Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-376

376. országos illés november 8. 1871. 223 az államnak közbiztonság szempontjából — a gyanús egyénekre nézve tenni jogában állana: — s mi a fenyítő — illetőleg közrendőri törvények keretébe tartoznék itt (tehát nem a maga helyén) a becsületes emberek ellen alkalmaztatván, ha a tőrvényjavaslat elfogadtatnék : ez a fegyver-engedélyek gyűlöletes korszakára emlékeztetne.d) Mert a 15-ik §-ban a vadászati jog gyakorolhatását a birtok tulajdonosára nézve bizonyos meghatározott tenyész-időhöz kötvén, hogy ez által a tulajdonjog minden alapos ok nélkül szoríttatnék meg, abból látható, — mivel ámbár ezen intézkedés is feltaláltatik az 1852. 6681. sz. a. osztrák cs. pátens 4-ik §-ban, sőt előfordul hazai törvényeinkben is; — de minthogy ezek a tenyészidőbeni tilalmat a más földjéni vadászatra szorítják : e tilalom eléggé van indokolva azzal, hogy azon csekély birtokú, — vagy épen birtoktalan nemes, kinek (mint a régi törvények értelme szerint született katonának) a fegyverbeni gyakorlat és mulatság végett meg volt engedve a más földjéni vadászat: — beérhette azzal, ha azt ott némi korlátok között gyakorolhatta is. De hogy a mai szabadelvüség és a tulajdoni jog tiszteletben tartásában előhaladott korban a föld tartozékainak használata enynyire, mint ezen törvényjavaslatokban korlátoltassék, — semmivel sem indokolható, kitűnik abból: mert ha a vadászat, illetőleg vadtenyésztés — a gazdálkodás egyik ágazatának tekintetnék is; — nem az államnak, hanem magának a földbirtokosnak állván érdekében azt minél jövedelmezőbbé tenni: e tekintetben az állam gyámkodását érvényesíteni nem csak hogy czélra nem vezető, de sőt elkedvetlenítő, és pedig annál inkább, mert hiszen még a hasznos házi állatok levágatását is bizonyos tenyészidő megszabásávalkorlátozni — tudtommal — soha még egy törvényhozónak sem jutott eszébe. Ha pedig a vadászat mulatságnak (mint hazai törvényeink tették) tekintetik: még kevésbbé van joga az államnak azt korlátolni. De ezen szakasz még boszantóbbá válik az által, hogy az 1849. 154. sz. a. cs. pátens nyomán a kellőleg kerítéssel ellátott helyeket kivételbe tevén: ezzel a nagy móduakra nézve — a virilis szavazatokon kívül — az előjognak egy uj nemét léptetvén életbe, ezzel a kisbirtokuakat szorítaná háttérbe. Különben is a kerített helyek a repülő vadak szabad költözködését nem gátolhatván, ezen kivétel indokoltnak már csak azért sem tekinthető. (Nagy zaj! Felkiáltások: Elég!) Ugy látom t. ház, hogy a képviselő urak oda haza bizonyosan kényelmesen elolvassák ezen törvényjavaslatot, mert nem akarják hallgatni. En tehát berekesztem olvasásomat, és arra kérem a t. házat, hogy a felolvasott és oda haza még pontosabban elolvasott indokok alapján az én elleninditványomat méltóztassék a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Wirkner Lajos: Engedje meg a t. ház, hogy igénytelen nézetemet a napirenden levő törvényjavaslat felett elmondjam. Felfogásom szerint talán czélszerü volna mindenekelőtt azon szempontot tisztázni, melyből kiindulva vadászati törvényt hozni akarunk; mert ahhoz bár az alapelv csak egy, t. i. a tulajdonjogi lehet, mégis két módja van a kivitelnek, t. i.: ha vagy először a tulajdonjogot a legszélesebb értelemben érvényesítjük minden más érdek mellőzésével, vagy másodszor nemzetgazdászati szempontból kiindulva, a husproductiót, azaz a vad szaporítását figyelembe vesszük. Ha az első eszmét alapul elfogadjuk: akkor felfogásom szerint az előttünk fekvő törvényjavaslatnak első fejezete majdnem egészen szükségtelenné válik, és csak röviden egy szakaszban kimondható volna, hogy mindenki a maga tulajdon földjén szabadon gyakorolhatja a vadászati jogot, s akkor területminimumot, mint a törvény második szakaszában van, meghatározni nem lehet ; vagy egy egész határnak haszonbérbe adása (III. szakasz) még ha a földbirtokosok többsége is kívánná; szóba sem jöhet. Könnyen előre látható, mi lenne annak következése : a vad pusztítása, kiirtása legalább mindenütt ott. a hol nagyobb tagositott földbirtok nincs, eltekintve attól, mennyi per, rendőrségi kihágás és illetlenségnek nyújtana alkalmat. T. ház! hozott törvénynek csak az lehet a főfeladata, hogy az egész országnak, szép hazánknak javát előmozdítsa: egy szóval, hogy czélszerü legyen; de ezen czél az előbb emiitett utón el nem érhető, mert jelen korunkban és viszonyaink közt fő tekintettel kell lenni a nemzetgazdászat minden ágainak fejlődése által a közjólétet s általános vagyonosságot előmozditani. Vannak tán többen, kik a vadászati törvénynek nem azon fontosságot, azon nemzetgazdászati értéket tulajdonítanak, meljdyel valóban bir ;' de tekintsük csak például Ausztriát, "Morva- és Csehországot. ííem akarok arról beszélni, hogy hány százezer forintot jövedelmez a vadászati jognak haszonbérbe adása a községi pénztárnak, mily nagy ága lett a kereskedelemnek ott a vaddal való kereskedés. De csak egyre vagyok bátor figyelmeztetni a t. hazat, t. i. a husproductió, azaz a vad szaporítása által nyert eredményre p. o. Ausztriában. Előre kell bocsátanom ez ídéni magas árát a vad és másnemű húsnak; jelenleg Bécsben a