Képviselőházi napló, 1869. XVII. kötet • 1871. junius 1–november 21.

Ülésnapok - 1869-376

376. országos ülés november 8, 1871. 217 válaszszunk-e alelnököt ? mely fokozatot azonban, a tőrvények és szabályok nem ismerik, — vagy pedig az eddigi gyakorlat szerint ugy veszszük a dolgot, hogy az elébb megválasztott alelnök a rendes helyettesítő, az utóbb megválasztott pedig mint második helyen választott tekintendő. (Átalános helyeslés.) Tehát a t. ház esak egy választást fog még pedig ezen értelemben eszközölni. (Helyeslés.) Második választás: egy állandó igazoló bizottsági tag választása Boros Pál ur helyébe. A házszabályok értelmében ezen választást nem a ház, hanem az illető osztályok eszközlik. Ne méltóztassanak tehát ezen választásra nézve jegyet készíteni. En össze fogom hivni az akkori hatodik osztályt, melyből még 28 tag ül közöttünk, és ez fogja a választást eszközölni. Ha a t. ház helyeselné indítványomat, a választást szombaton megejthetnők, a kérvények szabályszerüleg történendő tárgyalása után. (Helyeslés.) Huszár Imre: Bocsánatot kérek, ugy gondolom, hogy a választás befejezése s a kérvények letárgyalása után, a tegnapi határozat értelmében, a telepitvényesekről szóló törvényjavaslatot vehetnők fel. {Helyeslés.) Fodróczy Sándor: T. ház! Bátor vagyok előterjeszteni a t. háznak a horvát-szlavón pénzügyi biztosok kérelmét, fizetések és lakbérök emelése iránt. Kérem, méltóztassék a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Elnök: A kérvényi bizottsághoz fog utasíttatni. Irányi Dániel: T. ház! Még a múlt szeptember 20-án interpelláltam a horvát-szlavón dalmátországi minisztert a horvát országgyűlés ismételt elnapolása miatt. Ma november 8-ika van és a t. miniszter ur még sem felelt, sőt azon ülés óta, melyben én az interpellatiót hozzá intéztem és ő azt meghallgatta: e teremben hozzá szerencsénk nem is volt. A házszabályok megengedik, és én természetesnek találom, hogy a miniszter későbben is felelhessen az interpellatiókra; de ezen engedély azon esetekre értendő, mikor a rögtöni válaszolást vagy a közérdek nem engedi, vagy pedig adatokra van szüksége a miniszternek, hogy kellő felvilágosításokat adhasson. Jelen esetben azonban a közérdek, véleményem szerint, ellenkezőleg azt kívánta, hogy a t. miniszter ur mielőbb igyekezzék megnyugtatni a kedélyeket, melyek rendkívül fel voltak és tel vannak izgatva a Dráván tul. Adatokra szintúgy nem volt szüksége azért, mert a kérdések, melyeket hozzá intéztem, oly természetűek valának, hogy azokra rögtön felelhetett saját tudomásából. Ugyanis azt kérdezKÉPV. H. HAP1Ó. 1844 XVU. tem tőle először, volt-e a t. miniszter urnák az elnapolásra befolyása, s ha volt, miként igazolja azt 1 Ezen kérdésekre a t. miniszter ur egyszerűen azt felelhette volna, hogy vagy nem volt, vagy ha volt, tudnia kellett azon okokat, melyek arra birták, hogy ő felségének ezen tanácsot adja. Ezek igy levén, t. ház! szükségesnek tartom felszólalni ezen mulasztás ellen, de miután egy izben azt tapasztaltuk, hogy egyik miniszter ur azért késett a válaszadással, mert forma szerint hivatalosan nem volt vele az interpellatio közölve: szabadságot veszek magamnak a t. elnök úrhoz azon kérdést intézni, vájjon az én interpellatióm a horvát-szlavon-daimát miniszter úrral forma szerint hivatalosan közölve lett-e? Elnök: Positive tudom, hogy azon interpellatio a horvát-szlavon-dalmát-országi miniszter úrral hivatalosan forma szerint közölve lett. Irányi Dániel: Ha volt közölve: akkor reménylem, hogy a t. miniszter ur ezen felszólalásom után nem fog késni a válaszadással, nem fog késni annyival inkább, mert a választ nemcsak én várom, várja az egész ház és a két nemzet Dráván innen ás tul. (Ugy van! a szélső hal oldalon.) Pavlovics István: T. ház! Egy interpellatióm van a pénzügyminiszter úrhoz. Vonatkozik pénzre és pedig egy roppant nagy összegre, mely a múlt év október havában az államkincstárból az újvidéki adóhivatalnál az ellenőrködő hivatalok szeme láttára elsikkasztatott. Ezen összeg több mint 10-ed része egy milliónak, azaz 110 ezer forintra rug, mint maga a sikkasztó is bevallá, és mint az a bekövetkezett vizsgálatnál felderítve lőn. Ezen sikkasztás, t. ház, illeti az államnak minden egyes polgárát egyen* lően, illeti az összes államot. Illeti peclig annak közjava, nemcsak anyagi, hanem erkölcsi oldalát is. Anyagilag azért, mert pénzre vonatkozik, mely soha sem fölösleges, de összmonarchiánkannyira szükséges; erkölcsileg pedig azért, mert megrendíti a hazánk iránti közbizalmat és annak méltósága fenntartását, mely életfeltétele minden államnak, főkép a miénknek, mind saját polgárai mind a külföld irányában. Hazánkban, fájdalom, utolsó időben sok pénzsikkasztás történt az állami hivataloknál, melyek nemcsak az államot nagyobb mértékben megkárositák, hanem az az iránti bizalmat is érzékenyül megingatták. Igaz ugyan, hogy a kormány törekedni fog azon, hogy a bűnösöket megbüntesse, — de mi haszna az államnak büntetésekből? Fog-e az által kipótoltathatni nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi kár 2S