Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-377

244 377. országos ülés november 9. 1871. egyesittessenek. Ervem, melynél fogva a módositványt pártolom, röviden a következő: Megengedem, hogy az némileg ellenkezik a törvénynek első szakát átlengő szellemmel; de elvem az, hogy a tulajdonosok jogait mód nélkül csorbítani nem kell, kivált hazánkban, hol a vadászat a lakosság egyik kedvencz foglalkozását képezi: azt mód nélkül korlátolni nem akarom. Belátom, hogy a vadászati jog oly szabályozása szükséges, mely némileg előmozdítja a vadtenyésztést; de hogy az 50 vagy 60 holdat bíró honpolgárt megakadályozzuk abban, hogy a szomszédságban levő szintén annyi földbirtokkal biró egyénnel egyesülve ne képezhessen magának vadászati területet, a hol azt tán űzte eddig is, hanem kénytelenittessék azt feladni a község határozata folytán: ezt részemről a vadászati jog mód nélküli korlátozásának tekinteném, mert az illető nem lesz képes haszonbérbe adni azon nagy területet. En ennélfogva, mint a második szakasznak uj intézkedését ajánlom felvétetni Perczel István képviselő ur módositványát. (Helyeslés.) Halász Boldizsár: T. ház! Ezen pont az, mely a törvényjavaslatban a legaristocratisabb büzü (Derültség), s azon ürügy alatt van bevezetve, mintha ez által a kis birtokosoknak jövedelmet akarna a törvényhozás biztosítani, igen helyesen monda tisztelt barátom Perczel István: ne gyámkodjunk a kisebb birtokosok fölött, majd eltalálják ők azt, hogy a vadászati jogból hogyan csináljanak maguknak jövedelmet. E szempontból fogom én föl a kérdést, t. ház, és örülök, hogy az igen tisztelt igazságügyminiszter ur már tegnap kijelentette, hogy ezen erőszakot a kis birtokosokon nem akarja elkövetni. (Derültség.) Csak ez által lesz ezen törvény tűrhető s nem fog oly nagy visszatetszést előidézni, mint különben előidézett volna. En Hoffmann Pál képviselő úrral ellenkezőleg azt hiszem, hogy Perczel István módositványa épen ide tartozik, csakhogy neki azt kellett volna mondani, hogy miután ő a szerkezet "mellett van : oda teszi ezen módosítást némi enyhítő szerül; de miután én egészen másként akarom a 3-dik §-t szövegeztetni, azt hiszem, hogy ide tartozik. Nevezetesen én megkülönböztetem a pusztai birtokot a községi birtoktól és habár a községi törvények szerint mindennek, tehát a pusztának is valamely községhez kell tartozni: még sem akarnám azt, hogy egy önálló pusztai birtokra nézve, mely 50 vagy 100 hold lehet, és a községi törvények szerint egy községhez tartozik, a község döntsön azon kérdés fölött, mikép gyakorolja a tulajdonos a vadászati jogot. A mi magát a községet illeti, én — igen természetes —a községi törvénynek nyakát szegni nem akarom, minden a községet illető jogok felett maga a község határoz. Én tehát minden további hosszas indokolás nélkül bátor leszek ezen 3-ik §. helyett a következő módosítást ajánlani: a 2-ik §. alá nem tartozó ingatlanokon a vadászati jognak mikénti használata iránt az egy határbeli pusztai birtokosok önállóan, valamint a községek is, a községek szervezetéről szóló törvény értelmében intézkednek. (Helyeslés bal felől.) Ezen módosításra vonatkozólag valaki barátságosan, ugy négy szem közt, azon észrevételt tette, hogy az beleütközik a községi törvénybe. Nem ütközik a községi törvénybe, mert az csak oly kivétel lesz — hiszen a törvényt a törvény ismét módosíthatja — mely megakadályozza azt, hogy valakinek joga felett mások intézkedjenek. Méltóztassanak megengedni, régi Nimród létemre (Derültség.) nekem is roszul esnék, ha vadászati jogomról mások intézkednének; valamint azt sem igényelném magamnak például, hogy azon pusztai birtokosok jogai fölött intézkedhessem. Ezen okból ajánlom módosításomat elfogadás végett. Majláth István jegyző (olvassa a módosítást.) A központi bizottság szövegezése szerinti vadászati törvényjavaslat 3-ik §-a helyett a következő szerkezetet ajánlom: „3-ik §. A 2-ik §. alá nem tartozó ingatlanokon a vadászati jognak mikénti használata iránt az egy határbeli pusztai birtokosok önállóan, valamint a községek is, a községek szervezetéről szóló törvény értelmében intézkednek." (Elfogadjuk!) Simonyi Lajos b. : T. ház! A tegnapi napon méltóztatott elhatározni azt, hogy azok, kik 100 holdnál kevesebbet bírnak: vadászati jogukról szabadon nem rendelkezhetnek; ennek következtében mindenesetre kell valamiként gondoskodni arról, hogy ki fog tehát ezen jogról határozni, vagy ki fog ezen vadászati jog gyakorlata fölött intézkedni ? Én azt, mi a 3-ik §-ban mondatik, hogy t. i. az ily kisebb birtok mindenkor haszonbérbe adandó: fölösleges megszorításnak tartom. Én tehát azon birtokokat, melyek a 2. §. alá nem tartoznak, a község szabad rendelkezése alá akarom bocsátani, hogy a község szabadon rendelkezzék, hogy miként fogja ott a vadászati jogot gyakorolni, hogy haszonbérbe adja-e vagy sem? Ennek következtében én a 3-ik §-t a kép módosítanám, hogy a község határozzon a 2-ik §. alá nem tartozó ingatlanokon a vadászati jog mikénti használata fölött. Eképen ki lenne kerülve az, hogy a vadászati jog mindig haszonbérbe adassék és meghagyatnék a köz-