitje, volt Poroszországnak is Stein idejében deficitje; de azért nem lehet azt mondani, hogy ez szegény ország. A kérdés csak az, hogy képesek vagyunk-e annyira fejleszteni a viszonyokat az országban, hogy az képes legyen azon nagyobb igényeknek, melyeket az ország irányában támasztanak, megfelelni 1 van-e annyi erő és tevékenység az országban, s annyira növekedett-e az ország nemzetgazdasága s vagyona, hogy ez a változott budgetet megbírja ? Erre nézve őszintén tiszta meggyőződésem szerint mondom, hogy igen. Ne felejtsük el azt soha. hogy mi történt ez utolsó öt esztendőben. Itt nem kell tartani azon kedvelt phrásistól, mely minden időben újra meg újra előfordul, és ha nem csalódom a külön-véleményben is bennfoglaltatik „összeroskadunk a súlyos terhek alatt.* Ez phrásis. A kérdés csupán az, képesek vagyunk-e megfeielni az igényeknek vagy nem? S erre a válasz egyszerű egy oly országban, hol a birtok értéke oly nagy mérvben emelkedett, hol annyi vasút építése folytán, a jövedelmek szaporodtak ; hol a magasabb fogyasztási adójövedelmek, nagyobb fogyasztási képességről tesznek tanúságot, a bélyegdijak és illetékek magasabb jövedelmei élénkebb forgalomról adnak tanúságot; hol a vagyon értéke, a javított igazságszolgáltatás által annyira emeltetett. (Halljuk! bal felől zaj.) Kérem be fogom bizonyítani. Hogy a hitel nevekedett: azt nem fogja tagadni senki, a hitel pedig módot nyújt arra, hogy a kellő eszközöket megszerezhessük. Hogy ez áll: ezt bizonyítja azon körülmény, hogy míg 20 év előtt alig mertek adni, ma szívesen és kedvezőbb feltételek mellett kapunk kölcsönt a külföldtől mint akkor. Ez hiteljavitás, és ez azt mutatja, hogy a külföld tekintettel van a javított igazságszolgáí18