Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

134 392 országos iilís dííczemher 1. 1S71. alapot nyújt ahhoz, hogy arra határozott pénzügyi politikát lehessen fektetni. Mindezeket tudva és érezve t. ház, midőn azt hallottam, hogy a pénzügyi bizottság kisebbsége különvéleményt akar a ház elé nyújtani: őszintén megvallom, megdöbbentem. {Fölkiáltások bal felől: Halljuk! Halljuk!) megdöbbentem azon párt érdekében, melynek tagja vagyok, megdöbbentem azon kormány érdekében, melyet támogatni kötelességemnek tartok. (Fölkiáltások jobb felől: Halljuk! Halljuk!) Attól tartottam ugyanis, hogy Komárom városának általam mélyen tisztelt képviselője, az ellenzék ezen kitűnő vezére meg fogja ragadni az alkalmat arra, hogy a kormánynak ezen gyenge oldalát megtámadja ; attól tartottam, hogy az ellenzék azt fogja tenni, a mit a pénzügyminiszter ur tenni elmulasztott, hogy t. i. politikai programmját fogja egy nagyszerű nemzetgazdasági, pénzügyi programmal megtoldani, s azzal az országot meglepni; attól tartottam, hogy ezen ellenzéki programm szemére fogja lobbantam a kormánynak, hogy milyen tétlen a kormány, hogy milyen keveset teremt, alkot, indit és lendít az országban ; s be fogja mutatni akarni, hogy mit tenne ő mindent az országban, ha a jobb sors az ellenzéket juttatná a kormányra. Körülbelül igy képzeltem magamnak az ellenzéki haladási programmot, hogy mindazt, mi az utolsó évtizedben elmulasztatott : erélyesen pótolni s helyreállitani kívánja. Vasúti hálózatunkat kiegészíteni s* rendszeresíteni, folyóin kat szabályozni; csatornákat létesíteni ; rémítő rósz utainkat használhatókká tenni, népiskolákat teremteni s a szegény tanítók anyagi helyzetét javítani; szakiskolákat felállítani; magasabb tanintézeteket teremteni, hogy gyermekeink ne kényszeríttessenek idegen földön, drága pénzen, a tudományoknak azon mértékét megszerezni, melyre itt szert nem tehetnek ; a tudományt ápolni; a szép művészeteket támogatni; az igyekvőket e téren ösztöndijakkal serkenteni; az igazságszolgáltatást gyorsítani; a kereskedelmen, iparon és a gazdaságon mindenütt lendíteni, ott, hol a közegek elégtelensége azt akadályozná, uj közegek teremtésével azt létrehozni; az állami birtokokat, bányákat, erdőket jövedelmezőbbekké tenni hasznos investiók által; a honvédelmi intézményt tökéletesítem és mindezen reformokhoz szükséges anyagi erőt és pénzt egy tökéletesen gyökeresen megváltoztatott közigazgatási és adózási szervezet által teremteni, egy uj közigazgatási szervezet által, mely nem tagadja meg a tisztviselőtől a jutalmat, hanem attól szigorúan munkát, szorgalmat, önzetlen hazafiságot s becsületességet követel, egy oly adózási rendszer által, mely egyenlőn és igazságosan osztja és róvja az adózóra a terheket, mely nem a munkát, hanem a munka eredményét sújtja, mely nemcsak a dolgozót, hanem a henyélőt is sújtja, mely ezen törvények keresztül viteléről szigorúan gondoskodik. Ezen ellenzéki programm magával ragadta volna mindazokat, kik a haladást és a reformot kitűzték lobogóikra, magával mindazokat, kik azt tudják, hogy a reform költség nélkül keresztül nem vihető, magával mindazokat, kik a kormánytól több tevékenységet igényelnek: de kik tudják, hogy tevékenység, munkaszer és közegek nélkül, nem fejthető ki. Azon ellenzéki programm azonban^ mely kezemben ^yan : ezt nem fogja létesíteni, ez nem íogja lelkesíteni a nemzetet, nem .fogja magával ragadni az országot. (Helyeslés jobb felől). Ez nem a haladás és a reform, hanem a hátramaradás programmja; nem a reform, nem a tevékenység, hanem a tétlenség programmja. Ezen takarékosság, mely itt igényeltetik, tespedésre itéli el az egész országot. Es mit eredményez ezen tulcsigázott takarékosság, mely, hogy a külön vélemény saját szavaival éljek, nemcsak nélkülözést, de szenvedést is vár tőlünk, s hogy szintén a külön-vélemény szavaival éljek, nemcsak a hasznost, de a szükségest is megakarja tagadni az országtól; —mit eredményez? — Tán egyensúlyba hozná háztartásunkat? talán megszünteti deficitünket ? talán nélkülőzhetővé teszi azon rendszabályokat, melyeket az imént jeleztem, és melyekre mellékesen utal a külön-vélemény, de a melyeket előtérbe szorítani bátorsága nincs ? Az egész eredmény itt az. hogy azon deficitet, melyet a külön-vélemény t. szerzői 20,600.000 ftra tesznek, három és fél millió forinttal csökkentik. De mily áron csökentik ? A kőutak építésétől megtagadnak 838,000 frtot, az államvasút felszerelésétől és a forgalmi eszközök szaporításától 200,000 frtot, a népiskoláktól megtagadnak 25.000 frtot, a selmeezi akadémiától 46,000 frtot, a postaintézettől 300 néhány ezer frtot, a távirdai intézettől 400 és néhány ezer frtot, azon okvetlenül szükséges épületek költségeiből, melyek nélkül a só és dohányjövedék fejlesztése lehetetlen, 350,000 frtot. Ezen összegek megtakarítása képezi a külön-vélemény eredményét. T. ház ! Ezen külön-vélemény a legnagyobb panegyrieon a kormányra, és a pénzügyi bidottságra. A kormányra: midőn őszintén azt mondja, hogy minden egyes miniszter iparkodik, hogy saját tárczája szempontjából mindent létrehozzon, a mit az ország jólétéaek előmozdítására szükségesnek tart; a pénzügyi bizottságra nézve: midőn a külön-vélemény nem tud más tételeket előhozni, melyeket meg lehetne tagadni, mint ezeket. •