Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-391

391 országos ttléi november SO. 1871. 111 azon száz-száz mértföldre menő vasúti hálózatnak ára. melylyel a t. ház az országot körülhálózni •jónak látta. Ez nem egyéb, mint elhelyezése — megengedem, hog)'' bizonytalan időre, s megengedem, hogy némely esetben veszteséggel, de elhelyezése — az állam értékének; ez nem más, mint az államnak egy követelése, mely később, ha azon vaspályák majd jövedelmeznek: vissza fognak téríttetni. Ha valamely kiadást jogosítva van ezen nemzedék megosztani a jövővel, a rendkívüliek közé foglalni, és hitelmüvelettel fedezni: ugy állítom, hogy ezen kiadás az; azon tervek, melyek a vasúti hálózat miatt és annak létesítése czéljából átvállaltattak : leginkább a jövő számára vállaltattak el, ezen áldozatok gyümölcsözését leginkább a jövő fogja élvezni, és pedig fogja két utón: t, i. jövedelmei fognak szaporodni, mert a beruházások e része mindenesetre produktio, és vissza fogja az ország kapni azon összegeket, melyek a társulatoknak elölegeztettek. Midőn ezen eset áll elő, ha azon jövő viszsza fogja kapni majdnem annak egész mértékét : azon jövő törölhetni fogja azon terheket, melyeket ezek érdekében vállalt el a jelenkor; azt hiszem, teljesen motiválva van, hogy az egész a rendkívüliek közt maradjon, és hogy, ha az állam egyéb jövedelmi forrása nem birja azt: hitelmüveletekkel lenne fedezendő. Maradna a 20 millió írtból körülbelöl 11 millió. Ezen 11 millió közt én, t. ház, találok oly összegeket, melyek, habár pénzügyileg nem jövedelmező kiadások is; de semmi esetre sem inproductiv, sőt határozottan productiv kiadások. Közművelődési ezélokra előirányoztatott kiadni 420,000 frt, megyei utakra és elemi károk helyreállítására előirányoztatott 400.000 frt, telekkönyvi kirendeltségekre 374.000 frt, tehát körülbelöl 1,200.000 frt; ez, azt hiszem, mind oly kiadás, mely, habár megengedem, pénzügyileg nem fog jövedelmezni, de melyet inproductiv kiadásnak mondani nem lehet. Maradna tehát fele a kiadásoknak; ezen fele áll körülbelöl azon quotából, mely a közösügyi költségből ránk esik, körülbelöl 4 millió; 1,607.500frtból, mely mint átmeneti kiadás van a Határőrvidék polgárosításáig a költségvetésbe felvéve; áll a honvédség felszerelésére előirányzott és általunk megszavaztatni ajánlott körülbelöl 2,310.000 frtból. Igaz, hogy ezek nem productiv kiadások; de nem kevésbé elkerülhetlenek viszonyaink között; de a rendes jövedelmekből akarjuk-e fedezni azt, mi a véderő fokozására, fejlesztésére van előirányozva ? — ez, azt hiszem, nem lehet. És ezt — mint a különvéleménynyel szemben bátor vagyok hangsúlyozni, — alig fedezi ország Európában a rendes kiadásokból. A kérdés tehát az: miből fognának ezek fedeztetni ? Ha ezek egytől egyig az utolsó félévig kölcsön vett pénzből fedeztetnének: akkor én is azt mondanám, hogy aggályos a költségvetés e része. De nem mind kölcsön vett pénzből fedeztetik ez; hanem fedeztetik oly jövedelmeiből az államnak, melyek, habár nem rendes jövedelmek, semmiesetre sem kevesbítik a rendes államvagyont, mert nem képeznek törzsvagyont. Fedezik e kiadások egy részét oly bevételekből, melyek a múltból mint hátralék jelennek meg ; egy rész fedeztetik oly bevételekből, melyek mint előlegek ma térülnek meg az államnak, tehát oly bevételekből, melyek, ha előbb befolytak volna: a kiadások nem tétettek volna. És azért t. ház a különvélemény e pontjának azon következményét, hogy az 1872-ki rendes hiány 22.300,000 frt, vagy tán még azon felül is, és nem 2.699.000, mint a pénzügyi bizottság számítja : én el nem fogadhatom, mert ha azon hiányt, melyet okoz, a kincstári utalványok kamat rendezése még akkor is nem 23, de nem egészen 4 millió az, mit szigorú számítással az állam rendes hiányának lehet nevezni. De t. ház, nem ez a főkülönbség a különvélemény és a pénzügyi bizottság többsége véleménye közt. Azon határvonal, mely a két álláspontot egymástól lényegesen elválasztja: más; a főkülönbség másban rejlik, mig a különvélemény azt hangsúlyozza, hogy azon czélból, hogy az egyensúly a bevételek és kiadások között helyreállittassék, és az állam hiánya a praliminaréból kiküszöböltessék, ezen czélból sokkal nagyobb mérvű takarékosságot kellett volna eddig is, de kell ezután is létesíteni az évi előirányzatokban, mint azt, melyet a pénzügyi bizottság többsége a t. háznak előterjesztett jelentésében ajánl. A különvélemény egész szelleme azt mondja, hogy kiadásainkban már tulment az ország azon határokon, a melyeket az országnak adóereje megenged. A különvélemény egész szelleme ugy visszatekintésében a múltra, mint megbirálásában a jelennek azt mondja, hogy már többet tettünk, mint a mit erőnk megbír, és hátrább kell szorítani kiadásainkat még azon határokon innen is, melyet a pénzügyi bizottság kijelölt, a midőn ezen költségvetésben, a midőn az előirányzatból 8.000,000 frtot törült. Mig a különvélemény ezen álláspontot foglalja el idején: addig a pénzügyi bizottság átalában azon nézetben van, hogy ámbár főtörekvésünket oda kell irányozni, hogy a sulyegyen az államháztartásban minél rövidebb idő alatt helyreállittassék, és e czélból elkerülhetlenne válik az a pénzügyi