Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-391
120 39!. országos ülés noTemfoer 80. 187í. tositás fejében fizetendő 9 millió forint-, a másik a kamatozó kincstári utalványokra vonatkozik. A pénzügyi bizottság és az előadó ur is azt mondják, hogy a vasúti kamatbiztositás nem inproductiv kiadás, sőt nem értékfogyasztás, nem egyéb, mint egyszerű előleg, mely annak idejében az államnak kamatostól vissza fog téríttetni. Inproductiv kiadásnak magam sem tartom a vasúti kamatbiztositékot; mert elismerem, hogy az csakugyan egy része azon árnak, melyet az ország az engedélyezett vasutak élvezeteért, használatáért fizet. Nem ellenezném soha, nem is elleneztem tehát ezen kiadás teljesítését, mert az elkerülhetlenül szükséges, annyival inkább, mivel azt az egyes társulatokkal kötött szerződések szentsége is biztosítja. De épen azért, mivel ily nagy összegeknek fizetése elkerülhetlen; mivel ezek már eddig is nagy mérvben terhelik az államháztartást, és még számos éveken keresztül nagy mérvben terhelni fogják: tartom szükségesnek, hogy óvatosak legyünk más oly kiadások megszavazásában, a melyek nem annyira mellőzhetlenek, nehogy az utóbbiaknak netalán elhalasztható fedezésével utoljára annyira kimerítsük az állam pénzügyét, hogy azokra ne legyen pénzünk, a mik elkerülhetetlenek, elhalaszthatatlanok. (Helyeslés bal felől.) Elnök: leszáll és helyét Perczel Béla foglalja el.) A pénzügyi bizottságnak azon állítását azonban, hogy a vasúti kamatbiztositás értékfogyasztással nem jár, részemről alá nem irom. (Helyeslés balról.) Ezt állítani annyit tesz, mint azt állítani, hogy az, ki 8% -os kamatra meghatározott bizonyos fizetési határidőre szigorú kötelezvény mellett kölcsönt vesz fel: nem fogyasztja értékét, ha ezen kölcsön vett pénzt másnak oly feltétel alatt adja át, hogy az akkor fizessen kamatot, mikor fizetheti és 8 helyett csak 4%-ot adjon. {Helyeslés bal felöl.) Mennyire lehet ez veszteség ez utón: kitetszik ez onnét is, hogy ha felteszszük azt, hogy még 10 évig fizetünk vasúti kamatbiztositást, pl. 10 millió frttal, a mi nem lehetetlen, s ez összeget évenkint ugy, mint eddig 7%-os kamatra felvett kölcsönből fedezzük: akkor az, a mit az állam a 7 és 4%-kos kamat különbözet mellett veszt, a 20 millió forintot meg fogja közelíteni. (Helyeslés balról.) A kincstári kamatozó utalványokat a pénzügyi bizottság és a t. előadó ur, ugy látszik, az állam terhére fölvett valóságos adósságnak nem is tekintik, hanem azon véleményben vannak, hogy ezen kincstári kamatozó utalványok csak azon adóhátralékokat képviselik, melyek a törzsvagyont nem képezik, és ha annak idején befolytak volna: ugyanazon czélokra használtattak, vagy használtathattak volna fel, a melyekre most is felhasználtatnak. Tökéletesen igaza lenne a t. előadó urnák, ha a minisztérium teljesítené a törvényt, mely által a kamatozó kincstári utalványok kibocsátására felhatalmaztatott. E törvény így szól : „Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az államnak a dijak, bélyegek és illetékek hátralékaiból származó, s nagyobbrészt jelzálogilag is biztosított követelései alapján a fedezendő összeg erejéig, a szükséghez képest, időről időre kincstári kamatozó utalványokat adhasson ki, melyek azon arányban lesznek beváltandók, melyben az érintett biztosított követelések az állampénztárba befolynak" — ha, mondom, a t. minisztérium ezen törvény folytán azon bevételeket, melyek a dijak, béfyegek és illetékek hátralékaiból évenként befolynak, azon arányban, a melyben befolynak az állam pénztárába, a kincstári kamatozó utalványok visszaváltására, és ekként a kincstári kamatozó utalványok alapján felvett adósságnak törlesztésére fordítaná : akkor állana az, mit a t. előadó ur mondott, hogy t. i. a kincstári kamatozó utalványok alapjában csak azon adóhátralékok költetnek el, melyek, ha annak idején befolytak volna: hasonló czélokra lettek volna szintén fordítandók; de a minisztérium kiadja most is, s kiadni szándékozik jövőre is mindazon összeget, melyet a kincstári kamatozó utalványokért bevett, s mindazon öszszegeket is, melyek a dijak, bélyegek és illetékek adóhátralékaiból pénztárába befolynak, s ezt azon körülmény bizonyítja, hogy a költségvetésben semmi összeg nem volt még fedezetül felvéve, ezen adóhátralékokból a kincstári kamatozó utalványok visszaváltására, sőt ezen kincstári kamatozó utalványok most mintegy 7 millió forintot tévén, a pénzügyi bizottság javaslata szerint a jövő évben 11 millióval szaporittatni fognak, a nélkül, hogy ezen kincstári kamatozó utalványok visszaváltására az illető adó bátralék okból bármely összeg a költségvetésbe födözetül fölvétetnék; az pedig csak kétségtelen, hogy ha én elköltőm azon pénzt, melyet kölcsön vettem, és elköltőm azon jövedelmet is, melyet ezen kölcsönnek visszafizetésére rendeltem: az én adósságom nem fogy, hanem valóságosan szaporodik. (Igaz! Ugy van! bal felől.) A kincstári kamatozó utalványok képében pedig a legterhesebb neme a függő adósságnak szaporodik; mert ezen kincstári kamatozó utalványoknak rövid bejáratuk van, mint a váltóknak, és így bármikor, — meglehet, épen a legnehezebbkörülmények közt — tömegesen praesentáltathatn ak