Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-356

S5S orsiágos ülés janiiig 5. 1871, 37 interpellatiókban, hanem minapi felszólalásomban is megmondottam a módot egyenesei, tudniillik, hogy gondoskodjék a kormáDy oly vizsgálatról, mely elfogulatlan és meghamisithatlan. Ha a miniszter ilyen elfogulatlan és meghamisithatlan bizottmányt a házból, vagy nem bánom én akár honnan, pártkülönbség nélkül, összealakitett volna, akkor nem lett volna szükség elmondani a másik alternatívát, mert az akkor önként következett volna. Amint áll a dolog, én azt tartom, hogy nagyon nehéz lesz megezáfolni a hirterjesztőket, mert tulajdonkép nem egyesek terjesztik ; vegyen például a t. miniszter ur egy pár napra vagy órára ineognitót magára, menjen el az alföldre, s ott minden faluban, minden háznál fogja hallani. Hogy fogja ezeket megezáfolni és elnémítani rendelete által! Az ilyen, közegei által eszközölt vizsgálat, mely négy fal közt történik s talán ép oly eszközökkel, minőkkel él mint maga a szegedi biztosság, ama ezélra nem vezethet. Mert akkor mi lenne eredménye az ily tiszti vizsgálatnak ? kielégítő nem lehetne, és miután a miniszter ur azon alternatívát bocsátotta előre, e czélnak éppen nem fog megfelelni. Ha a miniszter ur azt vélte, hogy azon vizsgálat eredménye által engem, vagy azon képviselőtársaimat, kik előttem ezen ügyben felléptek compromittálja: abban nagyon csalatkozik, mert kezemben van a legtekintélyesebb polgároktól nem egy, hanem több levél, melyben a torturát, mint köztudomású dolgot érintik, s mely leveleket akármikor fel mutathatom eredetiben. Ami pedig engem illet, én azoknak, kiknek becsületességéről meg vagyok győződve, kikről tudom, hogy amit tesznek, nem teszik pénzért, vagy más valami személyi érdekért: mindig hinni fogok, s nekem ez elég alapos okom arra, miszerint ez iránt kérdést intézzek a kormányhoz. Miniszter ur azt is nyilatkoztatta, miszerint Ráday gróf nem ismer semmiféle Molnár nevű ügynököt. Én csak azt hozom fel itt, hogy nemcsak szóval hallottam, de írásban is százszor olvastam ezen nevet, és Torontál megyében is eléggé ismerik. Annál sajnosabb dolog tehát, hogy a teljhatalmú királyi biztosság, mely teljhatalommal intézkedik, még közegeit sem ismeri, még azt sem tudja, hogy intézkedései ki által gyakoroltatnak. — Hogyan tudhatná, hogy mi módon hajtatnak végre, mikor azt sem tudja, hogy ki által? Tehát a miniszter ur válaszának ezen része engem nem hogy megnyugtatott, hanem inkább nyugtalanított. Yégre: én nem szorítkoztam interpellatiombau csupán ez egy esetre, nem is egy esetből indultam ki, hanem világosan hivatkoztam a múlt napi tárgyalások alkalmával idézett esetekre, és ugyanazért, ámbár a miniszter ur feleletében ugy látszik csak egyetlenegy, tudniillik az utolsó esetre szorítkozik : remélem, hogy nem fog ezen egy esetnek megvizsgálásával megelégedni, hanem ki fogja figyelmét terjeszteni valamennyi itt előhozott esetekre, és pedig nemcsak a Torontál megyei, hanem a szegedi eljárásra is, s azon mindenféle eszközökre is, melyek többször fel voltak hozva és érintve, a melyekkel gróf Ráday közegei ott állítólag élni szoktak. Elvárom a miniszter úrtól, hogy ez iránt is el fogja rendelni a vizsgálatot, mert különben a vizsgálat csak igen hiányos lehetne. Ismétlem tehát, valamint a miniszter ur intézkedései átalánosságban kielégítettek, ugy specialiter az előadott irányban nyilatkozata és intézkedései nem elégítettek ki: nem elégítettek ki nemcsak személyi nézeteimet illetőleg, hanem a közvélemény tekintetéből és az ország valóságos érdekeinek tekintetéből sem. Mindazáltal azt hiszem, hogy a miniszter ur figyelembe fogja venni jelen észrevételeimet és azok iránt is fog intézkedni; ugyanazért nem akarom akadályozni szavazatom által azt, hogy ha a t. háznak ugy fog tetszeni, a miniszter ur feleletét minden kifogás nélkül tudomásul vegye. Elnök: Tudomásul veszi a ház a miniszter ur nyilatkozatát ? < Tudomásul veszszuk !j Tehát tudomásul vétetett. Simonyi Ernő: T. ház! A jegybank ügyben kiküldött országos bizottságnak egyik tagja nem levén szerencsés a bizottság többi tagjaival egy véleményben lehetni: bátor vagyok annak külön véleményét benyújtani, kérvén a házat, méltóztassék kinyomatása iránt intézkedni. Elnök: Ki fog nyomatni. Dietrich Ignácz: T. ház! Miután még május 26-án intéztem egy interpellatiot az őszszes minisztériumhoz, valóban elvártam, hogy a legközelebbi napokban feleletet fogok arra kapni, azonban ez mindeddig nem történt. Aki interpellatiomat figyelemmel olvasta, felfogta, hogy nekem Jajdonképen nem személylyel van dolgom, hanem elv forog kérdésben. Bármiként intézkedett legyen azóta a minisztérium az illető személynek ügyében : igen kívánnám, hogy a minisztérium feleletével alkalmat nyújtana arra, hogy az elvről is lehetne szólani, azért tehát bátorkodom egy interpellatiot adni be azon kéréssel, hogy méltóztatnék a minisztérium, ha nem is a május 26-án tett interpellatiora, legalább erre a legközelebbi ülésben feleletet adni, nehogy kénytelen legyek egy másik interpellatioban talán szándékomon kivül a minisztériumot fájdalmasan érinteni.