Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-385

ggg 885. országos ülés november 21. 1871 gyok felszólalni, mert ugy látszik, hogy a t. képviselő urak némelyike ezen ipartársulatokról — nem tudom, tévedésből-e — különböző fogal­makat táplál. Azelőtt Almásy Sándor t. képvi­selő ur folytonosan vállalatokról beszélt, most pedig Simonyi Ernő képviselő ur ismételve azt han­goztatja, hogy ha többen egyesülnek bizonyos czélok előmozdítására, és közkereseti társulatot alakítanak : beszél tehát ismét vállalatokról, mal­mokról stb. Hisz ezekről nincsen szó ; méltóz­tassék megolvasni a 76. §-t, hol az mondatik, hogy — „ugyanazon, vagy különböző ipart egy vagy több községben önállóan gyakorló iparosok , közös érdekeik előmozdítása végett, ipartársula­tokká egyesülhetnek," tehát nem közkereseti tár­sulatról, nem arról van szó, hogy ha például több asztalos összeáll, hogy egy raktárt alakít­son ; ez nem tartozik e §. alá. Itt tehát nem közkereseti társulatokról van szó : hanem inkább humanisticus, a maguk közös érdekeit előmoz­dító, békéltető s hasonló czélból alakult társu­latokról. Ily czélokra alakulnak az ipartársula­tok, de nem közkereset czéljából. Az természe­tes, hogy ha valaki részvényvállalatot akar ala­pítani, onnan ki lehet rekeszteni egyet-mást; mivel tehát itt nem ily vállalatokról van szó, tehát a t. képviselő ur okoskodása nélkülözi az alapot. Stanesku Imre: T. ház! Ugyanezen módositványt akartam tenni, de miután Simonyi Ernő t. képviselőtársam megelőzött, csak annak indokolására szorítkozom. Jelen törvényjavaslat­nak alapja, mind lényegileg, mind formailag az iparszabadság — vagy legalább annak kellene lennie. A 76-ik §-ban az mondatik, hogy „gya­korló iparosok: közös érdekeik előmozdítása vé­gett: ipartársulatokká egyesülhetnek", tehát ez azon egyének szabad akaratából foly ki; a 79-ik §. első bekezdése szintén a szabad akarat kifolyása, mondván, hogy az ipartársulatba való belépésre egy iparos sem kényszeríthető. Már pedig a logikai menetrend szerint, ha az egyik társulatból kilépőnek megengedtetik, hogy egy második vagy harmadik társulatba lépjen : azt különös lenne ráerőszakolni bizonyos társulatra, hogy köteles legyeu bizonyos tagot, érdeke ellenére is, bevenni. A gyakorlati életben előfordulhat oly eset, hogy nagyobb városban ugyanazonnemü több ipartársulat alakulván, találkozik valaki, ki az egyikből kilép, a másikba, majd ismét a harma­dikba belép, és igy gáncsul szolgál a többinek, már most, hogy az ily egyént akarata ellenére köteleztessék az ipartársulat bevenni: ez nem egyezik meg a logikai renddel. Ennek következ­tében ajánlom Simonyi Ernő elleninditványát. Deáky Lajos: T. ház! Ha a szabad­ipar eszméjénél fogva egy iparostól sem akarja e törvényjavaslat megtagadni az ipartársulatba való bevételt, sőt ezen §. kimondja, hogy oly iparostól, ki az ipartársulat alapszabályai és fel­tételeinek eleget kivan tenni és tud is tenni: meg nem tagadtathatik a belépés : akkor meg nem foghatom: miért gátoltatik a kilépni aka­rónak kilépése. A második alineában az monda­tik : „A kilépő tag a társulati kapcsolatból folyó javadalmakra és társulati vagyonra igényt nem tarthat." Ha már azon eset fordul elő, hogy például egy ipartársulat egy nagyszerű házat, illetőleg árulószint épit, vagy az az iránti jogot vásárolta meg, hogy egyik tagja a társulatnak ne léphessen ki ugy, hogy árulóhelyét megtartsa vagy pénze visszafizettessék, hanem a törvény­i hozás kimondja, hogy ezen vagyonra igényt nem tarthat: az az önálló ipar ós magántulajdon szentsége ellen elkövetett igazságtalanság lenne. Én ezt helyesnek annyival inkább nem találom, mert ezen mesteremberek otthon és más piaezo­kon egy csoportban szoktak és szeretnek árulni, következőleg a mint a kilépők a javadalom- s va­gyon- igényektől eltiltatnak, eltiltatnak az ott való árulástól s élelmök keresésétől is: annál­fogva a második alinea kihagyását indítvá­nyozom. Máttyus Arisztid : T. ház! Megval­lom, hogy részemről különös véletlennek kell tu­I lajdonitnom, hogy Simonyi Ernő képviselőtár­j samnak előadásaiban, különösen a 77-ik §. ellen j emelt érveléseiben vörös fonálként vonul végig az ipartársulatok czélja és hatáskörének fel nem | ismerése. Én nagyon óhajtottam volna, hogy mi­dőn az egész fejezet részletes kivitelének meg­! állapításáról van szó, egyezzünk meg legelébb az I alapgondolatok iránt, hogy mi czélra alakítunk ipartársulatokat. Előttem annyival kevésbbé nincs kétség az ipartársulatok czélja és hatáskörére nézve, mert a 76. §. első bekezdése meglehetős világos meg­határozást ad egy részről a czélra nézve, más részről pedig az ipartársulat hatáskörére nézve elég biztos támasztékot nyújt. Nem is szólaltam volna fel e kérdésben, mert e felfogásomat a mi­niszter ur eléggé megmagyarázta; azonban Si­monyi Ernő t. képviselő urnák egy erős állítása maradt megezáfolás nélkül, melyet szó nélkül hagyni nem szeretnék. 0 t. i. azt mondta, hogy épen az, hogy mindenki bizonyos feltételek alatt beléphet az ipartársulatba, ezen ipartársulatok­nak a czéhek jellegét fogja adni; mert, ugy mond, a czéhek is bevettek mindenkit bizonyos feltételek alatt, tehát az analógia, fönnáll a czéhek eddigi viszonyai és az ipartársulatok jövő helyzete közt.

Next

/
Thumbnails
Contents