Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-376

232 378. országos ülés november 8. 1871. miért? azért, mert teljességgel nem lehetne ellenőrizni azt, hogy egy másik, midőn ezen jogát gyakorolja: ne sértse az én jogomat. Teljességgel nem lehetne felügyelni arra ott, hol annyira parcellirozva vannak a birtokok, hogy egy embernek gyakran 4, 5 holdból áll az egész birtoka, s az sincs egy tagban, hanem 3, 4 határon. Hogyan lehetne fölügyelni arra, hogy ez akkor, midőn jogát gyakorolja: az én jogomat ne sértse ? Minden vadász után, ki elindul, csőszt kellene küldeni, ki felügyeljen arra, vajon azon nyulat lőtte-e az illető, mely az ő földjén, vagy pedig azt, mely a szomszéd földjén ugrott fel. Csak egy hasonlatosságot vagyok bátor idézni, ezt pedig bátor leszek idézni ismét magából az életből. Nincsen senki köztünk, ki kétségbe vonhatná azt, hogy tulajdonát mindenki szabadon használhatja. Ez oly elv, melyet sem elméletben, sem gyakorlatban kétségbe vonni nincs szándékom. S kérdem igy van-e ez a gyakorlatban, az életben ? Méltóztassék megnézni mi történik, akármily egyes községben, mely előbb úrbéri község volt, s ma teljes tulajdonjoggal ép ugy birja földjét, mint bármely más tulajdonos s teljes korlátban ura az ő földjének; kérdem, ugy használhatja-e földjét, a mint neki tetszik ? Nem! A község statutárius jogánál fogva megállapítja, hogy 3 kalkatura van, és akkor, ha például valaki luczernást akarna csinálni határában, ha csak ezen darab földjét, hol ezen luczernást akarja csinálni, nem keriti be, ezt nem teheti, mert a falu rá hajtja a csordát és legeltet rajta. Az élet ezer esetben, ugy mint itt a vadászati jognál, kineveti a logikát, s megczáfolja az elvet, mely a papíron áll; de gyakorlatilag nem vihető keresztül. S valamint itt a dolog természete korlátol minden egyes embert tulajdonjogának korlátlan használatában: ugy itt is a dolog természete korlátolja ezen elvnek keresztülvitelét. Mert kimondani lehet; de keresztülvinni az életben nem lehet, hogy a végtelenül parcellirozott kis birtokokon mindenki épen ugy korlátlanul használhassa vadászati jogát, mint például a nagyobb birtokokon. Midőn tehát a 2. §-ban a minisztérium ezen korlátozást az 1. §-ban kimondott elv ellenére fölvette: csak biztosítani akarta azon jog gyakorlatát, s már itt megvallom, osztozom azon képviselő urak nézetében, kik a 3. §-t, hol a kényszeritett bérbeadás van kimondva: elvetendőnek tartják, s azt mondják, hogy e 3. §. módosíttassák akképen, hogy a hol kevesebb birtokuk van, mint a mennyi a 2. §-ban vadászati kerületképen ki van jelölve, ott a vadászati jog gyakoroltatása felett az illető birtokosok többsége határozzon. Mihelyt ez belevétetik: azonnal teljesen helyre lesz állítva teljes érvényében azon elv, mely itt az 1. §-ban ki van mondva. Ezen módosítással mindazon okoskodások, melyek azon alapon mondattak, hogy itt a jog megsértetik az által, hogy a kényszer bérbeadás mondatik ki: meg lesznek szüntetve és fogunk hozni oly törvényt, mely meg fog felelni az élet igényeinek, ós nemcsak irott malasztokat fog tartalmazni, hanem oly intézkedéseket, melyeket valóban keresztül lehet vinni. (Élénk helyeslés.) Ez nézetem ezen törvényjavaslatot illetőleg, és habár nem magam nyújtottam is azt be, megvallom, hogy ezen módosítás mellett annak elveiben osztozom. Kérem tehát a t. házat, fogadja el tárgyalás alajDjául a központi bizottság szövegezését. (Élénk helyeslés jobb felől.) Madarász József: T. ház! Előttem szólott t. igazságügyminiszter ur előadása nem győzött meg engem a felől, miként Simonyi Ernő képviselőtársam által előadott azon nézethez ne ragaszkodjam, hogy magamévá teszem a Szomjas képviselő ur által benyújtott határozati javaslatot. Hivatkozom e részben az országgyűlési tanácskozásokban folytatott gyakorlatra is, hogy akkor, midőn már napirendre ki volt tűzve valamely tárgy : határozati javaslat adathatott be, és adathatik be még utóbb is a letárgyalás után azon ezélból, miszerint a tárgy újból utasíttassák az osztályokhoz. Én tehát ezen határozati javaslatra adom szavazatomat; adom pedig azért, mert nem foga,-. dom el azon hasonlatot, miszerint a kisebb birtoknak czélszerüen nem is használhatnák a vadászati jogot. Nem akarom én állami ellenőrzés alá vetni azt, mi a magántulajdonjog kötelessége: ellenőrizni a magáét. (Heslyelés a szélső bal oldalon.) így, hogy mást ne mondjak, csak azt említem fel először, hogy a birtokok különbözők és igy azok, kik nem voltak előbb úrbéresek, nem köteleztettek oly bizonyos 3 járásrai osztásra, lett volna ugyan földjük bármily csekély. Más részről továbbá a volt urbériségnél sincsenek kötelezve azok, kik e részben kivétetni kívánták magukat, mert vannak a volt úrbéresek közt olyanok, kik nem járásonként, hanem tagban vették ki birtokaikat. Ha már most egy kisebb birtokú ember marháját legeltetni akarja a maga birtokán: mért nem állit föl az igen tisztelt igazságügyminiszter ur, ha már vadászatra fel akar állítani, ellenőrzőt, — hogy a szegény ember, kinek csak egy vagy két hold földje van, legeltethesse., vagy nem, azon barmát ? Igy méltóztassék megengedni azt is, hogy kinek egy vagy két hold földje van — és azon vadászni akar, hogy tehát vadászszon a magáén, c