Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-392

392, országos ülés deczember 1. 1871. J33 szükséges investitiókhoz, befektetésekhez, javítá­sokhoz, a birtoknak rendezéséhez és elkölti lassanként a készpénzt, eladja a földtehermen­tesitési kötvényeket, behajtja a bérhátralékokat; de abban a perczben, melyben ezen segély for­rásai megszűnnek: nemde komolyan kell meg­fontolnia, hogy most vajon folytassa-e a szüksé­ges hasznos investitiókat, befektetéseket ? vajon továbbra is javitsa-e a birtokot, habár hitelének túlságos igénybe vételével és azáltal hitelének koczkáztatásával is? avagy czélszerübbnek tart­ja-e abban a perczben, melyben átlátja, hogy nem birja ezen investitiókat félbeszakítani, ab­ból a szempontból indulva ki, hogy talán ke­vésbbé veszélyes ezen eljárás, mint hjielének tul­esigázása: fontolóra fogja venni, hogy talán ezél­szerübb lesz birtokának egy részét eladni ? vagy üzlettársra szert tenni, a ki tőkével bir és a ki ezen befektetésekre a szükséges összegeket elő­legezi, mig birtoka jövedelmezővé válik? De ha e működésére nem fog bizonyos tervet megálla­pítani, irgalmatlanul tönkre jut. A mint mondom, ugyanezen helyzetben vol­tunk mi is, midőn 1867-ben átvettük ezen nagy jö­vőjű országnak önálló kezelését. De milyen állapot­ban vettük azt át? Elhanyagolt, hátramaradt intézményekkel, adósságokkal terhelve, meg­fosztva mindentől. Az első perczben mindjárt hozzáfogtunk a kultúra ós művelődés nagy és költséges munkájához, investitiókhoz, befekteté­sekhez, javításokhoz ; mindezeket eszközöltük. Örököltünk ugyan, átvettünk egyszersmind pénz­tári készleteket, átvettünk értékpapírokat, adó és béi-hátralékokat. És mi történt ? Azon hely­zetben vagyunk most, hogy mindezek elfogytak, kiadtuk a készpénzt, eladtuk, elzálogosítottuk az értékpapírokat, elzálogosítjuk a kassa-oderbergi, erdélyi és tiszavidéki vasúti részvényeket; az adóhátralékokra kamatozó kincstári utalványo­kat bocsátottunk ki és jelenleg a mostani költ­ségvetés tárgyalása alkalmával azon helyzetben vagyunk, hogy ezen bevételek utolsó részletei­nek igénybe vételére szorultunk. Felfogásom szerint tehát okvetlenül itt van azon idő, hol komolyan szükséges, hogy fontol­tassék meg a kérdés : vajon íolytassuk-e a költ­séges, hasznos beruházásokat? vagy czélszerübb-e hogy megakasszuk a megkezdettet, ha félbesza­kitsuk-e a meginditottat, ha veszélyeztetjük mind­azt, a mi eddig culturai tekintetben történt, mert erőnk nem birja; vajon czélszerübb-e ezen ta­karékosság, ezen áltakarékosság, mely a kiadá­sokat véglehetöségig szorítja, tekintet nélkül talán arra, hogy az állam ezáltal hivatásának és kötelezettségének meg nem felelhet, vajon czélszerü-a azon önmegtagadás, mely a nemze­tet megfosztja legnemesebb élvezetétől, a szel­lemi és művészeti törekvések kielégítésétől? Ezt komolyan meg kell gondolni, vajon nem lenn»»e czélszerübb határozottan és nyíltan azon elvet felállítani, hogy az állam egyes polgárainak az állam irányában támasztott magasabb igényei ellensúlyozására okvetlenül szükséges, hogy az állam is magasabb igényeket támaszszon az egyes polgárok irányában, hogy azok közreműködésé­től, azok áldozatkészségétől, hozzájárulásától töb­bet várjon. Komolyan meg kell fontolni, vajon czélszerü-e az állambh tokot épségében fenntar­tani ; vagy tán helyesebb.volna annak egy ré­szét eladni és azt szellemi előhaladásunk emelésére fordítani és így az anyagi tőkét szellemi cultu­ralis tőkékkel pótolni? Mindeze!: igen komoly kérdések, t. ház! és én megvártam ezen ország pénzügyi kezelőjétől hogy ezen kérdésben határozott állást foglaljon el, ezen állást tudassa velünk, a képviselőházzal, vagy hogy egyszerűen mondjam ki, hogy hatá­rozott pénzügyi programmja legyen, melynek keresztülvitelére a ház többségét nyerje meg. De nemcsak azért vártam a programm köz­zétételét most a jelen perczben, mert rendkívüli jövedelmeinkből kifogj kunk, hanem vártam azért is, mert az 1872-ki költségvetés bárcsak meg­közelítőleg, de tulajdon] épen az első normális budget, mely előttünk áll. Azon egyes miniszté­riumi szervezetektől, melyeket a pénzügyi bizott­ság jelentése is sürgetett, én lényeges módosí­tást az államháztartásra nézve nem várok, ha egész közigazgatási rendszerünket más alapra nem fektetjük, s ha azt gyökeresen át nem változtatjuk, ha az eddigi szokások és formák keretében maradunk: pénzügyi tekintetben nem fogunk lényeges változást előidézni; ós igy a je­len közigazgatási kiadást megállapítottnak tar­tom; hozzá járul ehhez, hogy ezen évben meg van állapítva a költségeknek azon mérve, mely­ben az uj igazságszolgáltatási rendszer az állam­ra terheket ró. meg vr. nnak állapítva azon igények, melyeket a honvédség követel és a ha­tárőrvidék költségei is benne vannak e költség­vetés keretében és igy az, mint mondom, némi­leg normális budgetet képez. Ami a jövedelmet illeti: az 5 évi tapaszta­lás után igen könnyen kivehetjük már most azon arányt, melyben rendesen az állam jövedelme növekszik, és igy ezen számítás is némi biztos alapot nyújt. Megszüntettük azou terhes és ká­ros szerződéseket, melyek az államvagyont és államerdőket illetőleg fennállottak és igy a jö­vedelmeket e tekintetben is mérlegelhetjük és megállapodottaknak tekinthetjük; ugy hogy azon budget, mely eddig csak a provisorium jellegé­vel birt: most véglegessé válik, és most szilárd

Next

/
Thumbnails
Contents