Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-391

112 391. országos ülés november 30. 1871. szempontnak előtétbe tolása minden oly kiadással szemben, amely nem elhalaszthatlanul szükséges ; mig a pénzügyi bizottság azt hangsúlyozza egy felől, hogy most már, midőn a beruházások terén is annyit tettünk; e téren is mérsékeltebben kell már csak haladnunk, nehogy erőnk tulfeszittésével történjék a költekezés ezen téren. T. ház, a pénzügyi bizottság többsége másfelől azonban meghajlik azon igazság előtt, hogy viszonyaink között az állam-életnek folytonos, szakadatlan fejlődése nem engedi meg, hogy az előirányzat mozdulatlan határok közé szoríttassák és a pénzügyi szempontnak a szükségen tul érvényesítése nálunk a nemzetgazdászati momentumnak és a culturalis momentumnak feláldozásával, viszonyaink között a gazdasági momentum szempontjának kelletén tul járni: hangsúlyozása, azon jótékony mozgalmat fojtaná el csirájában, mely az államélet fejlődésével elválhatlan összefüggésben áll, és igy sokszor magát az államélet fejlődését is megakasztaná. Ezen két szempont közti középúton kereste a pénzügyi bizottság az igazságot, és azt hitte, hogy azon ösvényen, melyre lépett, és melyen haladva előterjesztette jelentését; feltalálja az igazságot, és ezen tul menni a pénzügyi bizottság nem hitte tanácsosnak, azon egyenként talán csekélyeknek látszó, de összevéve jelentékeny és számos államérdeknek veszélyeztetése nélkül, melyek az állam ezétjának mind meg annyi factorait, tényezőit képezik ; nem hitte tanácsosnak azért, mert azt hitte, hogy az néhol az állam érdekeinek korlátozását fogná maga után vonni; nem hitte tanácsosnak azért, mert azt hitte, hogy a jelennek kelletén tul korlátozását talán a jövő maga boszulja meg. Mit fog különben a jövő hozni, t. ház: az a sors kezében van ; de legyen szabad kijelentenem, hogy a múltnak kétségtelenül, czáfolhatlanul dönthetetlen számaival és tényeivel támogatja a pénzügyi bizottság többségének álláspontját; mert igaz, hogy a mint a különvélemény is részletesen előtünteti, miszerint az államkiadások 1868tól kezdve évről évre szaporodtak, ugv, hogy az 1868-ban 127.000,000 frtban megállapított kiadások ma már 159.000,000-ra rúgnak kerekszámban, és igy 31.900,000 írttal növekedtek. De t. ház! emelkedtek a jövedelmek is. Emelkedtek az állam jövedelmei is, és pedig ugyanazon mérvben, sőt ezen mérvet valamivel meghaladó mértékben, mert 32.160,000 írttal nagyobb az 1872-iki bevétel előirányzata, mint volt az 1868-iki, mindkét évnek bevételeit ugyanazon alapra helyezve, az 1868-ikiakat is bruttóra átszámítva. Tehát körülbelül 216,000 frttal haladta meg a bevételek emelkedése a kiadások emelkedését. És itt nem szabad elfelejteni t. ház azt, hogy 1868 óta a bevételek két forrása a törvényhozás által meg lett szüntetve, melyek körülbelül 500,000 frttal szerepeltek 1868-ban. Ha ezt is hozzá számítjuk, 716,000 frttal haladja meg a bevétel emelkedése a kiadás emelkedését. És t. ház, miután most csak az előirányzatról szóltam, hogy az előirányzat nem alap nélküli: ezt bizonyítják a zárszámadások. Mert a zárszámadásokban az 1868-iki bevételek összege 124.700,000 frttal lett praeliminálva, 1870 végén, tehát három esztendő leforgása után, emelkedtek 158.800,000 forintra, tehát 33 millió frttal. Már most t. ház

? 3 évi zárszámadása, midőn felülhadja azon emelkedést 1.600,000 frttal, amelyet az előirányzatok 5 éven át mutatnak: azt hiszem, legfényesebben bizonyítja azt, hogy azon előirányzatok, melyeket a bevételekre vonatkozólag a törvényhozás Magyarország jövedelmeire megállapított, helyesek, igazoltak, jogosak voltak. Igaz t. ház, hogy e kedvező eredményekben részes két nagyon kedvező év, részes az 1868-iki és 1870-iki. De t. ház, nem is azt várjuk, hogy ily nagy arányban emelkedjenek a bevételek; mert az talán nem fog bekövetkezni, de azt várjuk, hogy a mint e három esztendőben óriásilag emekedtek a bevételek: ugy legalább jövőre ne maradjanak stationárusok, hanem bizonyos emelkedést mutassanak. A jövő előirányzatokkal szemben t. ház, mind a többség véleménye, mind a különvélemény a takarékosság álláspontját hangsúlyozza ; azon alap tehát, melyen e két vélemény a költségvetést megbírálja: ugyanaz. Az alkalmazásnak mérve tehát az, miben a kettő eltér, Es t. ház, mi az eredménye a törléseknek, melyeket a különvélemény a t. háznak — azokon kívül, melyeket a pénzügyi bizottság — ajánl? Az eredmény, számitásom szerint —- melyekre nézve ha tévednék, bocsánatot kérek a különvélemény t. aláíróitól: — az, hogy 3 millió 780,000 frt. volna körülbelöl, mit a különvélemény az egyes miniszteri előirányzatokban a háznak törlés végett ajánl. Viszont azonban a különvélemény némely tételénél, ott, hol törlések hozatnak javaslatba, mint a postánál, a távirdáknál, az állam-nyomdánál, a múlt évi fedezeteket akarván felvenni, ezáltal a bruttó bevételek rovata 1.216,000 frttal leszállana. E két számítás összevetése után körülbelül 2.500,000 frt. volna az. mivel a különvélemény elfogadása mellett az állam előirányzata 1872-re nézve még mérlegében javulna. En t. ház elismerem, és itt talán kevésbé vagyok szigorú a különvélemény számítása ellenében, mint maga a különvélemény, hogy habár