Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-377

377. országos ülés november 9. 1871. 261 Valakit a bérlett területen puskával s az azt feleli, hogy vadmacskát keres. (Derültség.) Én tehát kérem a t. házat: méltóztassék a szerkezetet megtartani. (Helyeslés.) Vay Béla báró: Semmiféle módositványra nincs szerintem szükség, mert azon eset, mit Simonyi képviselőtársam előhozott, hogy ha épen egy nyájra üt egy farkas vagy egy medve: nem tesz módositványt szükségessé. Mert ki fogja lelőni ? Lelőheti a pásztor. Tehát az általa szándékolt módositványnyal sem lenne segítve a dolgon, mert a pásztornak a szerint sem volna szabad. Ha valósággal az illetőnek nyája veszedelemben van: bizonyosan mindig szabad lesz a kártékony állatot lelőni, nem tiltja ezt sem a vadászattulajdonos, sem a bérlő. Nehrebeczky Sándor: Ha az a ezélja e szerkezetnek, hogy a kártékony állatok kiirtassanak: akkor e ezélhoz közelebb áll Simonyi báró szövege, mely az illető birtokost akkor is felhatalmazza, ha a birtok haszonbérbe van adva. Én részemről Simonyi módositványát elfogadom. Majláth István jegyző (olvassa Simonyi Lajos b. módositványát). E §. megtoldandó következő szavakkal: azon esetben is, ha a vadászat^ bérbe volna adva. Ürményi Miksa központi előadó: En tagadni vagyok kénytelen azt, hogy e módositvány ugyanazt tartalmazná, mi a szerkezetben áll. Hozzá illeszthető, de itt nemcsak az az egy szempont áll, mit Nehrebeczky képviselőtársam állított, hogy a szerkezetnek ezélja a kártékony állatok pusztítása. Egyik ezélja igen is az; de nem ezélja azon helyes intézkedéseket, melyeket az előbbi szakaszban hoztunk; megdönteni: nem ezélja az, hogy egy vadászati területen kétféle ember is gyakoroljon vadászatot, s egyik azt mondhassa, hogy ő kártékony állatokat pusztít. Elnök: A kik elfogadják a szerkezetet s Simonyi Lajos b. módositványát, méltóztassanak felkelni. (Megtörténik). A többség elfogadja. Jámbor Pál jegyző (olvassa a 26-dik szakaszt). E szakaszhoz egy módositvány adatott be Szalay Sándor képviselő úrtól. „Módositvány a 26-ik szakaszhoz : A „házi macskák" szó után tétessék „kóbor ebek." Szalay Sándor : T. ház ! Gyakran megtörténik, hogy a községekből kiköltözött egyének ebei hátramaradnak. Ezek senki által nem tápláltatván ; kénytelenek a határban kóborolni s épen a vadakat pusztítják. Nem akarom ibt a páeztorebeket vagy háziebeket érteni, csupán azokat, melyek minden gazda nélkül kóborolnak a mezőkön. Óhajtanám: hogy méltóztatnának igy elfogadni: „házi macskákat és kóbor ebeket." (Helyeslés.) Elnök : Elfogadja a tisztelt ház a szerkezetet ezen módosítassál. (Elfogadjuk.) El van fogadva. Majláth István jegyző (olvassa a 27. %-t). Perczel István: A 27. szakaszra bátor vagyok észrevételt tenni, itt t. i. az mondatik: hogy hivatalbóli vadászat többé nem fog tartatni. Én pedig azt mondom, hogy kell tartani; mert vannak vidékek, hol a ragadozó állatok igen nagy számmal léteznek, a hol a terület kiterjedése oly nagy, hogy egyes ember nem is képes kellő sikerrel vadászatot tartani, és a hol csakugyan hivatalból kell vadászatot tartani, így a felső vidéken Máramaros megyében, hol 30, 40 darabonként csatangolnak a medvék : ki fog ott vadászatot tartani, hogy azok az illető lakosságnak kárt ne tegyenek ; ott csak ugyan hivatalból kell vadászatot tartani, ennélfogva ezen szakasz kihagyását indítványozom. Halász Boldizsár: T. ház ! Mi, kik a régibb korból való vadászok vagyunk: nagyon jól emlékezünk a hivatalból tartott vadászatokra. Ha szerettünk volna egyszer vadászatot tartani, elmentünk a főszolgabíróhoz, hogy nekünk egy kis mulatságot szerezzen s ez ki is rendelt 5—6 száz embert sub titulo „farkas vadászat". De a mostani korszakban van-e joga a szolgabírónak, az alispánnak hajtókát kirendelni ? Az 1836-diki törvényeinkben van ugyan, hogy minden egész telekből 3 napi vadászatra tartozik megjelenni egy ember. De ezen idők elmultak. S most ki fogja fizetni ezen embereket; mert oda most már csak napszámosokat lehet alkalmazni. De különben is gondoskodva már arról, a mennyiben a kártékony vadakat mindenütt és mindenkinek szabad elpusztítania. Tegyük azon esetet, hogy annyira elszaporodtak ezen kártékony állatok, mint t. barátom mondja : akkor tessék a vidéknek minden hivatalos felszólítás nélkül saját érdekükben kimenni, napszámosokat fogadni, ha szükségét látja, és akkor a czél el lesz érve ; de az embereket erre nem lehet kényszeríteni; saját érdekükben megtehetik, és meg is fogják tenni. Ennélfogva szükségesnek tartom ezen szakasz megtartását: nehogy hivatalos visszaélések történjenek. Jankovich Miklós: Én azon kellemetlen helyzetben vagyok, hogy egyik előttem szóló képviselő ur véleményében sem osztozhatom, részben pedig mindegyiknek igazat adok; de azt, mit ők kifejtettek: egész kiterjedésében nem pártolhatom. Tökéletesen igaza van Perczel képvi-