Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-376

234 876. országos ülés november 8. 1871. mintegy utasítást akarnak adni a kiküldetni kí­vánt bizottságnak. Ez, practiee tekintve, lehe­tetlen. Azt a bizottságot a t. többség fogja ki­küldeni és bizonyosan utasítás nélkül, tehát kö­rülbelül ismét ezen törvényjavaslat jön a ház asztalára. A mi egyébiránt azt illeti, épen ugy elkés­tek e határozati javaslattal t. elvbarátaim, mint elkésett t. Simonyi Ernő; mert midőn arról volt szó, tárgyaljuk-e vagy nem: akkor lett volna helyén erről szólni. A mi már most azon indokolást illeti, a mit Simonyi Ernő hoz fel, valóban bámulnom kell, hogy engemet is oda számit azon úrfiak közé, mert én is sürgetem (Derültség), kik e tör­vényjavaslatot csak azért sürgetik, mert maguk­nak és uríitársaiknak nagyobb vadászati kényel­met akarnak szerezni. Tisztázzuk a dolgot. Midőn én ezen tör­vényjavaslatot először szorgalmaztam: két halál­esetet hoztam fel, mely a pestmegyei ujfalusi pusz­tán abból támadt, hogy a nép a vadászati törvényt nem respeetálja, mely azt mondja, hogy a földesúr­nak szabad volt úrbéresek földjén vadászni, mert a 32-ki törvény megengedi, hogy tilalmazza. Ezen állapotot akarják önök továbbra is fen­tartani'? (Helyeslés.) A mi egyébiránt Simonyi Ernő t. képvi­selő urnák azon indokát illeti, hogy ez — tudja Isten — az ó-világba való törvény: erre azt mondom, hogy hisz itt az enyém! (Nagy derült­ség.) ón most adtam be ezen évben ; de azt az én t. képviselőtársam keresztül ugrotta. Talán azt hiszi, hogy az sem eléggé szabadelvű. Mél­tóztassék bizonyos pontokban még szabad el­vübbet módositani. De kérem ezen három év óta feltámadásra váró törvény irányában azt mon­dani, hogy nem volt elég idő a eombinálásra : lehetetlen. Hiszen oly elvek forognak itt fenn, hogy még akkor is, ha nem volna semmi tör­vényjavaslat: elvégezhetnők 24 óra alatt. íme az igazságügyér nem fogadja el a né­zetünk szerint szabadelvű jogelvet, hogy 100 hol­don alóli birtok is birtok, a mennyiben az arány­lag épen ugy fizet adót, mint a 10,000 hold ép ugy legyen meg ugyanazon vadászati joga. Elég baj az, hogy az illető a tiz holdon nem agarász­hat (Derültség.) ugy, mint a nagy ur; te­hát ne irigyeljék tőle. Ez azonban már a rész­letekre tartozik s én határozottan a tárgyalásra szavazok. (Helyeslés. Tárgyaljuk!) Vidliczkay József: T. ház! Azon ok­nál fogva szólalok fel, mert nézetem szerint az eszmék még nem tisztultak meg e tárgyban. A tisztelt igazságügyminiszter ur azt mél­tóztatott felhozni a javaslatnak védelmére, hogy az a vadászati jognak mindenki részére való biztosítását ezélozza. Méltóztassék megbocsátani igen tisztelt igazságügyminiszter, de én Magyar­országon valami önálló vadászati jogot nem is­merek. Ez én szerintem téveszme. Önálló vadászati jogról és annak biztosítá­sáról szó lehet ott, a hol a vadászat regale. Ilyen viszonyok vannak Sweiczban, legalább annak némely cantonaiban. Ott a vadászati jog biztosításáról beszélni — nézetem szerint — bir értelemmel; de olyan viszonyok közt, mint a milyenek nálunk vannak, s melyeknek fentar­kívánom, óhajtom: — nem. Nálunk a vadászati jog folyománya a tu­lajdonjognak és biztosítani kell, nem a vadászati jogot ; hanem biztosítani kell a tulajdonjogot vagyis alkalmazni kell a tulajdonjog körüli esz­méket, szemben a vadászati joggal. Es ebből indulva ki, t. képviselőház, engem nem elégíthet ki a központi bizottság, illetőleg a kormány ja­vaslata, mert az nem a tulajdonjogot alkalmazza a földbirtokra, hanem feladatul tűzi ki magának a vadászati jognak formulázását. Ez nem hogy biztosítaná a vadászati jogot, mint folyományát a tulajdonjognak, hanem elveszi azt a kisebb birtokostól. Nagyon méltóztatott t. igazságügyminiszter urnák tévedni, midőn azt mondja, ; hogy a kisebb birtokosnak is kívánja biztositani vadászati jogát. Nem értem, miként történhetnék az akkor, mikor az tőle egyenesen elvétetik és haszonbérbe adatik. Azt méltóztatott mondani a t. igazság­ügyminiszter ur, hogy azt a dolog termé­szete hozza magával és méltóztatott hivatkozni a gazdasági viszonyokra a kisebb birtokosoknál. Megengedem, hogy ily viszonyok létrejön­nek, de nem a törvény által: hanem önkényt behozva az illető kisebb birtokosok által. Bátor vagyok felhívni az igazságügyér ur figyelmét arra, hogy a mi tagadhatlan, vannak Magyaror­szágban oly községek, melyek már tagositott ál­lapotban vannak, a hol tehát semmiféle calea­turák nem léteznek, mert ilyennemű szabályo­zást kívántak az illetők és ilynemű hozatott be. Én tehát, t. ház, ismétlem, amit beszédem elején megjegyeztem, itt van a legnagyobb esz­mezavar, hogy önök, különösen a túlsó oldalon, beszélnek a vadászati jog biztosításáról. Nem er­ről kell beszélni, hanem a tulajdonjog alkalma­zásáról a földbirtokra. És miután ez eszme­zavar végigvonul az egész törvényjavaslaton, s részemről kénytelen levén még megjegyezni, hogy mint már emlitém, az eszmék köztünk e tárgy körül még nem tisztultak egészen : nem tehetek jobbat jelen pillanatban, mintha pártolom Szom­jas József határozati javaslatát, mely e dolog jobb megérlelését ezélozza. Legyen szabad fel-

Next

/
Thumbnails
Contents