Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

136 892. országos tilés deczember 1. 1871. mert akárhogy hányjuk vessük a kérdést, akár mondjuk, hogy volt deficit vagy nem volt, — a mi a felfogás dolga — vajon az, hogy bizonyos összegen, mely hátralékokból vagy értékesítésből befolyt hasznos befektetések történtek, hogy ezt deficitnek mondjuk, és hiánynak mint Ghyczy Kálmán képviselő ur állítja, vagy pedig ne mond­juk annak, mint a pénzügyminiszter ur mondja: ez a kérdés a múltra nézve tökéletesen mind­egy. De nem mindegy a jövőre nézve; mert a jövőre nézve nem áll tökéletesen az, mit a pénz­ügyminiszter ur előadott. 0 azt állította, hogy azon rendkívüli kiadások ellenében mindig állnak rendkívüli jövedelmek. Ez igen helyes lenne akkor: ha jogosan fel­tehető lenne az, hogy ugyanazon arányban lesz­nek mindig rendkívüli jövedelmek, amint lesz­nek rendkívüli kiadások, más tételek alatt ugyan és más formában, de hasonló nagyságban: ha épen oly bizonyos volna az is, hogy ezen rend­kívüli jövedelmek, bevételek, melyek az utolsó években voltak, mindig előfordulni fognak. Az elsőre nézve áll, felfogásom szerint, mert a rend­kívüli kiadások minden évben meglesznek, azon rendkívüli kiadások, melyek nem kamatozó be­fektetésekre szolgálnak, nem birtokszerzés vagy vasutak épitésére, hanem olyan rendkívüli be­fektetésekre, melyek szükségesek, hasznosak, ha­bár nem rögtön gyümölcsözők. De nem minden évben fordulnak elő azon bevételek, melyek ed­dig voltak; lehet, hogy imitt-amott rendkívüli bevételek lesznek, egy-két millióra menők, de oly nagy összegekben mint az utolsó években nem fognak szerepelni. A pénzügyi politikának az a követelménye, hogy azon rendkívüli bevé­telek helyébe, melyeknek visszafordultát nem vár­hatjuk : mindjárt uj jövedelmi forrásokat teremt- | sünk, mert ezek nélkül a rendkívüli kiadások I nem fedezhetők, és akkor fog előállni azon eset, j a mit Ghyczy Kálmán képviselő ur már mon- ! dott, t. i. hogy oly deficit leend, mely semmi okoskodás, semmi sophisma, semmi syllogismus ! által el nem tagadható, hanem csak kölcsön által I fedezhető, azokat pedig folyton kölcsönnel fe­dezni valósággal veszélyes. A külön-vélemény mely pénzügyi állapotunkat akarja jelezni, két szem­pontból indul ki, a deficit szempontjából és az államadósságok szempontjából. Mindkettő, nézetem szerint, egy; mert abban a perczben, midőn azt állítjuk, hogy az utolsó években deficit volt, s annak következtében adósságot csináltunk: az már nem két különböző dolog; mert nem léte­zik deficit és államadósság, hanem vagy létezik deficit, mely államadósság által nincs fedezve; vagy létezik oly államadósság: mely deficitet fe­dezett; de mindkettő együtt nem lehet, hanem vagy az egyik, vagy a másik. En tökéletesen azon szempontból indulok ki, melyet Ghyczy Kálmán képviselő ur tegnap igen helyesen előadott. Én magam sem vagyok nagy barátja a theoreticüs feszegetéseknek, inkább szeretek én is a gyakorlati élet terére állani: hic Rhodus, hic salta; vagy van pénz vagy nincs, és ha nincs akkor kiadatott. Ezt értem, és azt hiszem a t. ház minden tagja érti. Azt állította tegnap Komárom város érdemes képviselője, hogy ő el akar tekinteni mindazon ál­lamadósságoktól, melyet e külön-véleményben fel­említettek, de melyek ezen esetre szorosan nem tartoznak. Igen helyesen teszi, mert mindazon államadósságokat, melyeket a külön-vélemény fel­említ : átvettük akkor, annak idején, a mikor az egyezkedés köttetett méltányosság szempont­jából. f En nem tartom időszerűnek ezt mindig fel­említeni, és amit méltányossági szempontból át­vállaltunk: mindig szemrehányni. Meg vagyok győződve arról, hogy bármelyik párthoz tartozzék valaki, hogy ha ma a cserét újra ajánlanák neki, hogy álljunk el attól, amit nyertünk annak fejében, a mit érte adtunk: azt hiszem senki sem fogná e cserét elfogadni, meg­vagyok arról is győződve, hogy bármilyenek vol­tak a visszaélések az osztrák kormány alatt, hogy ha Árpád idejétől fogva Magyarország ön­állóan kezelte volna pénzügyeit mai napig: ke­vesebb államadóssága nem volna, mint jelenleg. (Atalános derültség és zaj.) Hogy a földtehermentesitési adósság egy­átalában ide nem tartozik: azt érezzük ; ez oly adósság volt, mely politikai és nemzetgazda­sági szempontból nagy fontosságú, és a mit az ország nyert azáltal, minden esetre sokkal na­gyobb mérvű, mint a teher, melyet elvállalt. A szőlődézsma-váltságra nézve kifejtette a pénzügyminiszter ur helyes nézetét; tehát igen helyesen cselekedett Komárom városának t. kép­viselője, midőn azt mondotta, hogy nézzünk el mindattól, és csak azon adósságra tekintsünk, a mit magunk csináltunk; és igen helyesen azt véleményezi, minthogy ennyit meg annyit kap­tunk érette: tehát, az ami hiányzik az deficit. Ez oly könnyen érthető, és én tökéletesen maga­mévá teszem ezen okoskodást. E deficitet 82 millióra teszi körülbelül Ghyczy Kálmán képviselő ur; két hiba csúszott azonban be ezen feltevésbe, és pedig először az, hogy a vasúti kölcsön 101 millióval véte­tett fel. Tökéletesen áll, hogy titre-k összege és no­minális értéke ma, a 20% agió hozzá számítá­sával 101 milliót tesz; de megkaptuk-e mi azt

Next

/
Thumbnails
Contents