Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-391

391. országos ülés november 30. 1871. Jig letti Ítéletemet ezen zárszámadások beterjesztésének idejére tartom fenn. Annyit azonban mármost is biztosan állithatok, Inog}*- azon kivonat, melyet a pénzügyi bizottság az 1868 — 1869. és 1870. esztendei zárszámadásokból közlött: tökéletesen igazolja ugyanazt, hogy az állam kiadásai 1868-tól kezve mostanáig igen nagy mérvben emelkedtek; de egyátalában nem bizonyítja azt, mit a pénzügyi bizottság állit, hogy hasonló arányban növekedtek volna az államnak bevételei is, sőt inkább az ellenkezőt bizonyítja be. {Halljuk!) Azon zárszámadási kivonat szerint, melyet felemlítettem, az 1868-ik esztendei rendes való- : ságos bevétel 14-5,34:0.000 frtot volt; lS70-ik j esztendőben pedig ugyanazon kivonat szerint a valóságos rendes bevétel tett 158.624.000 frtot. | A bevételek tehát 1868-tól 1870-ig e valóságos eredmény szerint nem 33.761,000 forinttal mint | előadó ur állitá, hanem csak 13.284,000 frttal I növekedtek. Ez jeles nevekedes mindenesetre, de e nevekedes csekély azon öregbedéshez képest, | melylyel ugyanazon idő alatt az állam kiadásai | nevekedtek. 1868-ban ugyanis a valóságos, rendes ki- j adás tett 131.728.000 frtot. 1870-ben a valóságos, a megtörtént rendes kiadás már 160.580,000 forintot tett és így 1868-tól 1870-ig a valósággal megtörtónt rendes kiadások 28.852,000 forinttal, tehát két annyival is többel emelkedtek, mint a mennyivel ugyanazon idő alatt növekedtek az állam bevételei. (Balfelől helyeslés. Mozgás.) Ennek következése azután az, üogy — min- j dig azon kivonatok szerint szólva, melyeket a zárszámadásokból a pénzügyi bizottság előterjesztett,—ha az 1868. és 1869. esztendőkben a bevételek és kiadások a valóságos eredmény szerint összehasonlittatnak: akkor ezen évek mindegyikében a pénztár részére nevezetes fölösleg marad fenn; de ezen felesleg már eltűnik az 1870-ik esztendőben, mert 1870-ben már az emiitett kivonat szerint a kiadások, az 1870-ik évi és pedig az előirányzatnál szinte nagyobb bevételt 1.956,000 frttal meghaladják, és ennélfogva ugyan oly összegre menő hiányt eredményeznek, nem az előirányzat, hanem a valóságos eredmény szerint. ügy látszik tehát nekem, t. ház, hogy azon aranjuezi (Derültség.) szép napok, melyekben Lónyay gr. szűkmarkú előirányzatai folytán a bevételek valóságos eredménye az előirányzatot évenkint meghaladta: 1870-nel már végükhöz értek és 1871; 2-ben alig fognak többé visszakerülni, mert ezen esztendőkben már Kerkapoly miniszter ur a bevételeket a valószínű eredményhez inkább közel eső mérvben irányozta elő, és ezen években a kiadások is ismét vagy mérvben emelkedtek. S azért azon véleményben vagyok, hogy azon derült színezetet, melyben pénzügyünk jelen állását a pénzügyi bizottság és az előadó ur látják: a zárszámadásokból a pénzügyi bizottság által közlött kivonat sem igazolja; hanem ezen kivonat is inkább indokolja azon nézetet, melyet az általunk előterjesztett különvéleményben előadtunk, hogy t. i. a költségvetés megállapításában figyelni kell az államnak már eddig is túlfeszített pénzerejére s a kellő takarékosság elveit szem elől nem kell téveszteni. A mi a pénzügyi bizottság jelentésének többi részeit illeti, azokra nézve kevés mondani valóm van. A pénzügyi bizottság ugyan s az előadó ur is felemiitik, hogy nem kell megakasztani az államélet fejlődését, tekintettel kell lenni a culturális czélokra, s feltétlen takarékosság nem fogja előmozdítani az ország felvirágzását; de más részről elismerik, hogy a kiadások csak akkor gyümölcsözők, ha az erőnek megfeszítése nélkül történnek, hogy sorrendet kell tartani gyümölcsöző kiadásainknál is, és hogy gondosan el kell választani a hasznost a szükségestől, a kívánatost a nélkülözhetlentől, a sürgősen szükségest a halaszthatótól. E tekintetben tehát a két vélemény közt lényeges elvi különbség nincs: mert az állam életét és annak fejlődósét megakasztani mi sem akarjuk, s ezt tanúsítottuk Szontagh Pál barátommal együtt azzal is, hogy a költségvetésben a kiadások legnagyobb részét épen mivel szükségeseknek tartottuk: meg is szavaztuk. A nehézség a közösen elismert elv alkalmazásában rejlik. A kérdés az, mi az, ami megakasztja az államélet fejlődését, mi az a mi szükséges, mi elhalaszthatatlan ? A felelet e kérdésekre, elismerem, nagy részben egyéni felfogástól függ. Atalános szabály-elvvel e kérdéseket eldönteni nem lehet; hanem azokat csak az egyes concret esetek megbírálásánál lehet megoldani, s azért azokra nézve, miket a t. előadó ur az általunk indítványba hozott törléseknek egyes tételeire nézve elmondani méltóztatott: abstract fejtegetések helyett sokkal czélszerübb lesz, ugy vélem, nézeteimnek előterjesztését maga helyére, t. i. az egyes miniszteri költségvetések illető tételeinek tárgyalására elhalasztani. (Egy hang jobb felől: Helyes!) Habár ez nagyon helyes is, (Derültség) mindazonáltal nem tehetem mégis, hogy a t. ház figyelmét egy rövid időre még igénybe ne vegyem; mert nem lehet észrevételt nem tennem a pénzügyi bizottság atalános jelentésének két pontjára, mely két pontot a t, előadó ur is ezen alkalommal különösen hangsúlyozott. Az egyik észrevételem a vasúti kamatbiz-