Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-376

218 S76. országos ülés november 8. 1871 is. Az anyagi kár ki fog pótoltatni tudtommal, de nem a bűnösök, sem azok által, a kik a kellő őrködés hiányából alkalmat adtak a bün elköve­tésére, hanem mi, a szegény adózó nép által, kiket éppen ezen sikkasztok zaklattak és most is zaklatnak, sokszor az állami hivatalok szemelát­tára, sőt azok engedélyezésére. De az erkölcsi kárt senkisem fogja kipótol­hatni. Minden polgár csak féltékenyül fogja véres veiátékkel szerzett pénzét a hivatalok ke­zébe letenni, több biztosítékot találván az egyes jó jellemű egyéneknél, mint a hivataloknál. Ilyen állam pedig igen igenis sülyedett a nyil­vános erkölcsben! Tudvalevőleg nem egyszer tör­tént, hogy a nyilvános hivataloknál elvesztek ira­tok, elveszett, elsikkasztatott a pénz, anélkül hogy az ellen valami segély, valami orvoslás volna. Leg­több esetben a szegény polgár utasittatik a ren­des ntra, kényszeríttetvén utolsó fillérét is kocz­kára tenni. És ki mindennek az oka? Nem | annyira a közvetlen okozó, mint azok, kik tárva , nyitva hagyták a kaput a bün elkövetésére. Vukelits Stipo, a kérdéses sikkasztó több évekig szolgált az újvidéki adóhivatalnál, előbb mint ellenőr, utóbb mint adószedő. Ugyan ez a kérdéses pénzösszeget nem egyszerre, hanem több izben, mintegy tíz év lefolyta alatt sik­kasztá el, a mint maga bevallá, minekelőtte életének egy pisztolylövéssel véget vetett az új­vidéki erdőben. Kérdés támad, hogyan lehetett, hogy ő ezen sikkasztást annyi időig folytatá, a nélkül, hogy az eleve felfedeztetett és megakadályoztatott volna? További kérdés, miféle skontrirozás volt az állami hivatal részéről ? Még hozzá kell ad­nom azt, hogy Vukelits Stipó egy tékozló és pa­zarló életet űzött, hazárd kártyázó volt, és a kis lotteriakba roppant nagy összegeket tett, melyek vagyonához semmi arányban nem állottak. Azt mutatja például egy nála talált budai resconto, mely 1300 forintra szól. Már a pesti nyilvános lapok is ^észrevévén ezt, nyilvánosan megkérde­zek, ki lehet az Újvidéken, a ki oly roppant összegeket a kis lotteriakba tesz? De a kormány nem találta jónak, mind­ezeket észrevenni, sem kellő figyelemre méltatni. Sőt az akkori ellenőrt, Vettert, a ki ugyanazon időben Vukelitscsel szolgált, oly teendőkkel bizta meg, melyek szükségkép több hetekig, sőt hóna­pokig eltávolítva tárták hivatalától. így például ő használtatott a hivatalán kívüli adószedési végrehajtásokban; ő alkalmaztatott az újvidéki tisztújítási választásnál mint a felszólamlási vá­lasztmány tagja, továbbá a petrováczi kerület képviselője választásakor mint kortes, a midőn a kormány a maga jelöltjét meg akarta választatni. Es mig ő ezen hivatala körébe nem tartozó te­endőkkel foglalatoskodott, addig Ynkelics az állami kincstárt kényelmesen rabolta. Tudtommal ezen sikkasztás még az absolut kormány alatt kezdődött, de az alkotmányos kormány ideje alatt folytattatott. Ugy hiszem, tisztelt ház, hogy jó szolgála­tot teszek az államnak, ha ezen nagyszerű pénz­sikkasztást itt, ezen állam-képviselői testületben közzé teszem. Bár a bajon jelenleg nem lehet segíteni, legalább szolgáljon mint példa a jövőre nézve. Ily szándékban és ily felvilágosítás után szabadjon az igen tiszt, pénzügyér úrhoz a kö­vetkező kérdéseket intézni. Jámbor Pál jegyző {olvassa az inter­péllatiót.) Interpellatió a tisztelt pénzügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a tisztelt miniszter urnák arról, hogy mily összegre rug az újvidéki álla­mi pénztáron elkövetett, és a múlt év október havában felfedeztetett Vukelits Stipo-iéle pénz­sikkasztás ? 2. Hány éveken át húzódott ezen pénzsik­kasztás ? 3. Hogyan történhetett az, hogy annyi évek során át ezen sikkasztás az állami scontrirozó közegek által nem eleve, vagy legalább előbb nem fe­deztetett fel? 4. Szándékozik-e a miniszter ur a scontri­rozott hivatalnokokat feleletre vonni, és szük­ségképen a kár megtérítésére kényszeríteni, vagy ha már feleletre vonta, mily eredménynyel? 5. Igaz-e, hogy ezen pénzsikkasztás még Boltéin, az újvidéki volt pénztárnok alatt elő­fordult; az igenlő esetben, mily összegben? — és hogy van az, hogy a számvevőség, értesülé­sem szerint, erre még most sem jött? 6. Az ebbeli kutatás miért történt az adó­hivatal számadásaiban, miután tudva van, hogy Vukelits a feloszlott gyűjtő-pénztárnál szolgált ? 7. Van-e reménye a tisztelt miniszter ur­nák, hogy ezen roppant állami kár, a sikkasztó vagy a vétkes hivatalnokok jószágából ki fog pótoltatni ? 8. Van-e biztosítva a kár, vagy egész­ben, vagy részletesen? Elnök: Közöltetni fog a pénzügyminiszter úrral. Simonyi Ernő: T. képviselőház! (Hall­juk !) Egy kérdésre vagyok bátor a t. ház figyel­mét felhívni és ezzel kapcsolatban a pénzügymi­niszter úrhoz egy kérdést intézni, a mely kérdés igen nagy fontosságú alkotmányos kérdést fogial magában. A legutolsó delegatiók alkalmával ugyanis a közös pénzügyminiszter egy előterjesztést tett

Next

/
Thumbnails
Contents