Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.
Ülésnapok - 1869-376
222 376. országos filés november § 1871. telenségre ne szokhassak: — még kétségtelenebbé teszi. Már az 1729. 22. t. ez. megujitva a fennt idézett, s a parasztokra vonatkozó törvényt, — sőt azt az agarak tartásának tilalma mellett — minden más nem nemesekre is kiterjesztvén : a nemeseket addig megilletett feltétlen vadászati jogot következőkben korlátolta; jelesül : A 2-ik §-ban, mely igy hangzik: „A nemeseknek és minden földesuraknak, kik nemesi kiváltsággal birnak, saját földjökön ugyan bármikor (dum et quando), a másokén azonban csak a tenyésztés idején kivül (mely a 10. §-ban van megszabva) — kivéve mindazáltal azon erdőket, melyek azoknak vára, kastélya, udvartelke s urilakához kihasítva és a vadászat és madarászattói általok tilalmazva vannak : — a vadászatot és madarászatot gyakorolni szabad. Az 1802. 24. t. ez. az előbb érintetteknél jóval közelebb jár a kizárólagos birtokjog méltánylatához azzal: — hogy ez már minden birtokosnak, tehát a közbirtokosságoknak is — megengedi, hogy együttes birtokaik fele részét tilalom alá vétethessék, a nélkül, hogy sajátján bárkinek vadászati jogát egyébbel korlátolná, minthogy az úrbéri földeken, vagy dézmás szőlőkbeni vadászatot, (bár azoknak is tulajdonosa volt) bizonyos időhöz köti — tehát a más kárával meg nem engedi. Miből önként következik, hogy a vadászati jog korlátolása leginkább a más földjéni vadászatra volt irányozva, a menynyiben azon — még hajtó-vadászatokat tartani, vagy eladás végett, és a tenyész-idő alatt vadászni — a hatalmaskodás 100 írtban megállapított büntetésének terhe alatt — a nemesnek sem volt szabad. Ezek a vadászati jog történelmére vonatkoznak; most következnek in specie azon érvek, melyek általam vannak irányozva ezen vadász törvényjavaslat ellen. (Olvassa folytatólagosan a 493-ih számú irományt?) 2-or. Azért nem tartom e törvényjavaslatot átalános tárgyalás alapjául elfogadhatónak, mivel ez maga magával is ellentétbe jön az által, hogy ámbár az 1-ső §-ban a vadászati jogot a földtulajdon elválaszthatlan tartozékának mondja ki, — mindamellett: a) azt a fentérintett pátens 5-ik §-át utánozva, csakis azoknál ismervén el, kiknek egy tagban az eredeti szerkezet szerint 200— 1200Q ölekkel számított, a központi szerint pedig 100 catastralis hold földbirtokuk van; — saját fentérintett elvétől eltérve, (sőt mint alább látható ezeket is korlátolva) a vadászati jogot az állam engedélyétől teszi függővé, mi által egy uj nemét állítván fel a birtok-aristokratiának, — nemcsak a hajdani nemesi közbirtokosságokat (legalább részben) fosztja meg eddigi jogaiktól, hanem az 1848-ban a földbirtok tulajdoni jogával felruházott volt úrbéri községeket is — ezen rajok nézve uj jog élvezetében — a nélkül, hogy azt az állam érdeke kivánná meg: — akadályozza. b) mert a 3-ik §. és a II. fejezet több szakaszai — az 1852-iki 257. sz. alatt kelt osztr. cs. pátens nyomán ugy intézkedvén, hogy minden 100 holdnál kisebb birtok nyilvános árverésen okvetlen és pedig 6 évekre adandó haszonbérbe : ez által nemcsak a tulajdoni jog sértetik meg, hanem belőle még azt is jogosan lehet következtetni, hogy a törvény ezélzata nem egyéb, mint a birtok aristokratiának, a kis birtokon, és községek földjéni vadászati monopóliumot biztosítani. — Mert hiszen ez nem volna kevesebb önkénj'-kedése a törvényhozásnak, mintha az minden száz holdnál kisebb földbirtoknak (a tulajdonos általi mivelését eltiltva) haszonbérbe adását rendelné el. Pedig e tekintetben a törvényhozónak nem lehet más elvből indulni ki, mint abból, hogy ha a polgár földadóját megfizette, annak mikénti mivelését reá magára kell hagyni; c) mert a vadászati jog gyakoroltatását a 13. és 16. §§-ok évenként az állam részére (vadászati utalvány czim alatt) fizetendő 5 frt díjtól feltételezvén : a vad az 1-ső §. ellenére nem a föld elválaszthatlan tartozékának, hanem az állam tulajdonának tekintetik. De azon felül az adónak ezen uj neme sem nem czélszerü, sem nem igazságos. Nem czélszerü ; mert ha az államnak csakugyan kiadásainak fedezésére ezen adónemre is szüksége lenne: ugy ezt, mint vadászati adót, holdanként a földre kellene kivetni, nemcsak azért, hogy az állam pénztárába több folyjék be, hanem azért is, mert különben az adónak ilyszerü kivetése is, ismét csak a birtok-aristokratiáuak előn} r ére, és aránytalansága által a közbirtokosok terhére számítottnak lenne tekintendő. Mi több : ez által a törvényjavaslat még az osztrák cs. 1854. 223. sz. a. kelt vadászati pátens 20-ik és 21-ik §§-ainál is hátrább állana szabadelvüségben; — mert az nem is a vadászati jog, hanem a fegyvertarthatásért szükséges engedély levélre teendő bélyegért kivan, — nem minden, hanem három évben .7 és nem 5 forintot. — Egyébiránt ezen szakasznak tarthatlanságát az is indokolja, hogy, miután alkotmányos államban (ostromállapoton kivül) egy becsületes polgárt sem lehetvén a fegyvertartástól (mint az hazánkban is a provisorium alatt történt) eltiltani: ezen intézkedés által az, mit
