Képviselőházi napló, 1869. XVIII. kötet • 1871. november 22–deczember 9.
Ülésnapok - 1869-390
880. országos ülés november 27, 1871. 95 tátott, tudhatta előre minden elfogulatlanul gondolkozó, a ki nem felejtette el, hogy az ország törvényhatóságai közül némelyek, mind terület, mind közművelődés, mind adóképesség dolgában, mily csekély mérveket, mily jelentéktelen erőt képviselnek! Mi lett volna tehát természetesebb t. ház, mint, hogy a kormány, mikor a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslatot e háznak benyújtotta: már akkor azon javaslatban gondoskodott volna arról, hogy azon kisebb törvényhatóságok, melyek már népességök fculterheltetése daczára sem képesek megfelelni rendeltetésöknek, például a 28 százalékú Aranyos szék, az ily törvényhatóságok az illető szomszéd törvényhatóságokkal egyesittettek volna. A kormány nem ez utat választotta; meghagyta mind az apró törvényhatóságokat abban az állapotban, a miben az előtt is voltak. Sőt, hogy szabadelvű conservatismusának kifejezést adjon, törvényhatóságokká emelte még a taksális városokat is Erdélyben. El is vezetett politikája azon alternatíva elé, a hol most állunk, t. i. vagy a pénzügyminiszter törvényjavaslatát kell elfogadni és ez esetben ép oly eszélytelenül, mint kegyetlenül túlterhelni a törvényhatóságok egy részét; vagy pedig bele kell nyugodnunk a pénzügyi bizottság javaslatába és e részben is még mindig meglehetősen kell tei kelnünk az ország törvényhatóságainak nagy részét; azonkivül eszélytelenül kell bonyolulttá tenni az államháztartás számvitelét; több százezer forinttal többet kell kiadni, mint a mennyit a pénzügyminiszter ur indítványozott, mely 100.000 forintokat lehetett volna megtakarítani, vagy pedig népnevelési és közegészségi czélokra fordítani. Es a mellett még azon lehetőséget sem érhettük el, hogy a városok törvénykezési költségei megtérítését törvényben kimondhattuk volna. Nem untatom a t. házat azok elősorolásávaí, a miket a pénzügyi bizottság a miniszter javaslata ellen fölhozott; nem szükség részben tovább ostromolnom a pénzügyminiszter ur javaslatát, de lehetlen, hogy a pénzügyi bizottság javaslatára egynémely megjegyzést ne tegyek. Az államháztartásnak kétségkívül egyik lényeges kelléke, hogy, a mennyire lehet, egyszerű legyen számvitele; ez nem csupán az irodák kényelmének tekintetében, hanem magára az állampénztárra is nagy fontosságú, mert az egyszerű számvitel mellett is becsempészik magukat oly hibák, melyek hordereje ezérekre rúg; így bizonyára bonyolult számvitel mellett ezek 100.000rekre fokozódhatnak. Azt pedig, hogy több százezer forinttal többet kell kiadni, mint a pénzügyminiszter ur indítványozott : a pénzügyi bizottság constatálta, s igy csak ismétlem, hogy e több 100.000 frtot inkább népnevelési és közegészségi czélokra kellett volna fordítani. Mit mondjak azonban városainkról, közmivelődésünk ezen góczpontjairól, melyek túlterhelve oly terhekkel, melyeket az idők mostohasága, illetéktelen közegek gazdálkodása rótt rajok : azon veszik észre magokat, hogy ők e törvényhozással szemben a haza mostoha gyermekei ? Nem vitatkozom azon kérdés felett: vajon mi jogos és méltányos az eddigi törvények értelmében ? vajon méltányos-e, hogy a városoknak megtéríttessenek az igazságszolgáltatási, törvénykezési költségei, és a megyékéi akként fedeztessenek, mint a pénzügyi bizottság javasolja? én csak azt constatálom, hogy az nem eszélyesség ; hogy akkor, midőn városaink köztörvényhatósági és a községi törvény értelmében, a városoknak magokat szervezniük újra berendezendők, e százados mulasztások pótolásáról gondoskodni kell, midőn meg kell állapitani nemcsak a tisztviselők számát, képesitvényeit, hanem a fizetést is : hogy, mondom, ezen végzetteljes átalakulás nagy pillanatában kezeiket megkötve érezzék. Ép most kellett volua a kormánynak azon lenni, hogy anyagilag könnyebben rendelkezhessenek, s el is várom a kormánytól, hog}' azon alapon, melyet a pénzügyi bizottság munkálata folytán Tisza Kálmán képviselőtársam határozati javaslata nyújt: intézkedni fog, hogy e részben közmivelődésünk ezen fontos factorai, polgáriasodásunk előharczosai és szabadságunk garantiái, t. i. városaink, megkönnyítve érezhessék magukat a reformok nagy pillanatában. De meg vagyok arról győződve, hogy ha azon végleges törvényjavaslat be fog nyújtatni, melyet az 1870. XL1I. t. ez. ll-ik §-a elrendel: még ez sem fogja mindazon nehézségeket legyőzni, melyekkel küzdeni kell, hogyha nem szakit határozottan a nemzet értelmiségére támaszkodva, egynémely előítélettel, értem, hogy ha az anomal huszonnyolez szigetből álló Felső-Fehérmegyét, a 24%-os Torna megyét és a 28°/o-os Aranyos széket nem igyekezik — meghallgatásával az illető szomszéd törvényhatóságoknak — vagy az egyikhez, vagy a másikhoz csatolni. Valahányszor, t. ház, a területek ezen szabályozása felhozatott: ez mindig nagy visszatetszést szült politikusaink egynémely köreiben. Igaz, legnagyobb része az ellenvetéseknek, melyek a terület szabályozása ellen felhozattak : nem voltak egyebek frázisoknál, merő szóvirágoknál. Sokan Angliára hivatkoztak s mondák: ime Yorkshire és Eutlanshire közt nagyobb a különbség, mint Bihar- és Torna megye között; mások pedig annyira vetemedtek trascendentális bombastologiájokban, hogy analógiát kerestek a
