Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

8ít2. országos ülés deczember 1. 1871. 135 T. ház! En mindazon elveket, melyek ezen külön-véleményben foglaltatnak : átalánosságban magamévá teszem. Magamévá teszem azt, hogy az utolsó években sok oly kiadás tétetett, mely kellő figyelem és óvatosság mellett talán kikerülhető lett volna; magamévá teszem azon szemrehányást, mely az országgyűlésnek tétetik, hogy gyakran saját initiativájából oly tételeket szavazott meg, melyeket sem a kormány, sem a pénzügyi bizottság nem javasolt, és melyek állami kiadásainkat emelték. Óhajtom szintén azt, hogy a minisztériumok alárendelt közegeinek költségvetései szigorúan ellenőriztessenek és az indokolatlan tételek visszautasittassanak. Részemről szintén hozzájárulok ahhoz, hogy szoktassa magát a nép arra, hogy ne mindent a kormánytól várjon, hanem saját initiativájából is tegyen valamit, és hogy az állam irányában mérsékelje követeléseit. En a magam részéről a legnagyobb józan és észszerű takarékosságot mindenütt pártolom, sőt követelem. Nézeteink csak ezen elvek alkalmazásában ágaznak szét. Mi részünkről azon szempontból indultunk ki, melyet Malchus e jeles német nemzetgazdász érvényesített, hogy a takarékosság soha sem lehet egy ország vezéreszméje; ez csak bölcs politika, mely ott, a hol szükséges alkalmazandó; mi szem előtt tartottuk, hogy a legnagyobb erény bűnné válik , ha tulesigáztatik. Egészen más álláspontot kell elfoglalni az államhá.ztartásban, mint a magán háztartásban. En elfogadom mindazt, a mit Komárom városának t. képviselője Maróthi szerint tegnap mondott. Tönkre megy a magán ember szintúgy mint az állam, ha többet ad ki, mint a menynyit bevesz. Elfogadom, hogy a csőd a magán embernél akkor áll elő: ha néhány százezerrel többet költ; az államnál pedig akkor, ha néhány száz vagy ezer millióval költ többet erején tul. De lényeges különbség van a magán és az államháztartás közt, mit Komárom városának érdemes képviselője nem méltóztatott fölemlíteni. A különbség épen abban áll, hogy a magánember jövedelmeihez arányosítja kiadásait, a magánember mindig ha budgetet készit, elmondja ennyi és annyi előrelátható jövedelmem lesz és kiadásaimat a szerint arányosítom; az állam egészen másképen jár el, és szükséges is, hogy másképen járjon el. Előbb kiszabja, hogy tudja mi az államnak hivatása, hogy tudja mi a kötelessége az államnak, micsoda czélokat akar elérni, azon czélokra megszavazza mindazt, a mi e czélok elérésére szükséges; és ha mindezeket megszavazta : akkor keresi azokra a szükséges jövedelmeket. Hogy mi ezen szempontokból indultunk és indulunk ki: az egész budget tárgyalásának módozatai bizonyítják. Mi is megszavazzuk előbb a kiadásokat és később keressük csak a fedezetet; ha ez a különbség áll az állam és a magán háztartás közt és ez minden tudomány emberei szerint áll: akkor a következmények is különbözők. A következmény azután az, hogy a magánember, kinek elegendő jövedelme nincs, megszorítja kiadásait : azon állam, melynek okvetlenül bizonyos czélok elérésére szükséges kiadásokat tennie kell, ez jövedelmeit fogja szaporítani. Ez a különbség a magán- és az államháztartás közt. A magán háztartásban, ha a körülmények kívánják: meg kell szorítani a kiadásokat; az államháztartásban föl kell emelni a jövedelmet. Mindezen két elvnek van azonban bizonyos határa. A magán embernél előfordul, vagy előfordulhat azon eset, hogy egy szerencsétlen embernek nincs annyi a jövedelme, hogy még a legszükségesebbet is kiteremthesse, meglehet, hogy jövedelmei oly csekélyek, hogy abból nem élhet meg: akkor koldulnia kell, vagy ha az sem sikerül, akkor bünhez folyamodik. Az államháztartásban is van egy bizonyos mérték, midőn az előbb említett elvet nem lehet alkalmazni: és ez akkor áll elő, ha az okvetlenül szükséges, kiadások oly magasak, hogy az országnak adóképességét nem lehet annyira szorítani, annyira feszíteni, hogy megfeleljen annak és akkor előáll az államra nézve is az, hogy vagy bűnössé válik, hogy tudniillik a hitelezők iránt nem teljesiti kötelességét; vagy mint Komárom városának képviselője monda, megszűnik állam lenni, az állam nevezetét viseli ugyan, de az állam kötelességeit és az állam czéljait nem teljesiti. Ha mindez áll: akkor okvetlenül azon kérdés előtt állunk, vajon pénzügyi állapotunk milyen ? vajon képesek vagyunk-e mi megfelelni mindazon czéloknak, melyek okvetlenül szükségesek, igen — vagy nem? A külön-vélemény nagyon sötét színekkel festi pénzügyi állapotainkat. Én részemről a szépítő festészetet veszélyesnek tartom, de azt is veszélyesnek tartom, hogy tul sötét színekkel fessünk. A szép festészet veszélyes az által, mert fényűzésre vezetheti a nemzetet, haszontalan kiadásokra buzdítja azt; ha sötétet sötétben festünk: akkor arra indítjuk a nemzetet, hogy a legszükségesebb kiadásokat is megtagadja. Én rózsás színben nem látom pénzügyi viszonyainkat és azon nézetben vagyok, mint a pénzügyminiszter ur monda : hogy komoly, de nem kétségbeejtő a helyzet. Komoly pedig azért, felfogásom szerint, nem a múltra tekintve, hanem a jövő tekintetéből,