Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-376

37C. országos ülés november 8. 1871. 231 Ha én az én földemen, bármi kicsiny legyen is az, nem gyakorolhatom azon jogot, melyet a nagyobb föld birtokosa gyakorol a magáén: akkor az én földemnek nincs meg azon becse, mint a nagyobb birtoknak. Tehát ez neveli az egyik jószágnak az értekét, mig a másikét csökkenti. Ez épen olyan, mint a hogy önök különbséget tettek a birtokos ember közt, és a kis birtokos közt s annak mint polgárnak más jogot adattak, emennek jogait ismét csorbitották és korlátolták: itt is ugyanazon szellem dictálta e törvényjavaslatot. S épen azért, mert ezen törvényjavaslatnak minden paragraphusán ezen szellem vonul végig, ezen reactionárius, ezen igazságtalan, ezen méltánytalan szellem, mely néhánynak kényelmére, sőt nem is, hanem csak mulatságára akarja a honpolgárok jogait, s a nagy elveket csorbítani: épen azért én a részletekbe nem is bocsátkozhatom, mert minden §-nál ugyanezt kellene mondanom, hanem miután én sem kívánom, hogy örökre elodáztassék e törvényjavaslat, helyeslem azon nézetet, hogy miután sem a kormány, sem a központi bizottság nem tudott a háznak kielégítő törvényjavaslatot adni, ha már épen szükségesnek látják, hogy most kell vadászati jog fölött határozni, bár én ezt szükségesnek nem látom, sőt nagy hibának tartom azt, — de ha már épen kell: küldessék ki azon bizottság, melyet Szomjas képviselő társam indítványozott, s az a kor igényeihez mért elveken, az igazság egyenlőség elvein készítsen egy más törvényjavaslatot, és vegye különösen tekintetbe az előbb létezett törvényjavaslatokat is, s azokból alkosson egy oly törvényjavaslatot, mely nem ad előjogor senkinek, nem korlátolja senki jogait. Hanem, mint mondom, t. ház! én oly ellenvetésnek tartom azt, hogy ezen törvényjavaslat nem ezen országgyűlésnek nyújtatott be, hogy én egyebet ennél felhozni szükségesnek nem is tartok, s azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslat, mely a múlt országgyűlés alkalmával adatott be: ezen országgyűlés által nem is tárgyaltathatik. En ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot egyszerűen visszavetni. (Éljenzés balról.) Bittó István igazságiigyminiszter: T. ház ! Engedje meg a t. ház, hogy Simonyi t. képviselő ur felszólalása következtében nem annyira a dolog érdemére, mint azokra, mik arra nézve felhozattak, hogyan került ezen törvényjavaslat most a ház asztalára: némelyeket megjegyezhessek. Ezen törvényjavaslat, mely hivatali elődöm által 1868-ban, tehát nem ezen országgyűlésnek adatott be, 1869. nov. 22-én tárgyaltatott már ezen országgyűlés központi bizottsága által, s ma a tárgyalás substratumát a központi bizottság jelentése képezi. Ezen körülmény, ugy hiszem, már önmagában megfelel a t. képviselő urnák azon felszólalására, hogy ez ma tárgyalás alá nem is vétethetik, mert nem ezen országgyűlésnek adatott be. Igen is, a házszabályok értelmében tárgyalható, mert ezen országgyűlésnek osztályai s központi bizottsága tárgyalták, s azoknak jelentése van mára tárgyalásra kitűzve. Ami a t. képviselő ur előadásának azon részét illeti, hogy vannak ennél sokkal fontosabb törvények is, melyek tárgyalása sokkal sürgősebb lett volna a közérdek szempontjából: erre egyebet felelni nem akarok, csak azt, hogy ez elkésett posthumus felszólalás. Ennek ideje akkor lett volna, midőn a ház a felett határozott, hogy mi tűzessék ki napirendre. És noha ezen vád nem engem illet, hanem inkább a t. házat, mely ezen határozatot hozta: mégis kötelességemnek tartottam megjegyezni, hogy erről ma már szólani késő, hogy ez már meghaladott kérdés. Ez tehát nem az én factumom. A t. ház parancsolta, hogy ma tárgyaltassék, nekem kötelességem volt a ház határozatát megtartani. Miután a t. képviselő ur kényszeritett, hogy felszólaljak: bátor vagyok most még csak egy megjegyzésre arra, melyet több képviselőtől is hallottam, észrevételt tenni. Ezen megjegyzés az, hogy azon nagy elvet, mely ezen törvényjavaslat első szakaszában kimondatik, s mely szerint: „a vadászati jog a tulajdonjog elválaszthatlan tartozéka", ugy a központi bizottság mint a miniszteriális javaslat, melyben az szintén foglaltatik, második §-ában tökéletesen lerontja. Bátor vagyok erre nézve csak azt az egy körülményt felhozni, hogy habár a minisztérium tökéletesen osztja is az ezen 1-ső §-ban kimondott elvet s ma is azok után, miket itt hallottam, azon nézetben vagyok, bogy ezen elvet, a mennyiben keresztülvihető: a legnagyobb következetességgel kell keresztülvinni ; mégis azt mondom, hogy a 2-dik szakaszban foglalt korlátozás ezen elvet csak annyiban módosítja, mennyiben azt a dolgok természete hozza magával. (Derültség szélső bal felől.) Ez kétséget nem szenved s nem nehéz bebizonyítani, s a tisztelt képviselő urak, azt hiszem midnyájan igazat fognak adni nekem, ha méltóztatnak figyelemmel meghallgatni. Én azt állítom, hogy ha ezen korlátozás itt nem mondatnék ki: akkor igen is mindenki, kinek birtoka van, ugyanazon joggal birna, hogy t. i. birtokán vadászhat ; de ezen jog a papíron maradna és biztosítva teljességgel nem lenne* .--