Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-361

861. országos ülés szeptember 14. 1671. 83 kem sérelmem nincs, ha a kormányt támogató többség meg van elégedve azzal, hogy ő felsége és minisztériuma nem talál a kormányt támogató pártban oly egyéneket, kik a minisztérium vezetésére képesitve lennének (Derültség a baloldalon.) Azonban a mire nézve lehetetlen elhallgatnom tiltakozásomat: ez az, hogy eltérnek azon elvtől, mely szerint a korona tanácsosai azok köréből választandók, kiket a nép bizalmával megajándékozott. Parlamenti országokban igy volt és van ez mindig, hogy csak a parlamenten belül választatnak a miniszterek, nem pedig azon kivül. Miután ez a második eset, melyben nem igy történt, megvallom, hogy azt kell gondolnom, miszerint a kormány egészen felhagyott azon állással, melyet léteiének első pillanatában elfoglalt, hogy t. i. megszűnt parlamenti kormány lenni és egy uj alkotmányos formát hozott be, melynek hogy minő neve legyen, részemről nem tudom. Nem akarok ez alkalommal ez iránt semmi inditványt tenni, nem is voltam elkészülve arra, hogy ez be fog jelentetni; de nem hallgathattam el tiltakozásomat kijelenteni, arra nézve, hogy ily nagyfontosságú alkotmányos elv a kormány és fejedelem által mellőztetik. Huszár Imre: T. képviselőház! Van szerencsém bemutatni . . . Madarász József: Szót kérek! T. képviselőház! Engedelmet kérek, azt gondoltam, hogy Huszár Imre képviselőtársam is ezen tárgyhoz kivan szólni. Miután Simonyi Ernő képviselőtársam a történt kinevezés folytán a parlamentáris kormányzat és alkotmányos fogalmak iránti, — bár a többség állásából óhajtott nézeteinek adott kifejezést, lehetetlen, hogy ennek következtében én is egy pár szóval önnön alkotmányos nézeteimnek ne adjak kifejezést. (Közbekiáltások: Napirendre!) Azon tisztelt képviselő uraknak, kik napirendet szívesek közbekiáltani, bátor vagyok azt mondani, hogy a házszabályok szerint napirendet bármikor indítványozni lehet, de nem egy megkezdett szónok véleményének kijelentése előtt (Hosszas derültség.), igenis ismétlem, nem mielőtt azon képviselő, a ki felállt szólni, — ha azon szónak, hogy „szónok" kissé nevetséges szint kivannak adni (Felkiáltások: Nem adnak!), kifejezte azt, a mit kifejezni óhajtott. Kötelességemnek tartom kinyilvánítani, hogy én pedig igen örülnék rajta, ha a mostani többség és a kormány is azon alkotmányos fogalmat sajátítaná el, hogy képviselő semminemű kormányhivatalt ne viselhessen, s igy igen örülnék rajta, ha majdan, midőn ezen ház törvényt hoz az incompatibilitásra nézve, a többség azt az én véleményem hozzájárulásával és akként méltóztatnék megalkotni, hogy a képviselő sem miniszter, sem miniszteri hivatalnok ne lehessen ; (Derültség jobb felől.) az alkotmány szelleme kívánván nézetem szerint azt, hogy önmagának ellenőrzője nem lehet senki. (Derültség.) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: T. ház! Ugy tudom, hogy e házban azon tárgyak szoktak megvitattatni , melyek előbb napirendre lettek kitűzve. Ha az előttem szólott t. képviselő urak most oly tárgyak vitatásába bocsátkoznak, melyek egyátalában napirenden nincsenek, ezt magamnak csak ugy magyarázhatom meg, hogy a gőz a távollét alatt annyira meggyült a gépben, — miután a szelepek egy ideig nem működhettek, — hogy azt visszatartani már nem lehet (Élénk derültség), különben nem értem .... Móricz Pál: Nem sikerült! Andrásy Gyula gr.: . . . . — fog sikerülni odább — miként lehetséges, hogy oly tárgy, mely napirenden nincs, az egyik részről megvitattassék s a másik rész — nem lévén a tárgv napirenden — ettől elzárassék. Oly féle állitások, minőt Simonyi képv. úrtól i hallottunk, maguk magukat czáfolják meg;mintj hogy azonban elterjedt felfogás az, hogy miután ezen vagy azon állítás az újságban volt olvasható : e szerint igaznak kell lennie, mert hisz nyomtatva van, mások meg azt mondják: ez vagy az a parlamentben elmondatott és nem czáfoltatott meg, tehát szintén igaznak kell l lennie; daczára annak, hogy***" a szóban forgó kérdés napirenden nincs, kénytelennek érzem magamat, némi észrevételt tenni arra^ a mit Simonyi képviselő ur mondott. (Halljuk! halljuk!) Simonyi képviselő ur azt mondotta, hogy a jelenlegi kormány megszűnt parlanientális lenni, mivel miniszterekké olyanok is neveztettek ki, kik a parlamentnek nem tagjai. Ezen állítás a felfogás legnagyobb zavarára mutat. A parlamenti kormány ismertető jele nem az, vájjon a parlamentből vétettek-e tagjai vagy nemi Megtörténhetik* ugyanis, hogy valamely kormány minden tagja a parlamentből való, ha ez azonban anélkül, hogy a törvényhozásban többsége lenne, megmarad hivatalában, okvetlenül megszűnik — legalább fogalmaim szerint, — parlamentalis kormány lenni; ellenkezőleg lehet valamely kormány tökéletesen parlamentalis, bárha egyetleü tagja sincs a parlamentből való, mihelyt a törvényhozásban többséggel bir. Ő felsége kinevezési jogának pedig e tekintetben sem törvény, sem gyakorlat korlátokat nem szab. A mi az ország érdekét illeti, ott, hol húsz évi alkotmányszünetelés után minden téren hiány IP