Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-376

376- országos Illés november 8. 1871. 225 toknak szaporodjék, bizonyos egyének jogainak megszorításával. Mert mi fog történni? az, hogy ezek haszonbérbe fognak adatni. Ezen haszonbérlők, mikor idejök lejárt, az utolsó időkben a v%dat el fogják pusztitani, tehát még azon ezélnak sem fog megfelelni: mely itt ki van tűzve, hogy t. i. a vad szaporodjék. Én részemről ezen törvényjavaslatban nem látok egyebet, mint azt, hogy olyanok is, mint azt az előttem szóló t. képviselő ur emiitette, akarják gyakorolni a vadászatot más emberek rovására, kiknek földterületük nincs. Én pedig ezt jogosult követelménynek nem tartom, mert a kinek földbirtoka van, joga van egyszersmind, hogy arról szabadon, korlátlanul rendelkezzék. Ez az első, mit a központi bizottság munkálatából kihagyatni kívánok. Továbbá kihagyatni kívánom a 2-dik feje- I zetet, kivéve a károkról szóló szakaszt. A második fejezet szól a vadászati jog haszonbérbe j adásáról. Én nem látom át annak okát, hogy i miért erőszakoljuk mi a községeket, hogy adják ők haszonbérbe azon területet, melyet a kis^bir" tokosok azon területen birnak, s ennek következtében ezen §-t, mint túlságosan atyáskodót: egészen elhagyatni óhajtom; miután nem látom át szükségét annak, hogy a törvényhozás miért rendelkezzék a felett, hogy az egyes birtokos vagy áz összesített birtokosok miként rendezzék vagyonukat. Valamint nincsen feljogosítva a törvényhozás arra, hogy arról rendelkezzék, miszerint egyik vagy másik földjét miként adja haszonbérbe : ugy nincsen feljogosítva arra, hogy j rendelkezzék a felett, miszerint a községek a | vadászati jog élvezését miként adják haszonbér- j be. En azt az illetők teljes szabadságára akarom bizni, s azért ki akarom hagyatni ezen fejezetet, kivévén azon §-okat, melyek a vadhúsokról szólnak, és a vadak által tett károk megtérítéséről szóló intézkedést. Ezt én ezen fejezetbe akarom bevenni: noha őszintén megvallva, ezt sem tartom egészen helyesnek. Erre vonatkozó indítványomat majd annak idejében bátor leszek beterjeszteni. Továbbá nem tartom helyesnek a központi bizottság törvényjavaslatában a 3-dik fejezetet sem. Ezen fejezet első része azt mondja, hogy intézkedni akar a vadászati személyes képességről. Őszintén megvallom, t. ház! hogy én ezt nem értem. Tehát egy alkotmányos országban az alkotmányos honpolgár nincs minden jogélvezetre képesítve? Tehát egyik polgár képes legyen a vadászati jog gyakorlására, a másik pedig ne legyen képes ? Ez engem emlékeztet azon időszakra, midőn csak a nemeseknek volt szabad fegyvert viselni, s hasonló egy orosz ukázhoz, mely azt mondotta ki, hogy a zsidóknak KÉFV. H. NAPLÓ 18|| XYH. nem szabad szakált hordani. (Derültség.) Véleményem szerint a vadászati személyes képességre a hazában mindenki képesítve van: {Igás t TIgy van! bal felől) és ennek következtében eztkihagyandónak vélem. Kihagyandónak vélem továbbá azt is, hogy a yadászati jog bizonyos adóval legyen összekötve, t. i. a fegyvertartási adóval; mert ez által csak az czéloztatik, hogy a szegényebb sorsuak ne tarthassanak fegyvert, miután a vagyonosabbak azon néhány forintot könnyen meg fogják fizetni, de a szegényebb sorsuak, különösen a kisebb birtokosoknak nehezen esik ezen adónak megfizetése, és ily módon el fogják azokat zárni a fegyvertartástól, ez pedig nem volna helyes eljárás azon okból sem, mert mi ugyanazoktól követeljük, hogy annak idejében a sokkal nehezebben kezelhető katonai fegyvert kezelni tudják. A vadorvnak mindig lesz fegyvere, és ezen adóval nem fogjuk megakadályozni a vadorzás lehetőségét, én tehát ezen intézkedést czélszerütlennek tartom. De továbbá sok súrlódásra is fog ezen intézkedés alkalmat szolgáltatni, mert egy földművelő, ha vadászni megy: mindig ki lesz téve annak, hogy bármely uradalmi erdész felszólíthassa, hogy mutassa elő a bizonyítványt, hogy az 5 forintnyi adót megfizette; de ki lesz téve annak is, hogy bármikor bemenjenek hajlékába a köz-iégi elöljárók, megvizsgálandók, hogy helyesen adta-e be fegyvereinek számát? Vagy talán ezen adó nemét a pénzügyőrökre fogjuk bizni ? Én tehát részemről nem látom czélszerünek, hogy mi ily megszorítással éljünk, mert az tisztán csak a vagyontalanokat fogja korlátolni abban, hogy a vadászatot gyakorolhassák és előreláthatólag igen sok kellemetlen súrlódásra fog alkalmat adni. Ennélfogva ón ezt kihagyatui óhajtom, és azt hiszem, ha mindazok kihagyatnak,miket felemiitettem és mindazt megállapítjuk és elfogadjuk, mi a központi bizottság által egyébként előterjesztetett: oly törvényt fognak alkotni, mely a jelenkor várakozásának tökéletesen megfelel. Ha oly törvényt fogunk alkotni, mely kimondja, hogy a vadászati iog elválaszthatlan tartozéka a földbirtoknak, s ha ezt következetesen keresztülvisszük: akkor azt hiszem, mind a nagy birtokos, mind a kisebb birtokos szabadon élvezheti ezen jogot. En tehát azon nézetben vagyok, hogy a központi bizottság javaslatát fogadjuk el tárgyalás alapjául, mert szerintem az a legkönnyebben lesz ezen kívánalmakhoz képest kiigazítható. (Helyeslés hal felől.) A Halász Boldizsár t. elvbarátom által benyújtott törvényjavaslatot azért nem óhajtom felvétetni tárgyalás alapjául: mert az a vadak 29