Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-376

224 878. országos ülés november 8. 1S71. következő : egy egész nyúl ára 1 frt 60 kr. azaz font számra 17 — 27 kr. Ellenben a marhahús 24—40 kr. közt áll; őz és szarvashus font számra 32—35 kr., holott a borjúhúsnak 28 — 46 krig, disznóhúsnak pedig 24—50 krig fontja. Bécs környékén egy egész nyúl 70 — 1 frt 20 kr., azaz font számra 12—20 kr. Egy egész őz 6 és 7 frt.; ellenben borjúhús 36 kr., marha- és disznóhús fontja 30—36 kr. Ebből látszik, hogy ha pl. a szegény ember egész nyulat vészen, abból bizonyosan olcsóbban és talán izletesebben megél, mint ha akár minemű más húst venne. Mily nagy fontosságot tulajdonítanak a nemzetgazdászat ezen ágának, a husproductiónak Angolországban is: leginkább látszik abból, hogy ott a juhtenyésztők már épen nem a gyapjú nyereségét, de csak a husproductiót veszik figyelembe. Magyarországban mindennemű hus napról napra drágább lesz, az állattenyésztés pedig az ország némely részén sülyedésben vau ; itt kötelessége a törvényhozásnak, utat-módot nyitni, hogy ezen fenyegető veszélynek elejét vegye. Ez pedig az állattenyésztés emelése mellett, leginkább egy oly vadászati törvény hozatala által történhetik, melynek oltalma alatt a vad szaporodhatok ; azért én, t. ház, az általam emiitett második, t. i. a nemzetgazdászati eszmét vélem kiindulási alapul elfogadandónak, melynek a központi bizottság által előterjesztett törvényjavaslat megfelel, mert akkor a kisebb földbirtokos tulajdonjogának a bérösszeg megfizetése által elvileg tökéletesen elég van téve ; azonkívül ő neki, de sőt annak is, a kinek semmi földbirtoka nincsen : alkalom van nyújtva, egy nagyobb területű vadászati jognak haszonbérbe vétele által nemcsak vadászati szenvedélyének eleget tenni, de uj kereseti forrást is nyitni magának. Továbbá számos szegény ember előtt tér nyilik, mint őr vagy felügyelő kenyeret keresni ; mert akkor valami vadászati jog tulajdonosa vagy haszonbérlőjének maga érdekébea fog feküdni, őr és felügyelők felállítása által a törvényes tilalom-fenntartása mellett, a menynyire lehet, a vadat szaporítani, persze a nélkül, hogy a földtulajdonos vetésein és ültetvényein kárt csinálna; és végre ha ezen őr és felügyelőknek a törvény által bizonyos hatáskör adatnék: nagy segédkezet nyújthatnának a szervezendő mezei rendőrségnek. Mindezeknél fogva én a központi bizottság által előterjesztett vadászati törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadom, fenntartom magamnak a jogot, hogy észrevételeimet a részletes tárgyalás alkalmával megtehessem. (Helyeslés jobb felől.) Simonyi Lajos b.: T. ház! Mint minden tárgy körül, ugy a vadászati jog gyakorlása körül is számos vélemények és nézetek képződnek, s ezen utóbbiban azt tapasztaltam, hogy azon nézetek közt igen sok hibás és téves találtatik. Ilyen hibás nézetnek tartom én azt, hogy a vadászati jog nem egyéb, mint fényűzés; hogy az nem egyébre való, mint csupán mulatságra, Igaz, hogy a vadászati jog nem elsőrendű életszükség, hanem vannak más ily dolgok is, mint pl. a szőllőtermelés, a gyümölcstermelés, melyek szintén nem képeznek elsőrendű életszükségleteket: és mégis mind az egyesek vagyonának biztosítása tekintetében, mind pedig nemzetgazdászati szempontból okvetlenül szükséges, hogy a törvényhozás e tekintetben intézkedjék. Én is részemről fontosságot tulajdonitok a vadászati törvénynek, mert én a törvényhozás feladatának tartom azt, hogy a törvényhozás intézkedjék, hogy ezen jog élvezete biztosítva legyen mindenkinek, mindenkinek pedig különbség nélkül, annak is, kinek néhány holdja van, valamint annak is, kinek nagy területei vannak. En tehát a vadászati joggyakorlatot ki akarom terjeszteni, ugy a közbirtokosra, mint a nagyra és azt biztosítani akarom aként, hogy a vadászati joggyakorlat nemcsak papiroson legyen, hanem valóságban is meglegyen, t. i. az illetőnek jövedelmet vagy jogélvezetet hozzon. Ennek következtében részemről azon nézetben vagyok, hogy ha mi kimondjuk azt, a mit a központi bizottság az általa benyújtott törvényjavaslat l.§ -ában kimond, hogy t. i. a vadászati jog a földbirtok elválhatlan tartozéka, különbség nélkül a birt területre nézve, ha továbbá a vadászati tilalmat szigorúan fenntartjuk: akkor mi ezen igényeknek tökéletesen meg fogunk felelni. A központi bizottság által előterjesztett törvényjavaslat 1. §-a, mely főelvként mondja ki, hogy a vadászati joggyakorlat a földbirtok elválaszthatlak tartozéka: nézetem szerint tökéletesen helyes és jogos; de a második szakaszban ugyanezen törvényjavaslat már ezen főelvet lerombolja és némileg csak azokra terjeszti ki, kik száz holdnál nagyobb területtel bírnak. En részemről ezen megszorítást legkevésbbe sem látom indokoltnak, még pedig először nem a jogegyenlőség elvénél fogva; mert valamint birtokosa az azon területnek, ki tízezer holdat bir, ugy egyszersmind birtokosa azon területnek az, ki 40 — 50 holddal bir, s ennek következtében mindkettőnek egyenlő joga, valamint egyenlő kötelezettsége van az állam iránt. En tehát ezt nem látom indokolva, de nem látom indokolva a vad fenntartása szempontjából sem. Nem látom ifidokolva, hogy miért köteles a tulajdonos I őrködni a fölött, hogy bizonyos neme az álla-