Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.

Ülésnapok - 1869-391

S91. országos ülés november 30. 1871. 1 09 Ha t. ház I a mint nem lehet a törvényhozásnak más czélja, mint az, hogy ezen kiadásokat azon módon fedezze, mint voltak fedezve eddigelé, t. i. kölcsön utján, — mert az ilynemű investitiókat egyéb jövedelmekből fedezni nem lehet, még ha kikerülnének is, nem lehetne a rendes jövedelmekből azokat előállítani, mert hisz akkor az egészséges pénzügyi politika az adóknak inkább leszállítását hozná magával, — ha ezen kiadásokat azon uj kölcsönből fogjuk fedezni, mint a pénzügyi bizottság javasolta, mely talán épen ezen czélra volt felvéve: akkor az 1872-ik évi összes hiány leszál 22.300,000 forintra. Mármost t. ház! igy állítván a 1872-ik évnek hiányait, ós azokat igy hasonlítva össze az előző évek hiányával, azt fogjuk tapasztalni, hogy az 1872-ik évnek hiánya a múlt 1871-iki évihez képest csak 2.739,000 forinttal nagyobb, — csak 57,000 írttal nagyobb mint az 1870-ki és 7.100,000 frttal nagyobb, mint volt az 1869-ki, sőt ha azon tételeket, melyek mint ujak súlyosodnak az 1872-ik évi költségvetésre, számba veszszük, — számba veszszük a Határőrvidék hiányát, az igazságszolgáltatás költségtöbbletét és azon 8 millió forint különbözetet, mely ma kamatbiztositásra és az államvasutak deficitjének fedezésére, 1872-ben más módon lesz fedezve, mint eddig, tudniillik nem kész tőkéből: akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy az 1872-ik évi előirányzat kedvezőbb azon részben, melyek az előző költségvetésekével azonosak, kedvezőbb 10.400,000 frttal mint az 1871-iki,kedvezőbb 13.500,000 mint a 70-iki, és kedvezőbb 6 millióval, mint a 69-iki. Pedig nem kell felejtenünk azt sem, hogy 1871ben a rendkívüli fedezetben oly tétel foglaltatik, mely sajátlag csak illusorius: a 4 millió frtnyi hitel — maradvány, mely már az 1872-iki költségvetésben nagyon helyesen felvéve nincs. Nem akarom ebből azt következtetni, t. ház! hogy azért, mert az 1872-ik évnek pénzügyi helyzete nem roszabb, ha ugyanazon alapokra fektetjük azt, mint az előző évek állottak. Nem állítom t. ház, hogy már ezen körülmény rózsássá teszi az ország pénzügyi helyzetét. Nem állítom azt, hogy a helyzet nem igényel nagy óvatosságot; csak azt akarom constatálni, hogy ha azon terhek, melyek most előállottak : előállottak volna már korábban, a korábbi évek nem bírták volna meg azon terheket ugy, mint az 1872-ik év. Tanúsága ez annak, hogy az 1872-iki év már erősebb organismusban találja az államot, megizmosodtak az államnak vállai, és ez mindenesetre nem hátralépés: ez haladás, ez javulás. És itt t. ház, elértem azon első különbséghez, mely a pénzügyi bizottság többségének és a különvéleménynek kiindulási pontja közt van. A különvélemény ugyanis az összes bevételek ós kiadások különbözetét véve fel, azt állítja, hogy az előbbi évek hiányai palástoltattak, hogy a hiány sokkal nagyobb volt mint valósággal a praeliminarék tartalmazták. Megmutatta ezt az 1872-iki év, miután elfogyván azon készletek, melyek az 1871-ik év előtt az állam rendelkezésére szolgáltak : kitűnt, hogy a hiány sokkal nagyobb, mint magunk gondoltuk. r En t. ház! ezen nézetben nem osztozhatom; mert habár teljesen igaznak kell is elismernem azt, hogy a mivel egy évnek kiadásai ugyanazon évnek bevételeit meghaladják: az hiány; — mégis azt hiszem a kérdés itt az, hogy azon nagy tőkék, melyeket a vasúti építkezésekre és a befektetések ily nemeire költöttünk: valósággal azon évnek valóságos kiadásait képezik-e, melyben elköltettek. Azt hiszem, ily viszonyok közt, midőn az 1867-iki törvényhozás elhatározta, hogy a százados mulasztások pótlására nagy költségeket kell tenni, hogy a közlekedési téren előbbre haladhassunk, és ezen határozat következtében az egyes évek közt felosztatik azon kölcsöntőke, a melyet az állam felvett: most egyszerre egy évben elkölteni nem lehet; hiszen bár lehetne, nem veszitenők el az intercalaris kamatokat; azt hiszem, hogy nem lehet azt mondani, bogy az, a mit minden évben a már meghatározott czélokra költünk, e kölesönből azon évnek valóságos kiadását azon évnek valóságos deficitjét képezi. Hiszen t. ház, ha egy kizsarolt birtok tulajdonosa, egy szerencsétlenül járt üzlet tulajdonosa, végre hogy lábra állhasson, idegen tőkék befolyásával kénytelen magának a legszükségesb investitiókat megszerezni, és idegen tőkéket költ el egyszerre nagy mennyiségben: azt hiszem, nem lehet állítani, hogy az azon ember budgetjében, a mit igy productiv czélokra elkölt az idegen tőkékből: azon évnek valóságos deficitjét növeli. Ez t. ház, azon ember törzsvagyonát apasztja, a mennyiben helyette hasonló értéket nem tudna azon áron teremteni. Igy vagyunk mi is azon kölcsönökkel, melyeket felvettünk és részben elköltöttünk; ezek a valóságos évenkinti deficitet nem növelik, csak a törzs vagyont apasztják az államvagyon évenkinti mérlegében, de csak azon mértékben, melyben nem pótolja ezen apadást viszont a vagyongyarapodás; de valóságos évenkinti deficitet csak akkor fognak képezni, ha az evenkint előálló kamatokat és törlesztési járadékokat nem fogjuk fedezni tudni, ezen összegek árán teremtett