Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-391

8!M. országos ölés november 30. 1871. 115 közönséges emberi ész szabályai szerint, Maróthi szerint számítva, (Derültség.) azt mondom, hogy aki huzamos ideig évenkint többet költ el annál, mint amennyit vagyonából bevesz, és ezen kiadási többletet évenkint uj kölesönvétellel, vagy vagyona egy részének elidegenítésével fedezi : az utóvégre is megbukik. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Ez áll nemcsak a magánháztartásra, hanem áll az államháztartásra nézve is: mert kiapadhatatlan pénzforrás a világon még nem fedeztetett föl. A különbség a két háztartás közt e tekintetben az, hogy a magánháztartást ezrek és százezrek túlkiadása teszi tönkre: az államháztartásnál ezt sok millió túlkiadása eszközli. A magánzó, ha életének bizonyos szakában kelleténél többet költött, és több kölcsönt vett fel, mint felvennie ildomos lett volna: biró elé állíttatik, csőd alá kerül, executió alá jut; és épen azért, mert annak idejében túlterjeszkedett kiadásaiban saját erején: végre ínséget szenvedni kénytelen. Az állam biró elé rendesen nem idéztethetik, executiót rendszerint nem szenvedhet : de pénzerejének és tehetségének a túlkiadások után szükségképen bekövetkezendő kimerülése folytán elsenyvedni, rombadőíni fogja látni nemcsak szép reményeit, de erején túl megkezdett vállalatait és intézményeit is; zavarba hozva fogj a látni közigazgatásának egész rendszerét, és a kimerült hiteléhez akkor nem fog folyamodhatni, midőn arra leginkább szüksége lesz. (Élénk helyeslés hal felől.) Készakarva mondottam, t. ház, hogy az állam rendszerint executió alá nem vétetik. A magyar államról ezt oly biztosan mondani nem lehet; (Mozgás.) mert mi nemcsak magánosok irányában vagyunk szerződési kötelezettségben, hanem a monarchia másik részének irányában is, ugy a közösügyi quóta, mint különösen az államadóssági járulék iránt. Történjók meg,hogy ezeket egyszer nem íizethetnők: azt, hogy valamely executionális eljárás, és pedig biró nélkül is nem kisértetnék meg ellenünk, mint a szerződés és egyezmény megszegői ellen: azt teljes biztonsággal, fájdalom, állítani nem merem. (Derültség.) A t. előadó ur összehasonlította a jövő 1872-ik esztendei költségvetést az előző 1871-ik esztendei költségvetéssel. Az e részben mondottakra csak azt jegyzem meg, hogy a miket ő szives volt a 72-ik évi kiadásokra nézve említeni : azok többnyire mind positiv összegek és valóságos kiadások lesznek; ellenkezőleg az, a miről ő ugy szólt, hogy már jövedelmünk enynyire és ennyire emelkedett, a mint p. o. mondotta, hogy az államvagyonból jövedelmünk 5,900,000 frttal emelkedett: ez még csak remény, ez talán a valószínűség szabályai szerint, de minden esetre bizonytalanul számított összeg, mely hogy valóban be fog-e folyni vagy nem, az állampénztárba? az még a jövő titka. Mondottam, hogy előadó ur két évet hasonlított össze az előirányzatra nézve. En e tekintetben szélesebb kört akarok választani. Vissza akarok tekinteni a korábban elmúlt évekre is, és pénzügyi állásunkat az elmúlt évekről 1868tól fogva kívánnám sommás átnézetben tisztába hozni. (Halljuk!) Hogy mi az elmúlt 3 évben és a mostani évben is, mert ezen év végéig akarok számítani, többet, sokkal többet költöttünk, mint a mennyit saját jövedelmeink után költenünk lehetett volna: arra nézve nem fogok az előirányzatokra hivatkozni, melyeknek tételei, különféle észrevételek alávehetők; e tekintetben csupán egy egyszerű nyilvános kétségbe vonhatlan tényre akarok hivatkozni. A különvéleményben szám szerint ki van mutatva, hogy a magyar államnak ez idő szerint mennyi adóssága van, ezen adósságok közül én a számításból kihagyom az államadóssági járulékot, földtehermentesitési adósságot, az államjegyeket, a némelyek szerint külön rovatba tartozó szőlődézsma váltsági adósságot; kihagyom a még csak a jövő évben elköltendő gömöri, és a most legújabban felvett 30,000,000 frtnyi kölesönt; és számításomat csak a vasúti, a sorsolási kölcsönökre és a kincstári utalványokra alapítom. A vasúti kölcsön kezdetben ugyan 1,000,000 forinttal több volt ugyanazon összegnél, mely a különvéleményben kimutattatik, minthogy időközben már törlesztések történtek. Én azonban összehasonlítás végett csak a különvéleményben kitett összeget veszem föl: 101.063,376 frttal felveszem, a sorsolási kölcsönből bejött 24.000,000 s a kincstári utalványokból ez év végéig körülbelül bejövő 7.000,000, ezen három kölcsön öszszesen 132.000,000 forintot tesz. Ebből a ház asztalán fekvő költségvetés, jelesül annak hitelés pénztár műveleti része szerint még rendelkezésre áll 1872-re jelesül, a vasúti kölcsönből 17.577,669 frt, a sorsolási-kölcsönből meglehet mintegy 8.000,000 frt. E két összeg összesen 25.577,669 forint tesz; s azt a fennebb emiitett kölcsön vett 132.000,000 forintból levonva: kitetszik, hogy az 1871 -ik év végéig az általam emiitett három rendbeli kölcsönből elfogyasztatott 106,485.707 forint. E felett az 1868, 1869, 1870. és 1871-ik évi előirányzatok szerint elköltetett a közös activákból 9.902,006 frt, államjavak eladattak 1.227,814 frt erejéig; ingó államvagyon elterheltetett vagy eladatott 8,921,561 frtért, s ez ujabb három tétel 15*