Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-391
110 391. országos ülés november 30. 1871. vagyonból, s akkor mondhatjuk, hogy annyival az évenkinti deficitet nagyobbítottuk. Ezen álláspontot foglalja el a pénzügyi bizottság most is; mert azon összeget, melyet a vasutak jövedelme és a beléjök fektetett kamatok és törlesztési járadékok adnak: már a rendes kiadások közé vette fel közel egy millió frt erejéig; de mégis azt állítani, hogy azon nagy tőkék, melyeket évenkint kiadtunk, azon év valóságos deficitjét növelték, azt hiszem nem lehet, és ép azért én ismételve azt vagyok bátor állítani, hogy az 1872-dik év valóságos hiánya csak 22 millió 300,000 frt. Nagy ugyan e hiány és súlyos, t. ház, kétségkívül; és ép azért, mert ezt a különvéleményt aláirt igen t. képviselő urak mélyen érezték, és talán jobban érezték mint a többség: épen azért talán sötétebben festik a helyzetet, mint azt szükségesnek találta a többség. A különvélemény a bajnak, a sötét színben előálló helyzetnek egyik forrásául azt adja, hogy sok költetett el előbbi években meddő kiadásokra, kevéssé vagy csak későbben gyümölcsöző beruházásokra; hogy beruházásokra többet tettünk, mint kellett volna ; hogy nem tartottuk meg a sorrendet, a melyet kellett volna. A különvélemény t. ház elismeri, hogy viszonyaink közt beruházásokra okvetlenül szükség van, hogy a beruházázokat az állam rendes jövedelmeiből fedezni nem lehet és hogy nem feltétlenül rósz gazdaság az e beruházásokra méltányos kamat mellett kölcsönöket venni fel. Elismerem, t. ház, azt, hogy a kiindulási pont a különvéleménynél és a többségnél ugyanaz és csak az alkalmazás mérvére és mértékére nézve válunk el egymástól, és a mint előadásom folytán leszek szerencsés visszatérni, a különvélemény e pontjaira nézve, melyek a jelent és a jövendőt illetik: szabad legyen a múltra nézve megjegyeznem, hogy költettek nálunk sok millióra menő összegek meddő kiadásokra, a véderőre: igaz; de váljon mi vagyunk-e ép azon kiváltságos ország, hol ezt tenni nem kellene? Az európai helyzet hozza magával, hogy a véderő fokozására nagy összegeket kellett elkölteni. r Áttérve a beruházásokra: voltak imitt-amott vállalatok és befektetések, melyek nem azonnal gyümölcsöztek, sőt tagadni nem akarom, de egész átalánosságban nem lehet azt mondani, hogy gyümölcsözők nem voltak; sőt a legszebb sikert lehet felmutatni majd mindenütt, és csak egyet emelek itt ki az államvagyon 1868-iki 2.700,000 frt nettó jövedelme után 1872-re már 7.560,000 frt nettó jövedelmet mutat, tehát épen a beruházások folytán 180%-nyi emelkedést tanusit. (Egy hang a szélső bal oldalon: hát a határőrvidéki erdők ?) A határőrvidéki erdők összesen csak 345,000 frt tiszta jövedelmet hoznak; a mi azt illeti, hogy nem tartatott meg a kellő mérték és sorrend : én t. ház sok szükséget tudok még, mely pótolva nincsen, sok hiányt, mely orvoslást vár, míg feleslegeset, a mi e téren történt volna, alig tud felmutatni valaki. A különvéleménynek másik pontja t. ház az, hogy fokozza pénzügyi bajainkat talán az is, mert nem ismertük fel a helyzetet eddig kellőleg; mert sok oly kiadás fordul elő a mi költségvetéseinkben a rendkívüli kiadások rovatában, melyek pénzügyileg nem igen jövedelmező kiadások, a melyek a rendes kiadások közé volnának helyesen sorolandók, s azért önámitás azt hinni, hogy, mert a rendes hiány csekély s azért az állam pénzügyei rósz állapotban nincsenek, mert a hitel-deficit legnagyobb részt talán a rendkívüli budgetet terheli. Miután a t. képviselő urak, kik a különvéleményt aláirtak, mindjárt a practicus térre mennek, és ezen állítást illustrálják az 1872. évi költségvetéssel: szabad legyen őket oda követnem és kijelentenem, kög} r akkor, midőn az 1872-ik évben a rendkívüli kiadásokra 70 millió előirányzott összegből 20 millió 950 ezer forintot jelölnek ki, melyek a rendes kiadások közzé volnának helyesen átviendők : szabadjon kijelentenem, hogy én csak igen kis részben fogadom el ezen állítást. Elismerem azt készséggel, hogy a hitelműveleti hiány közt előforduló azon 13 száz ezer forint kamat, melyet a kincstári kamatozó utalványok után fog fizetni az 1872-ik évben, ha tudniillik a deficitnek azon fedezési módját, mit a pénzügyi bizottság javaslatba hoz, a t. ház el fogja fogadni; készséggel elismerem azt, hogy ez sajátlag a rendes hiányt növeli; de hisz nincs is a rendkívüli kiadások közé sorolva, s ez csak azon felosztás következménye, melyet az 1871 -iki budget tárgyalásánál a ház a költségvetésben elfogadott. Ez egyszerű hitelmüveleti hiány, melyre nézve megengedem, hogy rendes kiadásainkat növelheti; de azon 20 millió 950 ezer forintból, t. ház, mondhatom fele része ezen összegnek olyan, melyet a rendesek közzé tenni én absolute indokolva nem látom. Miből áll ez összeg ? Először is a 9 milliónyi kamatbiztositási összegből. Én azt hiszem, t. ház, hogy ha van kiadása a költségvetésnek, mely jelenleg helyet foglalhat a rendkívüli kiadások közt: ugy épen e kamatbiztositási összeg az. Mi ez, t. ház? Ez azon vasúthálózatnak
