Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-355

24 355. országos ülés junins 3. 1871. En t. ház — ugy hiszem azt szükségtelen mondanom — nem helyeslem és nem helyeseltem soha a párisi községnek sem tanait, sem annál kevésbbé pedig eljárását; nem helyeslem sem a mennyiben az államalakitás, sem a mennyibeu a munkáskérdés rendezését illették. A mi pedig s különösen az utóbbi napok borzasztó tetteit illeti: azoktól ugy is mint a franczia nemzet, ugy is mint a szabadság, ugy is mint a eivilisatio barátja iszonynyal fordultam el. Azonban, midőn ily szigorú ítéletet, mely ugy hiszem, mind a mellett nem igazságtalan, mondok azon iszonyatosságokra, melyeknek Francziaország fővárosa színhelye volt: lehetetlen, hogy összetéveszszem a gyilkosokkal, a gyujtogatókkal azokat, a kik egy, bár hibás, de politikai meggyőződésben gyökerezett eszmének voltak emberei, (Jobbról zaj. Halljuk!) s mig azokat egyátalában nem szándékom legkevésbbé is pártolni, kell, hogy kijelentsem, miszerint ezeket, a kik t. i. csak politikai vétséget követtek el, a közönséges gonosztévőkkel összetéveszteni nem szabad. S annálfogva reménylem, hogy a magyar kormány is az angol példájára különbséget fog tenni azon egyének között, a kiket közönséges gonosz tettek terhelnek, és azok közt, a kik politikai vétkeseknek vagy bűnösöknek nevezhetők csak. Midőn ezen reményemet kifejezem, egyúttal kijelentem, miszerint meg vagyok győződve, hogy maga a versaillesi kormány idővel köszönettel fog tartozni a semleges államoknak azért, hogy megkímélték őt az alkalomtól, hogy szükségtelenül politikai ellenfeleinek vérét ontsa. Ezeknek elmondása után szabadságot veszek magamnak arra, magát az interpellatiót felolvasni, (olvassa): Interpellatió az összes minisztériumhoz. A hírlapok tudósításai szerint a franczia külügyminiszter a többi államok kormányai között Magyarország és Ausztria közös külügyminiszterét is megkereste aziránt, hogy ha az utolsó párisi fölkelésben részt vett egyének a két állam területére lépnének, azok a franczia kormánynak- kiszolgáltassanak. Hozzá teszik ugyan azon lapok, hogy a közös külügyminiszter ezen megkeresést a magyar és osztrák minisztériumoknak küldte át határozás s illetőleg intézkedés végett. Ennélfogva azt kérdem a t. kormánytól: 1. Vette-e az emiitett megkeresést, és ha igen, mit határozott vagy szándékozik határozni ez ügyben ? 2. Akarja-e biztosítani a képviselőházat, hogy mig egyrészt a közönséges gonosztevők kiszolgáltatását, ha eziránt külön-külön s a kellő próbák kíséretében felszólittatik, nem fogja megtagadni ; másrészt a politikai menekülőkre nézve a népjog szentesitette menedékjogot sértetlenül fenn fogja tartani. {Helyeslés a szélső hal felől.) Kérem ezt az összes minisztériumhoz utasítani. Elnök: Oda íog áttétetni. Simonyi Ernő: T. ház! Az országgy ülés jelen idénye már igen rövid ideig tartván, egy igen fontos kérdésre vagyok bátor a t. ház figyelmét felhivni, a mire nézve talán igen jó lesz, hogy ha bizonyos felvilágosítást nyerünk, mielőtt az országgyűlés hosszabb szünetelésre szétmegy, mert a kérdés oly természetű, mely az országban a békét és rendet könnyen megzavarhatja. Ertem t. i. azon mozgalmat, a mely egy idő óta a katholikus egyházban létezik. Méltóztatnak igen jól tudni, hogy a múlt évben {Halljuk !) egy Rómában tartott eoneilium a régi katholikus vallást megváltoztatta. Én t. ház, nem szándékozom azt kérdés alá venni, hogy mindenkinek azt szabad hinni, a mi neki tetszik, hanem azt is kétségtelennek tartom, hogy egy országban mindenki a fennálló törvényeket tiszteletben tartani, azoknak engedelmeskedni tartozik. En nem tudom, való-e azon állítás, mely majdnem minden hírlapot körülbelül két hete bejárta, és senki által ellenmondásra nem talált, s mely szerint a magyar püspökök egyike a miniszter előtt egyenesen kijelentette volna azt, hogy daczára az úgynevezett jus placetumnak ő a pápai infallibilitási bullát kihirdette egyházmegyéjében. A kormány részéről a vallás és közoktatási miniszter ur itt kijelentette, hogy ezen jus placetit fenn akarja tartani, mely törvényben ugyan nincs, hanem százados gyakorlás által törvényesíttetett, mindenkor gyakoroltatott királyaink által a nélkül, hogy a nemzet valaha tiltakozott volna ellene, s igy igen természetesen egyike azon jus consvetudinariumoknak, melyek hazánkban valóságos törvényes erővel birnak. Ha már most van valaki hivatva törvény iránti tiszteletet tanúsítani, az bizonyosan azon ember, kire bízva van a nép oktatása, a nép vezetése, a népnek vallásban és erkölcsiségben való tanítása. En tisztelt ház, azt hiszem, ha igaz az, a mi mondatik, hogy tudva és ismerve a jus placetit, mégis szándékosan kihirdettetett, a kihirdetésre adott engedelem nélkül hirdettetett ki a pápai bulla; azt hiszem, ez oly tiszteletlenség a törvény iránt, hogy ily embernek kezébe egy egyházmegye kormányzatát bizni nem lehet; (Élénk helyeslés.) ha egyszersmind nem akarjuk azt mondani, hogy mi az országban a néptől törvény iránti engedelmességet és tiszteletet egyátalában nem kívánunk. Remélem, hogy interpellatiómra az elnapolás előtt fogok választ kapni, hogy az országban tisztában legyen a közvélemény e tárgyban, mert láttuk néhány nap előtt, hogy Pozsonyban csend-