Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-361

* 361. országos ülés s egyetlen tárgy, melynek még ez együttlét alatti elintéztetése az állam pénzügyi érdekében kívánatos. Nem csinálok a dologból titkot. Minden ily müvelet a dolog természeténél fogva előkészítendő, miután minden ily üzlet a helyzet időszerű körülményeihez kénytelen alkalmazkodni és azért hosszabb bizonytalanságot nem tür el. A miről jót lehet állani, hogy keresztül vihető ma, és keresztül vihető a legközelebbi napokban: az mindig kérdéses vájjon keresztülvihető-e később? Lehet, hogy igen; de nem lehet érte jót állani. Az esélyekre nézve én legalább felelősséget magamra vállalni nem birnék. Ha a t. ház jónak, szükségesnek és helyesnek látja az általam teendő törvényjavaslathoz járulni: annak sikeres keresztülviteléről, ha az most keresztül megy, kezességet vállalhatok; de nem vállalhatnék, ha az későbben történnék. A dolog — azt hiszem — igen tisztázott, igen egyszerű; az ítélet benne, hangozzék az akár „igennel" akár „nemmel" nem sok combinatiótól függ, talán a háznak hosszasabb időzése nélkül túleshetni rajta. Irányi Dániel: T. ház! Azon nézettel, miszerint ezen ülésszak ismét elnapoltassék, nem értek egyet. Ha meggondoljuk, hogy milyen számos, fontos és sürgetős teendők várnak e törvényhozásra : lehetetlen nem óhajtani, hogy ezen kevés hátralevő hónapot minél serényebben és sikeresebben fel ne használjuk. Itt van, hogy csak néhányat is említsek a törvényjavaslatok közül, a telepitvényekről szóló törvényjavaslat. A képviselő ház arra kötelezte magát, hogy ezen tárgyat még a jelen esztendőben el fogja intézni. Itt van a hűbéri maradványok eltörléséről szóló törvényjavaslat, melyet reménylem szintén nem akar az országgyűlés a következő országgyűlésre hagyományozni. Itt van a vallásszabadság és gyakorlatáról szóló törvény, mely fájdalom, daczára annak, hogy két esztendeje tétetett le a ház asztalára, a ház többségének minisztere által, annak többsége által arra sem méltattatott, hogy az osztályokhoz utasittassék. (FelMáltások a szélső ha loldalon.Igaz! Igaz!), s hogy minő következéseket szült ezen késleltetés, ezt legújabban is a placetum kérdése bizonyítja. Nem is szólván azon türhetlen, és azon abnormis helyzetről, hogy itt vannak honfitársak, kik maguk szabad vallásos meggyőződésökben fönálló törvények által korlátolva vannak, és hogy vannak honfitársak, kik, hogy ha saját honfitársaikkal akarnak frigyre, házasságra lépni, e hazát kerülni s idegen országba jelesül Ausztriába kénytelenek menni, (Igaz! Igaz! a szélső bal oldalon.) Itt van az ipartörvény, nem emlékszem, hogy eptmlber 14. 1871. g>J mennyi ideje, hogy szintén a törvényhozás asztalára le van téve. Keresztül ment minden stádiumon, csak a tárgyalásra vár. Erre nézve ne méltóztassanak szem elől téveszteni azon körülményt, hogy bár kicsinylik is némelyek azon mozgalmat, mely május hóban a munkások^között — fájdalom — kitört, mégis ez oly jelenség, mely kívánatossá, sürgőssé teszi, hogy a törvényhozás ezen viszony rendezésével foglalkozzék, mely a munkások és a munkaadók között létezik. Lehetetlen, hogy habár csak pillanatokra is terjedő minden alkalmat föl ne használjunk a működésre, mert bár csekély legyen is szavam, de, ugy hiszem, viszhangra fog találni, ha azt mondom, hogy van azon munkás mozgalomban egy elem, mely beteges és kárhoztatásf érdemlő eszméket táplál, az t. i. mely a socialismussal vegyes eosmopolitismust vallja, mit én ugy is mint magyar ember, de ugy is mint a közgazdászatban némileg avatott kárhoztatok. (Helyeslés.) De van e munkás-mozgalomnak jogosult alapja is, mely megérdemli a törvényhozás figyelmét, s ez azon munkás osztály rendezetlen viszonya, mely osztály, nézetem szerint, nagy jövőre van hivatva. (Helyeslés.) Ott van, hogy még egyet említsek, s ez az utolsó azok közül, melyek igen fontosak és szükségességüknél fogva a törvényhozás elintézését igénylik, a választási törvény reformja. (Helyeslés.) E törvény, különösen Erdélyre nézve, oly sérelmes eredményeket szült már, hogy lehetetlen nem óhajtania a törvényhozásnak, magának a jobb oldalnak, de magának a kormánynak is, hogy az legalább részben ne módosittassék. Már most kérdem a t. házat, ha mi, a mint hallom, csak október végén vagy tán csak november végén fogunk a rendes munkához, marad-e annyi időnk, hogy elintézzük mindezen fontos elintézendőket ? Mert méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy csupán a költségvetés maga, a mint eddig tapasztaltuk, rendesen hat, sőt tán nyolcz hetet vesz igénybe. Ezzel vége lesz az évnek, és akkor nem is számítva az ünnepeket, melyek szintén közbejőneb, nem marad több mint három havi idő, mert ezen országgyűlésnek április 20-án vége szabad. Még ha több törvényjavaslatot nem terjeszt is elő a kormány, pedig meglehet, hogy terjesztend elő, — még akkor is lehetetlen lesz az, hogy a javaslatok kellő higgadtsággal megfontoltathassanak és törvény erejére emeltethessenek annál is inkább, mert van e házon kívül még egy másik tényezője is az országgyűlésnek, melyet szintén számba kell venni. Én mindezeknél fogva, bár sajnálom, hogy